London 2012 teszt

A címből gondolom már kitaláltátok, hogy most az olimpia hivatalos játékát, a London 2012-t vesszük górcső alá, mert természetesen az árukapcsolás és a minél több pénz kisajtolása a Kedves Vásárlókból szent dolog. Bár amíg ilyen korrekt játékokat tesznek le az asztalra a készítők addig egy rossz szavam sem lesz. A 2008-as Beijing változat ugyan nem tartozott a kedvenc partijátékaim közé, de ha emlékeztek még rá, pár kellemes órát azért el lehetett tölteni vele. Egy dologtól tartok amúgy ilyenkor, ez pedig nem más mint az őrült gombnyomkodás. Nem is tudnám összeszámolni, hogy gamer pályafutásom alatt ezek a típusú játékok hány kontrollerem cseszték szét.

Erik az angolna idén nem indul...

Szóval, az úr 2012. esztendeje és ángílusföld a helyszín. Az kezdőképernyő amúgy nem volt valami bizalomgerjesztő, mert talán választhattak volna mondjuk egy semleges sportot, de így egy fecskében feszítő toronyugró úr tomporát bámulhatjuk. Ne is vesszünk el a részletekben, nézzünk inkább hogy milyen titkokat rejteget számunkra a korong. Mint azt sejteni lehetett, itt is a több szereplős mókára épül a dolog, de kapunk egy több mint korrekt egyéni szegmenst is, kezdjük is talán ezzel a résszel. Itt sem fogjuk az álunkat keresgélnünk meglepődésünkben, ugyanis az aktuális nemzetközi sporteseményen küzdhetjük végig magunkat, több napra bontván az eseményeket.

Mint akit puskából lőttek ki

Először is választanunk kell egy számunkra szimpatikus országot, majd ha akarjunk kedvünkre babrálhatunk a versenyzők fizimiskáján. Sajnos nem sikerült a létező szereplőket behozni a hivatalos játékba, így Cseh Laci helyett Lakatos Márkkal úszhatunk hogy a többit ne is említsem. Ha ezzel megvagyunk, válasszunk kedvünkre való nehézséget, ha rá hallgattok, minimum Normal-t, de még így is nagyon könnyű lesz elsőre. A választott nehézségi szinttől lesz függő, hogy hány sportágban tudunk indulni. Napokra lesznek lebontva amúgy az események és egy alkalommal két versenyen indulhatunk, ráadásul először kvalifikálunk is kell magunkat. Eddig semmi különös nincs, hozza a kötelező szintet a progi, de mivel dörzsölt gémer rókák vagyunk, tudjuk hogy a választható sportok az egyik alappillére a stuffnak.

Manapság minden videójátékban íj a fő fegyver...

A készítők verték a mellkasukat, hogy bizony 45+ ilyen dolog lesz választható meg a szokásos ilyenkor puffogtatható marketing blabla. Ha csak a számokat nézzük, igazuk van, de a turpisság az az, hogy mindent egybe néztek. Tehát van ugye külön az atlétika, ezen belül 50,100 és 200 méteres futás, magasugrás, hármas ugrás, gátfutás, diszkoszvetés, gerejhajítás ésatöbbi. Az úszásnál szintén ugyan ez a szitu, ráadásul még nemek szerint is fel van osztva az egész. Zanzásítva, itt van minden olyan tevékenység ami számít, ráadásul kapunk még néhány extrát is, úgymint a ping-pong, trambulin, férfi gyorslövészet, evezés vagy a biciklizés - nem is akarom felsorolni az összeset, a lényeg hogy nem fogunk egyhamar unatkozni! Természetesen lehetőségünk van három barátunkkal is megmérettetni magunkat, akár a szingli kampánynak is betudható olimpia módban is. Egymás gyalázásánál nincs is szebb dolog, hüpp.

Tartalom és szavatosság tehát rendben, nézzük a másik sarkalatos pontot, a button mash-t. Hála a magasságosnak, a készítők kreativitása itt is átjött, mert sikerült a kezelhetőséget teljesen emberbarát formába hozni és nem az fog nyerni aki gyorsabban tudja nyomogatni a gombokat. Pontosítok, nem minden esetben fog az nyerni, ugyanis a rendszert felváltotta a ritmusra való nyomkodás a legtöbb esetben. Vegyünk egy példát, a síkfutást. Bal oldalt látunk majd egy mércét ami három részre van felosztva. A cél a középső tartományban való kavirnyászás a megadott gomb ritmikus nyomogatása segítségével, ez teljesen játékos barát megoldás. Vagy ott az úszás, ahol a jobb és bal analóg karok felelnek meg a jobb és bal kéznek, és ezeket kell le-fel tologatni az ütemnek megfelelően. Sajnos nem mindenhol tudták így megvalósítani a dolgokat, a súlyemelés például igazi joystick-ölés.

Fuss Forest, fuss!

Külcsín szempontjából viszont igencsak rendben van a dolog! Ha információim helyesek, akkor az eredeti helyszíneket ültették át a virtuális térbe, elég jó hatásfokkal. Az eddigi ilyen kategóriájú stuffok közül simán a legszebb, de más közegben is megállja a helyét. A karakterek szépen kidolgozottak, jól animáltak, sőt, még olyan apróságokra is volt idejük a programmerekenk, hogy a fentebb is említett súlyemelőnk arca torzul az erőlködéstől, a Kojak frizurát hordó versenyzők feje szépen csillog az izzadságtól, de a legkirályabb az volt, amikor világcsúcsot dobtam gerejjel és az atlétám odaállt pózolni az eredményjelző táblához. Haláli! A kommentátorok is rendben vannak, jók a szövegek, sokszor tényleg plusz infót hallunk, bár néha lemaradnak az eseményekkel, mint például akkor, amikor a távolugrómmal csúnyán beléptem, ők meg őrjöngtek hogy új világcsúcs, új világcsúcs.

Élőben a férfiak egyik kedvenc sportja - nézőként

A hangok és a zenék szintén kellemesre sikeredtek, elég jó érzés amikor megnyerünk valamit, fellépünk a dobogóra és a magyar himnuszt hallgathatjuk, igaz hogy instrumentális verzióban, de ne legyünk telhetetlenek, no. Elméletben a game használja mind a Kinectet, mint a Move-ot. Nálam a Microsoft mozgásérzékelős masinája van, de az istennek sem tudtam kipróbálni, szóval ilyen téren eléggé hiányosak a tapasztalataim. Videók megnézése és netes fórumok feltúrása után azt kell mondanom, hogy nem tesz hozzá érdemi dolgot az eddigiekhez. Apropó hozzátevés! A szavatosságot úgy akarták még kitolni, hogy bizonyos extra challange-ek teljesítésével alternatív öltözékék, sportszerek lesznek elérhetőek. Ha másokat nem is, de az acsi és trofi gyűjtőket (ej, megint de korrekt voltam) mindenképp, bár nem lesz egyszerű feladat kimaxolni az anyagot.

Összpontosítááááás... Ééééés.... Tessék!

Természetesen messze nem hibátlan a dolog azért! Az irányítás például a legtöbb helyen kiválóan megvalósított, de a kivételeknél botrányos, gondolok itt mondjuk azokra ahol be kell ütnünk ritmusra egy gombkombinációt aztán pedig a bal analóg kar döntésével kell egy szöget meghatároznunk - szerencsére ezek vannak kisebbségben. Elviseltem volna még pár ritkább dolgot is, mondjuk valami box, tenisz, esetleg egy kis foci is beleférhetett volna a repertoárba. Nyilván nem nagygépes verziót alázó minőségre gondolok, hanem valami kis egyszerűbbre. Mint ahogy az összes eddigi olimpiás témájú dolog, ez is a többedmagunk szórakoztatására készült, így a remete-gamerek hamar megunhatják, mivel a "kampányt" gyakorlatilag 2-3 óra alatt le lehet zavarni, aztán marad az eredményünk döntögetése.

Mint ahogy említettem, a sima olimpia lenyomásán kívül tudunk még a barátainkkal is versengeni egy általunk összeállított versenylistával is. Egyszerre négyen nyúzhatjuk amúgy a stuffot, ami mondanom se kell hogy egy ilyen korrektül megvalósított játék esetében mennyire megdobja az élményt. Érdekességként megemlíteném még, hogy zenék szempontjából a Ps3 verzió tartalmasabb, lévén kapott egy exkluzív Skrillex nótát is, ami a Ruffneck (Full Flex) címet kapta, szóval ha gerjedsz Skleenex (guglizzátok ki ezt a képet, hatalmas!) zenéjére, akkor nem is vitás hogy melyik verziót kell választanod.

Repül a nehéz kő...

Szóval, mindenképp pozitív csalódásként ért a London 2012. Több mint kellemesen összerakott anyag ez, nem győzöm elégszer kiemelni hogy milyen jópofa a játszhatóság, baba a külcsín. Lehetőségekkel is alaposan el van látva, szóval ha a baráti társaságod vagy szélsőséges eseteben remete éned gerjed az ilyen programokra, ne is habozz a beszerzéssel! P.S Csak szólok, hogy most dobtam diszkosszal egy olyan csúcsot amit nem fogtok tudni megdönteni, mazsolák - szmájli.