Men of War: Condemned Heroes teszt

A változás szele ugyan egy időben sikeresen megérintette a Men of War-sorozatot is, amikor Vietnam alcímmel kiadtak egy - amúgy kiváló - vietnami háborús mellékszálat, de szerencsére az ukrán és orosz fejlesztők visszataláltak az egy és igazi útra, aminek köszönhetően a Condemned Heroes címet kapott legújabb spin-off ismét a világégés korába vezeti el az érdeklődőket. Emiatt az "örülünk, mint majom a banánjának" hasonlat talán túl enyhe kifejezés a játékkal kapcsolatban, hiszen amint befutott a tesztpéldány, mondhatni - nevemhez hűen - őrültként vetettem rá magamat, hogy megtudjam, mit sikerült kihozniuk az illetékeseknek még a Men of War névből.

És így lett a "csokápik"...

Mivel 2009 óta tulajdonképpen folyamatosan aktív a sorozat, ezért volt bennem egy kis félelem azzal kapcsolatban, hogy a fejlesztőknek nem sikerül majd elegendő ötlettel előállni a sztorihoz, hiszen míg az alapjáték egyszerűen zseniális volt, a Red Tide pedig finoman szólva is tökéletes Alexander Zorich története miatt, addig az Assault Squadban teljes egészében mellőzve lett a kampány. A Condemned Heroes esetében azonban ismét visszatér a masszív történet, amely elsősorban a Red Tide hagyományait kívánja folytatni, sőt, ez a kijelentés alapjaiban igaz a teljes koncepcióra is. A játékban ugyanis a második világháborúban - a legtöbb vélekedéssel ellentétben - valóban létezett orosz büntetőezredek bőrébe bújhatunk bele, amelyek nemhogy valódiak voltak, hanem egyben olyan volt katonákból tevődtek össze, akik a "minden mindegy" alapon képesek voltak akár késsel is rárontani az állig felfegyverzett németekre. Természetesen olyan mértékű fanatizmusról esetükben nem beszélhetünk, mint a japán hadsereg hazafias jelleméről, hiszen a büntetőezred tagjait inkább az elkeseredettség hajtotta.

Egy kicsit régi, de neked csak tíz misi lesz!

Merthogy mik is voltak ezek a büntetőezredek? Tulajdonképpen olyan zászlóaljak, amelyekbe a priusszal rendelkező, leginkább súlyos bűncselekményt elkövetett katonákat helyezték, akiket nem állítottak rögtön kivégzőosztag elé, inkább megadták nekik a lehetőséget arra, hogy még utoljára megsegíthessék szeretett anyaföldjüket, így amennyiben túlélték a gyakran lehetetlennek vélt missziókat, szabadságukat is kiválthatták. Az már más kérdés, hogy ezt a szabadságot a legtöbben nem élték meg, hiszen gyakran nem csak sokszoros túlerővel kellett szembenézniük az ezred tagjainak, hanem az is előfordult, hogy páncélosokkal kellett felvenniük a harcot egyszerű puskák és jó esetben néhány páncéltörő gránát segítségével. A büntetőezredek éppen ezért elsősorban a piszkos feladatokat és a tisztogatást végezték el, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel, de egységesen nagy elszántsággal, a hazájukért. Mivel az ilyetén katonák leginkább a partizánalakulatokhoz hasonlítottak - maradék fegyverek, maradék egyenruhák és így tovább -, ezért leginkább orvgyilkosokhoz hasonlatos módszerekkel próbálták elvégezni a rájuk kirótt feladatot. Efféle izgalmas és kellő türelmet igénylő küldetésekben lehet részünk a legújabb Men of War játék esetében is!

#tv#

Az alkotás betöltést követően azonban érdekes módon nem az volt az első gondolatom, hogy milyen érdekes és izgalmas küldetésbe csöppentem éppen, hanem, hogy mi a csuda történhetett a játék küllemével? A cikk köré mellékelt press képek senkit se tévesszenek meg, a Condemned Heroes ugyanis a korábbi epizódokban már megismert grafikus motort használja, amely ezúttal mintha optimalizáltabb lenne - rövidebbek a töltési idők -, de a modellek, az effektek és úgy összességében az egész mintha megkopott volna - talán meglepő, de így vettem észre - még az alapjátékhoz képest is. Hogy ez miért következhetett be, azt sajnos nem tudom, de arra nem volt túl sok példa a múltban, hogy egy mellékszál csúnyább legyen az alaphoz képest. A legújabb Men of War esetében azonban összejött és bár ez lényegesen nem vesz el az alkotás értékéből, véleményem szerint sokaknak mégis kulcsfontosságú lehet majd ahhoz, hogy megismerkedjenek-e a játékkal vagy sem, hiszen már alapból az ijesztő lesz néhány "csilivili milliárdokból készült" stratégia rajongónak, hogy orosz, de sokkal inkább ukrán fejlesztésről beszélünk, ebben az esetben ugyanis az atmoszféra és az egyediség garantált, de a minőség már nem minden esetben.

Így kell aratni főnök? Jól csinálom?

Szerencsére a küllem és a hanghatások kivételével a Men of War: Condemned Heroes esetében azért van egy bizonyos színvonal, amiből nem engedett ezúttal sem a Best Way csapata. Ennek első megnyilvánulását rögtön a történettel kapcsolatban fogjuk megtapasztalni, ami a lengyel és az ukrán front történéseit fogja feldolgozni, elsősorban utóbbira koncentrálva. A sztori ugyanis 1942-től veszi kezdetét, a Volyn régió történéseit feldolgozva, de helyet kapott a kampány 19 pályáján a legendás Bagration hadművelet is, amely alighanem a második világháború egyik legnagyobb szovjet offenzívája volt, amiben egyébiránt magyarok is részt vettek - S.T.A.L.K.E.R. fanatikusok kedvéért elmondom, hogy ők Pripjaty környékén teljesítettek szolgálatot -, ám velük a játékban sajnos újfent nem fogunk találkozni. A sajnálkozás ugyanakkor egyben érthető is, hiszen a büntetőezredek szemszögéből ismerjük majd meg a történéseket, amelyek - ragaszkodva a történelmi hűséghez - elég más formában emlékeznek ezekre a hadműveletekre, mint egy a frontvonalban harcoló katona.

Vajon ezzel könnyeb fát vágni?

Éppen ezért a Condemned Heroes esetében akár el is búcsúzhatunk az alapjátékban megismert nagyobb összecsapásoktól, habár itt is minden esetben nagy számban lesznek jelen a seregek a képernyőkön, az irányításunk alá helyezhető csapat száma a legtöbbször csak néhány főre fog terjedni. A büntetőezred kötelékében ugyanis a legtöbb esetben az lesz a feladatunk, hogy likvidáljuk a német egységeket, de legalább gyengítsük meg őket, hogy a mögöttünk toporgó orosz hadsereg megindíthassa támadását a meggyengült és megzavarodott náci vonalak felé. Lesz, amikor az éj leple alatt, lesz amikor páncélosokat elfoglalva, de olyan is lesz, amikor több vonalat megritkítva fogjuk elérni célunkat. A hangsúly minden esetben azon lesz, hogy megfontoltan, nyugodtan és a helyzetet idejében felismerve hajtsuk végre küldetésünket, a lehető legkisebb feltűnést keltve. Mivel a mesterséges intelligencia továbbra sem a játék legjobb momentuma, ezért erre valóban érdemes odafigyelni, hiszen két eshetőség létezik az ellenfél részéről, vagy vakok és süketek egyben vagy - nem állnak szóba velem - azonnal ránk támadnak, esélyt sem hagyva a menekülésre.

Szerinted mi történik, ha meghúzom ezt a kart?

Mivel újdonságokkal sincs ellátva túlzottan a legújabb Men of War epizód - ugyanaz a játékmenet, mechanizmus, kezelőfelület, opciók és lehetőségek -, így azt mondhatom, hogy a Condemned Heroes - a küllem és rengeteg bug miatt - kissé visszalépésnek tekinthető a korábbi részekhez képest. Most biztos mindenki azt várja, hogy a konklúzió keretein belül alaposan lehúzom a játékot, de erre nem vagyok hajlandó, ennek pedig egyetlen oka van: Rendkívül jól szórakoztam a tesztelés közben. Ugyan korántsem jutottam minden egyes pálya végére, de így is sikerült beleszagolnom szinte mindegyikbe és kijelenthetem, hogy a legújabb Men of Warnak megvan az a tulajdonsága, ami miatt a korábbiakat is könnyedén meg lehetett szeretni. Ez pedig nem más, minthogy rövid időn belül képes odatapasztani az embert a képernyő elé, hiszen aki rajong a második világháborúért és csillapíthatatlan vágyat érez akkor, ha feltűnik a képernyőn egy Párduc tank vagy egy T-34-es páncélos, mindemellett pedig szereti a folyamatos kihívásokat, a taktikán alapuló játékmenetet és az izzasztó küldetéseket, az a legújabb Men of War epizódban sem fog csalódni. Ha a korábbi részek is megvannak a gyűjteményben, akkor ennek sem szabad hiányoznia, hiszen a világháború egy olyan szegletével ismerkedhetünk meg alaposabban, amelyet garantáltan nem tanítottak az iskolában. Reméljük, hogy a mostaninál egy kicsivel szebb küllemmel és kevesebb hibával, de még hosszú évekig fog kényeztetni minket ez a sorozat.