Life is Strange: Episode 4 - Dark Room teszt

Az előző rész azzal zárult, hogy Max egy fényképen keresztül az újonnan felfedezett képessége segítségével rövid időre visszaugrott egy sok évvel korábbi kulcsjelenetre, és megakadályozta, hogy William, Chloe apja meghaljon az autóbalesetben. Itt a játékosnak nem volt választása, és természetesen ez az idő szövetén keletkezett aprócska fodor, mely olybá tűnt, csak Chloe életét befolyásolja jó irányba, egy jelentősen eltérő alternatív jelent teremtett meg.

Innen nem kerülgetjük a spoilereket, feltételezve, hogy e sorokat főleg a játékot követők olvassák az epizód abszolválása után, illetve olyanok, akik személyesen kihagyják az egészet, pár sorban mégis átfutnák, hogy mi ez a nagy zsezsgés eme Square Enix által felkarolt független produktum körül.

Tilosban, a fiúkoleszban.

Chloe számára, noha szerető és jó fej apja mellette maradt, az új valóságban sem alakultak szerencsésen a dolgok, itt ő törte rommá magát a születésnapjára kapott járgányában, nyaktól lefelé lebénult, mi több csak csillagászati összegekbe kerülő gépek és gyógyszerek tartják életben, melyek miatt az amúgy sem túl jómódú szülei a végletekig legatyásodtak. Max vele tölt egy napot, próbálja a lehető legjobban kezelni a helyzetet, nem pedzegeti Chloe korlátait, felesleges is lenne, az őszinte, nyílt közeledéséért cserébe pedig az emberi roncs alatt meg is leli a régi barátnőjét.

Érdemes ezen a ponton Max naplóját és telefonját is átfutni, mivel ő is eléggé megváltozott, kicserélődött, és ezek az infók, ahogy számítottam rá, csak rövid ideig állnak a rendelkezésünkre, könnyen lemaradhatunk róluk. Hősnőnk itt kevésbé visszahúzódó, még az undok Victoriával is összebarátkozott, sőt a Vortex Club büszke tagjává is vált, az élete úgy pörög, hogy naplóírásra sincs igazán ideje - szerencsére, mert már hatvan oldal felett jár, fárasztó lett volna annyit újraolvasni.

A partot még mindig az oszladozó bálnák uralják.

Max bizonyos pontig bízhatott abban, hogy Chloe lassan felépül, és ez az idővonal jó irányba halad tovább, de némi kutakodás után kiderül, hogy barátnője lényegében a végső stádiumban haldoklik, bármelyik nap összeomolhat a tüdeje. Chloe ráadásul arra kéri, hogy morfium túladagolással segítse őt át a halálba.

Itt van választásunk, de elvileg Max emlékein kívül sok mindent nem befolyásolhat a döntésünk. Max is így hessegeti el a morális és akár büntetőjogi kérdéseket, hogy a fotón keresztül megpróbál majd ismét öt évet visszamenni az időben, és visszaállítja az eredeti állapotokat.

A baglyok nem azok, amiknek látszanak.

Ezt természetesen le is kell játszanunk, a rövid kitérő (ha fut is esetleg egy párhuzamos dimenzióban) zárójelbe került, lényegében leckeként szolgált, hogy ekkora időugrásokat ne kíséreljünk meg, a pillangószárnyak rezdülései így szinte már hegyeket mozgatnak. A fejlesztők azt sem rejtették véka alá, hogy Edith Keeler története inspirálta őket, az egyik időutazásos Star Trek epizódban ugyanis Kirk kapitánynak meg kellett akadályoznia a szerelme megmentését, mert az közvetve a nácik győzelméhez vezetett volna.

Induljon a banzáj, essen szét a ház.

Az érzelmileg nehezen emészthető bevezetőt a fő nyomozómunka követi, innen már elmaradoznak az iskolai drámák, a magánéleti gondok, sőt az előrehaladáshoz az időt sem kell különösebben manipulálnunk. Három nyomon indulunk: Először meg kell szereznünk David anyagait, melyekbe részben, ha pedig ügyesek voltunk, alaposabban is bekukkanthattunk már korábban - lassan ráébredünk, hogy a kellemetlen és túlbuzgó iskolai kopó tulajdonképpen hasznos munkát végzett.

Ezt Nathan mobilja követi, nem nehéz hozzájutni, és bár elég komoly összeütközésbe kerülünk vele, ez sem jelent kihívást. A kirakós utolsó eleme Frank megoldókulcsa, a drogdíler számunkra érdekes "könyvelését" már megkaparintottuk korábban, de a neveket kutyafajtákkal kódolta, a cetlit pedig nem adja könnyen, ráadásul a hosszú beszélgetés még kacifántosabb, ha sok rossz pontot szereztünk nála.

Ez nem hold! Ez egy űrállomás!

Rachel Amber eltűnésének és Kate Marsh elrablásának ügyét ezzel lényegében fel is göngyölítjük, egy lepukkant pajta alatt megkérdőjelezhetetlen bizonyítékokat találunk, az is kiderül, hogy ki volt az (egyik???) elkövető, a személye természetesen senki számára nem lehet meglepetés. Még Rachelhez is eljutunk, ami azt illeti, kétszer is, a bulika utáni második alkalomnál ezúttal hirtelen, eléggé váratlan pofonként kapjuk az újabb meglepő csavart.

Én kicsit laposabbnak éreztem ezt a részt, de az izgalmas cliffhanger miatt kíváncsian várom a záróakkordot, hogy Max vajon miként mászik ki ebből a slamasztikából.