Mario + Rabbids Kingdom Battle teszt

Bárhol megjelennek, ott tombol a káosz, de mégis mérhetetlen idétlenségük, bamba megjelenésük szerethető módon van ábrázolva, így nem tudjuk őket utálni, sőt még a rápörgés veszélye is fennáll. Pontosan ez volt a helyzet Shigeru Miyamoto-val is, amikor meglátta a Mario és Rabbids tartalmú játékprototípust, melyet az Ubisoft milánói részlege prezentált neki, még 2014-ben. Az engedély természetesen nem váratott sokat magára, és a Nintendo ellenőrzése alatt el is készült mai játékunk a Mario + Rabbids Kingdom Battle.

A sztori a való világban kezdődik, egy Nintendo, pontosabban egy Mario rajongó szobájában. A nevenincs lány egy feltaláló, aki egy "SupaMerge" sipkával akarja megoldani az energiakrízist, ugyanis ez a tárgy kombinálni tud több másikat, viszont súlyos túlmelegedési problémákkal rendelkezik. Rosszabb már úgysem lehet alapon távozik a szobából a kedves feltaláló, és pontosan erre vártak a nyuszik, hogy időutazó mosógépükkel beteleportáljanak a szobába.

Jó gyorsan szét is barmolnak mindent, amit lehet (persze a lány ezt meg sem hallja), majd az egyik einsteini értelemmel megáldott Rabbid úgy véli, hogy vicces dolog felvenni a fúziós sisakot. Ezek után hozzá is lát kombinálni társait a szobában megtalálható tárgyakkal, amitől kedvenc Mario karaktereink nyuszisodást szenvednek el. Vagy a nyulak szenvednek el Máriósodást? Mindegy, az eredmény magáért beszél.

Rabbid Kong halálos támadása: a banánzabálás.

Utolsó okos ötletként a szóban forgó Rabbid még a mosógépet is meglövi ezzel a sugárral, amitől a szobában található ruházati eszközök, tárgyak és esetleges berendezések nagyrésze, többek között a feltaláló segédje, a Beep-O névre hallgató mesterséges intelligenciával ellátott korong és a Rabbid-ek mind eltűnnek, hogy a már jól ismert Gomba Királyságban jelenjenek meg.

Így el is kezdődik a móka. Igencsak meglepő, de kivételesen nem egy tradicionális platform játékkal van dolgunk, hanem egy taktikai "shooter"-el, az XCOM-hoz hasonló, bár attól egy fokkal egyszerűbb játékmenettel. Harcokkal és fejtörőkkel fogunk szembenézni, sokszor a kettő vegyesen fog megjelenni, illetve lépten nyomon találunk gyűjtögethető dolgokat, úgyhogy egy kiadós single-player élmény vár ránk, vagy helyi multiplayer. Ezen utóbbi annyit jelent, hogy a Joy-con-ok segítségével két játékos külön "Challenge"-eket teljesíthet három nehézségi fokozaton.

De mielőtt túlságosan is elrohannék, lássuk a részleteket. A játékteret teljesen megfertőzték a nyuszik illetve a lány szobájából ideteleportált tárgyak is. Fő célunk természetesen azon Rabbid levadászása, akire ráforrt ez a "SupaMerge" ; őt Bowser Jr. Spawny-nak kereszteli el, és vele együtt bontják rendet négy világon keresztül.

Még a nyuszis szélkakas is mutatja az ellenséget, ha nem vettük volna észre.

Ezek mind kilenc fejezetre vannak osztva plusz egy titkos fejezetre. Egy fejezet általában egy vagy kettő csatából áll, melyek teljesítése után visszatöltődnek karaktereink életcsíkjai, és a harcok értékelése alapján kapunk bónusz érméket illetve Power Orb-okat (ezekről később). Egy ilyen haddelhaddra három értékelést kaphatunk, attól függően, hogy a megadott körmennyiségen belül végeztünk e, illetve mindegyik emberünk életben maradt e. Természetesen van lehetőség a visszatérésre, ha később tökéletesíteni akarjuk teljesítményünk.

A fent említett harcok során fertőzött nyulak lesznek ellenfeleink, akik valamivel összeolvadtak, és mutánssá, de legalábbis az átlagosnál őrültebbé váltak, így meg kell őket tisztítani fegyvereink segítségével. Szerencsére nem csak az eszetlen öldöklés a cél a csaták során; gyakorta van, hogy csak el kell juttatni egy karakterünk egy bizonyos célpontra, vagy el kell kísérni valakit ugyancsak egy meghatározott helyre.

De a fegyverek mindenképpen szólni fognak, így jobb, ha ezt fedezék mögül teszik. Kétféle védelem van: teljes és feles, bár ezt a játék százalékban méri. A Százas védelem értelemszerűen megvéd a lövésektől, bár a robbanásoktól nem feltétlen, az ötven százalékos meg, nevéből adódóan fele ennyire hatékony. Persze nem ilyen egyszerű a dolog, hisz a legtöbb fedezéket szét lehet rombolni elég lövéssel, vagy erős robbantásokkal, így elkerülhetetlen a közelharc.

Ezek a nyulak nagyon pedáns gyepkarbantartók.

Minden karakterünknek van "Dash" támadása, mely annyit tesz, hogy az engedett mozgási területen belül, ha található ellenfél, akkor odamozgunk az általa elfoglalt kockára, majd visszatérünk... vagy továbbállunk. Így emberünk felrúgja a célpontot, ami ellen nincs védekezés, ráadásul ez csak a mozgás akciónk volt.

A "Dash" mellett ott van egy nagyon érdekes mozgásképesség, a "Team Jump". Ezt példáznám: Mario-val rámozgunk Peach-re (ne gondoljunk rosszra), aki kezével feldobja kedvesét a levegőbe, aki egy hatalmasat ugrik, így könnyedén át tud jutni szakadékokon, vagy fel tud kerülni magas pontokra (ami már csak a bónuszért is jó, ami az alacsonyabban lévő ellenfelekre való lövésnél jár). És az egészben a legjobb, hogy ezt a "Dash" után is végre lehet hajtani.

Mozgás után még két dolgot lehet csinálni: offenzív és defenzív képességet használni. Az offenzív kategóriába tartozik a sima lövés, vagy speciális robbanóeszközök ellövése, a defenzív pedig a pajzscsinálás, gyógyítás, sebzésnövelés, vagy akár egy reakciólövés beállítása is lehet. Karakterenként változhat mindegyik, bár vannak ugyanolyan képességek sajna, így nem teljesen egyedi a nyolc választható szereplő.

Mielőtt bárki is meglepődne, az a Peach-kacsa egy gránát.

Félig szerepjátékos a rendszer, ezért van fejlődére lehetőség, bár nincs szintlépés. Itt a jobbnál jobb fegyverek beszerzése jelenti az elsődleges fejlődési lehetőséget. Az igazán jó fegyverek ládákban lapulnak, melyek el vannak szórva a világban, de az állandó fejlődés végett minden fejezet végén is bővül a repertoár (és a csapatunk élete is megnő). Kétféle fegyvertípus van: a lőfegyver és a speciális és mindkettő karakterenként változik, ha máshogy nem is, akkor kinézetükben. A már fent említett robbanóeszközök mellett közelharci fegyverek is megtalálhatóak a speciális fegyverek listájában, habár csak a két Mario használ ilyeneket. Az összes másodlagos eszköz használata "Cooldown"-hoz kötött, csakúgy, mint a defenzív képességek is.

De nem csak így lehet fejlődni. Már említettem az úgynevezett "Power Orb"-okat, melyeket a későbbi fejezetek végén kapunk, illetve ládákban is megtalálhatóak. Ezek igazából képességpontok, melyeket minden karakter külön gyűjt, és három,- plusz egy képességfára lehet szétosztani őket.

A fegyverek gyűjtögetése egy dolog, de ez csak egy töredéke annak, amit a játék nyújt. Van lehetőség képek, zenék, 3D karakterek és tarokk kártyák gyűjtésére is. Ezeket ugyancsak ládákban találunk, melyekhez néha vissza kell térni, mert első látogatásnál olyan akadály védi őket, melyet csak később tudunk lebontani. A már teljesített fejezetek harcmezőin kihívásokat is lehet majd csinálni. Ezek speciális harcok, melyekért érmék és Power Orb-ok járnak.

Ezen állítás nem ámítás; Szkúbí Szneket kap, aki megtalálja az óriás budit a játékban.

Na de mit nyújt a játék a nyulak terén jelenlétüket leszámítva? Őrületet. Ahogyan tapodjuk a különböző világokat látni fogunk életképeket, ahogy szegény szerencsétlenek megpróbálnak akklimatizálódni több-kevesebb sikerrel. A főterületet, Peach kastélyát ellepték, és mindenféle idétlen épületet húznak oda fel, melyek igazából a játéklehetőségeket takarják elég leleményesen. Igazán személyisége csak a négy játszható Rabbid karakternek, illetve a főbb nyulaknak és bossoknak van, viszont a többiek túlságosan is hasonlítanak egymásra. Viszont személyiség ide vagy oda, mindenhol mókásabb az élet, ha nyuszi van az egyenletbe belekeverve.

A világok végén lévő boss karakterek is nyúl mutációk, és talán a legmókásabbak. Van Donkey Kong nyúl, jeti nyúl és áriázó is többek között, aki egy olyan fergeteges szólószámmal fújja el a konkurenciát, melyet a Conker's Bad Fur Day-ben megjelenő Great Mighty Poo is megirigyelne. A színes boss-ok mellet a sima ellenfelek gyakran cserélődnek, habár képességben nem sokat változnak, és inkább csak új külsővel és erősebben jelennek meg a már ismert egységek, de akkor is legalább így változatosak maradnak a végére már kissé monotonná váló harcok.

Ezen még a szépen kidolgozott helyszínek és csataterek is segítenek. Hangulatos, vibráló és részletes környezettel van dolgunk, legyen bármelyik világról szó A csövek a szokásos Mario stílust elhagyva kifehéredtek, és nyuszis kiegészítőket növesztettek, illetve a világok tartalmaznak nyúlágyúkat is, melyek bónuszkihívásokba lőnek el minket, ahol ládák várnak ránk.

Fegyvertípustól függően a kritikus találatok extra hatásokkal is járnak.

A grafika lenyűgöző, de az igazi fénypontja a napnak a zene . A szinkron hiánya kicsit bökte a nagy orrom, hisz annyira sok dialógus nem volt, hogy ez indokolt legyen, és még az operázó nyúlboss is teljes szinkronnal énekelt. Szerencsére a muzsika mindenért kárpótolt, az meg nagyszerű kis adalék, hogy a ládákból, ha összeszedjük az összes bakelitlemezt, akkor bármikor meghallgathatjuk a Nyuszi múzeumban a kedvenc kompozícióinkat.

Viszont van egy kellemetlen fekete pont a majdnem tökéletesen kék horizonton, ez pedig a nehézségi szint. A csaták nem egyenletesen válnak problémásabbá, hanem hirtelen. Aztán ugyanolyan váratlanul lesz ismét könnyű egy összecsapás. Ezt az ingadozást a szerencsére is rá lehet fogni, hogy sikerül e az ötvenes fedezéknek megfognia egy-két lövést, vagy sikerül e nekünk az a bizonyos támadás, esetleg kritikust üt e, hogy így azonnal kiszedjen egy ellenfelet a számításból.

A boss-ok közül leginkább a legelsővel, a Donkey Kong nyúllal gyűlt meg a bajom, aki egy első boss-hoz képest nagyon is erős volt, illetve vannak a Midboss-ok, ezek a világok felénél jelennek meg, és első találkozásra nevetségesen kemények. Mázlinkra van easy mode-ja az összes pályának, ami annyit jelent, hogy visszakapja a csapatunk az életét, és meg is nő ötven százalékkal a harc erejéig.

Mókás, hogy a legtörékenyebb karakter kapja meg a legnagyobbat szóló fegyvereket.

Egy kevésbé kellemetlen pont, de nagyon idegesítő ennek ellenére a lépés visszavonásnak a hiánya. Gyakran megesett velem, hogy túlcsúszott a kurzorom, mivel a kamerahelyzet miatt nem láttam pontosan ahová menni akartam, így rossz helyre ment a karakterem. Ez elsőre nem tűnhet nagy bajnak, de ez a játék szereti megbüntetni a kis hibákat is, így megeshet, hogy egy ilyen kis hülyeség miatt kezdhettem elölről a csatát, mert teszem azt fedezék nélkül maradt így emberem, és egy kör alatt kiütötték.

Ezen felül lagg problémákat is tapasztaltam, bár ez nem volt annyira zavaró, és mint ahogy mondtam, a nehézség nem teszi lehetetlenné a dolgot. Összességében, hibái ellenére kétségtelen, hogy olyan játék a Mario + Rabbids Kingdom Battle, amit akár a Nintendo legjobbjai is készíthettek volna. Hiteles, eredeti, részletes, szórakoztató, és retek nehéz letenni.

Úgyhogy feleim, a Ubisoft előtt le a kalappal, egy tizenkét fős "BWAAAAAH!"-val köszönjük, hogy a sok nyomós indok mellé letettek egy újabbat, hogy miért is vegyük már meg azt a nyavalyás Swtich-et.