Marvel vs. Capcom: Infinite teszt

Ennek a franchisenak mára lett egy alapvető problémája, jelesül, hogy a Marvel univerzum hősei egyre ikonikusabbakká válnak, akiket mindenki ismer, a Capcom karaktereiről pedig ez korántsem mondható el. Egy kicsit fura a szájíz, ha mondjuk a Vasembert egy csapatban látjuk küzdeni egy bizonyos Arthurral, akiről jóval kevesebben tudják, hogy kicsoda.

Természetesen ettől most próbáljunk meg eltekinteni, hiszen ettől még lehet jó a játék-és saját magához, pontosabban az előző részhez képest tagadhatatlanul jobb is lett. Hogy ez elég-e az üdvösséghez, annak most próbáljunk meg együtt a végére járni.

Amerika ismét békét teremt!

Vegyük sorra a dolgokat a kezdetektől. Még egy percet sem játszottuk, de már első blikkre látszik, hogy nem lesz minden rendben. A menü például egész egyszerűen kifejezetten csúnya és elavult, nagyon régi játékoknál látni hasonlót. Ezen nincs mit szépíteni, de nézzük inkább a választható karakterek listáját, elvégre elsősorban az hivatott elvinni a hátán az egészet. Nos, 30 karakter közül választhatunk, ami nem tűnik soknak, sőt, nem is az, viszont Marvel oldalról viszonylag rendben van.

Legfőképpen a mozifilmek szerint alakították a palettát, van itt Rocket, a mosómedve és barátja, Groot (ők természetesen egynek számítanak), Pókember, Vasember, Doctor Strange. Sajnos csúnya szerzői jogi gondok miatt ezúttal az X-Men univerzum összes szereplője kimaradt, hasonlóan például Doctor Doomhoz, ők jókora érvágást jelentenek. Igaz, nemsokára jönni fog egy DLC, ami hozzáadja Black Panthert és még néhány plusz karaktert , de őket most ne vegyük számításba, hiszen nem részei az alapjátéknak.

Beütött a globális felmelegedés.

Ezúttal két fős csapatokat kell alkotnunk a három helyett, ami határozottan jót tesz a játékmenetnek az előző rész őskáosza után. Ami viszont kevésbé, az a kimondottan csúnya és a menü mérhetetlen elavultságához tökéletesen igazodó grafikai megjelenítés, ami PS2-es hangulatot teremt.

Harc közben sem elhanyagolható ez a szomorú tény, de a különféle videókban, ha közelről mutatják őket, akkor már tényleg kedvünk támad utánanézni, hogy nem véletlenül a hat éves előző részt hoztuk-e haza, vagy az azelőttit. Ha naprakészek vagytok a verekedős játékokban, akkor biztosan emlékeztek, hogy az eredetileg játéktermi gépekre fejlesztett Tekken 7 grafikáját milyen sokan szidták, nos, ez attól talán ha egy fél fokkal jobban néz ki, ami egész egyszerűen elszomorító.

Szádba a lábam!

Ha felébredtünk a látvány okozta sokkból, akkor viszont már kezdik felütni a fejüket a pozitívumok is. A legfőbb ilyen maga a harc minősége, ami szinte egymaga menti meg az új Marvel vs. Capcom darabot a súlyos lehúzástól. A részenként bekerülő egyik új feature az úgynevezett Active Switch, ami annyit tesz, hogy kétfős csapatunk tagjai között bármikor választhatunk, és tényleg bármikor, még aközben is, amikor épp darabokra szednek minket egy brutál kombó közepette.

Ez nagyon jó kis mélységet és variációs lehetőséget, szinte már taktikázást is ad a harchoz, ami mindig örvendetes. Ehhez még hozzájönnek a Marvel-univerzumból már ismerős végtelen kövek, amelyeket aktívan használhatunk a játék során. Az idő-kő segítségével például gyorsak lehetünk vagy teleportálhatunk, az erő-kővel erősebben csapunk oda, és így tovább. Képzeljük csak el: Hulk, aki teleportál? Hát nem fun? Hát de.

Már megint kigyulladt a grill?!

Tovább nő tehát stratégiai repertoárunk, korántsem csak a gombok random ütlegeléséről lesz itt szó-pontosabban rajtatok múlik, arra is van lehetőség, de úgy nyilván egy kicsit kisebb a móka. Ha mégis ilyen notórius gombcsapkodók lennétek, az sem baj: a játék másik nagy pozitívuma, hogy Ti is megtalálhatjátok a számításotokat.

Az ósdi kinézetű menüben beállítgathatjuk akár azt is, hogy elég legyen két gombot egyszerre lenyomni, vagy épp a gyengébb támadás gombját többször, és már jönnek is a látványos kombók. Ahogy a német mondja, aki jól tud angolul: Walk in the Park. Tényleg nagyon egyszerű és kényelmes így játszani, de mégsem ajánlanám túlzottan, hiszen így elveszik a sikerélmény és a tanulás öröme, amelyek sokat dobnak az olyan stuffokon is, amelyek mást is fel tudnak mutatni, nemhogy ezen.

Tesség megnézni, legalább egy meccset megnyertem.

A fent említettekhez még hozzátenném, hogy a tutorial-rész meglehetősen jól sikerült. Ha rászánjuk az időt, jól megtanít minket a program a harcra, és tényleg sokkal jobb játékélményben lehet részünk. Játékmódok tekintetében úgy állunk, ahogy általában a verekedős játékoknál. Van itt nekünk először is a magától értetődőnek számító Battle mód, ahol választunk saját csapatot, ellenfelet aztán durr bele, vagy a gép, vagy egy barátunk ellen.

Sztori módunk is van, igaz, lerí róla, hogy cipőkanállal erőltették bele a játékba, csak hogy legyen valami, és nem is nagyon volt kedvük hozzá. A történet minősége egy vasárnap reggeli rajzfilmével vetekszik, és kis túlzással a hossza sem sokkal szívderítőbb, körülbelül négy óra alatt végigvihető.

Ultron és a pozitív kisugárzás.

Az epikus sztori a következő: Ultron Sigma, egy a két univerzumból ismerős főgonoszokból összegyúrt lény akcióinak köszönhetően a két világ találkozni kényszerül, és a hősöknek együtt kell megakadályozni, hogy mindkettő elpusztuljon. Nem mondom, van néhány aranyos, sőt vicces pillanat is benne (pl. képzeljétek csak el, ahogy Dante beszélget Rocket mosómedvével), de tényleg nem erről a módról szól ez a játék.

Valójában csak egymást követő verekedésekről van szó itt is, ahol néha olyan karaktereket is kénytelenek vagyunk irányítani, akiket amúgy eszünkbe nem jutna, színesítve néhány párbeszéddel, amelyek minősége a bárgyútól a kínosig terjed. Ennél jobban muzsikál viszont az Arcade mód, ott feldobja a dolgot a megszokott létra-rendszer, azaz, hogy néhány harc után boss következik. Ez a mód sokkal alkalmasabb a kombók betanulására is, mint például a szori.

Csak a vagánykodás meg a menőzés, az megy nekik.

Ez a betanulás főleg a hús-vér társak ellen való játéknál jön jól, erre a játékra pedig fokozottan igaz, hogy igazán akkor szórakoztató, ha nem a gép ellen toljuk. Látva a jó harcrendszert és a tutorialt, valamint a harmatgyenge egyjátékos sztorit, szerintem ezt a fejlesztők is így gondolták. Már csak azt kell kitalálnotok, hogy az egymás elleni játék céljára találtok-e jobb játékot. Az én szerény véleményem szerintem a tesztből kiderült?

Hogy keretbe foglaljam a tesztemet, visszautalok a bevezetőben felvetett gondolatra, és kimondom, hogy szerintem egész biztosan nem lesznek most emiatt új rajongói a sorozatnak, a hősöknek meg végképp. El lehet vele játszogatni, de túl nagy a választék hasonló címekből ahhoz, hogy jó szívvel ajánlani tudjam.

Ha egyformán rajongtok a Marvel hőseiért és a verekedés játékokért, akkor megérhet egy próbát, nem lesz fájdalmas, egyszerűen csak vannak nála jobbak is. Ahogy mondani szokták: ennél legközelebb több kell.