Már megint egy Lego-játék - gondolhatjátok most magatokban nagyon sokan, és őszinte leszek hozzátok, nagyjából én is így álltam neki a Lego Marvel Super Heroes tesztelésének, hiszen bár tény, hogy az elmúlt években kisebb-nagyobb újdonságok folyamatosan érkeztek a sorozat újabb epizódjaival, de az alapok mit sem változtak. Ez a nagyszerű koncepciónak köszönhetően egy-két alkalommal ugyan még elnézhető, illetve talán örömtelinek is tekinthető, de amikor már legalább ötödszörre kell megvennünk ugyanazt a játékot, szinte nulla újdonsággal, csak át-skinezett küllemmel, akkor bizony már a Pató Pál lelkületű emberekben is felmehet az a bizonyos pumpa.
Bennem is alaposan megemelkedett a vérnyomás, amikor először betöltöttem a Lego Marvel Super Heroes-t, hiszen bár a Traveller's Tales munkatársai mindig is igyekeztek belenyúlni a jóba, lásd a Gyűrűk Urát, a Harry Pottert, vagy éppen a Csillagok Háborúját, ellenben a Marvel világával most nem sikerült annyira elragadniuk, és ezzel bizonyára nem csak én vagyok így. Hangsúlyozandó, hogy nem konkrétan a Stan Lee által megálmodott képregény-univerzummal van a probléma - jómagam óriási fanatikusa vagyok ennek a világnak, sőt a képregényeket is gyűjtöm -, sokkal inkább azzal, hogy a DC grafikus novellákra kiélezve korábban már kaptunk olyan Lego-játékot - kettőt is -, amelyek feldolgozták ezt a szuperhősös témát.
Az ott villám. Én vasból vagyok. Na, menjetek a ...
Szuperhősnek lenni tehát már korántsem volt olyan nagy élmény a Lego Marvel Super Heroes keretein belül, és kizárólag azért voltam képes rövid távon mégis megkedvelni a végeredményt, mert a kérdéses univerzum olyan ikonikus, emlékezetes és sajátos hősöket volt képes kitermelni magából, hogy amiatt egyszerűen nem lehet haragudni még egy olyan alkotásra sem, ami szinte 99 százalékos klónja a sorozat előző részének, avagy a Lego The Lord of the Rings-nek. Kapásból például az első pályán átvehetjük az irányítást, és rombolhatunk egy nagyot Hulk oldalán, majd jön szépen Vasember, Pókember és a Marvel képregények legismertebb szuperhősei, akikkel minden egyes kaland igazi élmény lesz majd.
Szívünk szőrét borotválgatta továbbá az a tény is, hogy a fejlesztők több mint 150 karaktert mintáztak le a játékhoz, így a Marvel világának legnagyobb hősei és szuper-bűnözői akadnak majd utunkba, így olyan ismert arcok, mint Doctor Octopus, Venom vagy éppen Thor mellett egészen ismeretlen, nagyon sokszor csak egy-egy kisebb képregényfüzetben helyet kapott szereplők is feltűnnek a képernyőn, aminek köszönhetően már csak azért is érdemes legalább egyszer átélni a játék kampányát, hogy kideríthessük, pontosan kikre is adta áldását Stan Lee, aki egyébiránt szintén megtalálható lesz majd a kampányban.
Az újjáalakult Romantic!
Magáért a történetért természetesen nem ajánlanám tiszta szívből a Lego Marvel Super Heroes-t, hiszen az finoman szólva is klisés lett méghozzá annak ellenére, hogy több ismert Marvel-író is áldását adta rá. A sztori röviden és tömören arról szól, hogy az Ezüst Utazó olyan híreket hoz a Földre, miszerint Galactusnak sikerült egy adag kozmikus téglát - nem tudok jobb szót a "bricks" kifejezésre - a planéta felé irányítani, amelyek nem csak elképesztő erővel rendelkeznek, hanem a sárgolyó elpusztításában is szerepet játszhatnak. Természetesen Pókember és barátai azonnal nekiiramodnak a S.H.I.E.L.D. irányításával, hogy megakadályozzák a katasztrófát, de nem is lenne igazi történet, ha ebbe az epikus kalandba nem piszkálnának bele a szuper-bűnözők.
Doctor Doom, Magneto és társaik ugyanis úgy vélik, hogy igencsak komoly lehetőségek lakoznak az érkező űrszemétben, így elhatározzák, hogy még a szuperhősök előtt megszerzik azt, a jóknak tehát immáron nem csak az a feladatuk, hogy megakadályozzák a katasztrófát, hanem az is, hogy közben megmérkőzzenek ősi riválisaikkal. Mi sem természetesebb, minthogy a cselekményből mi csak az "üsd-vágd, nem apád" részét élhetjük majd át testközelből, így dacára a jól induló alapkoncepciónak, a Marvel és Stan Lee lektorálásának, a végeredmény ezen a ponton elbukik, de inkább beszürkül.
Az egykori Backstreet Boys ma már csak ilyen lazán nyomja.
Természetesen a múltban egyik Lego-játékot sem nagyszerű történetéért, sokkal inkább az eredeti sztorik kiforgatásáért szerettük, de mintha a Traveller's Tales munkatársai most ezen a téren is megfáradtak volna. Míg ugyanis a soroztat korábbi tagjait rendre végig lehetett hahotázni, addig a Lego Marvel Super Heroes esetében egyszer sem emlékszem arra, hogy felnevettem volna. Ez elsődlegesen talán annak köszönhető, hogy a játékban ugyebár a szinkronhangok megjelenésével kevesebb szerepet kapott a nonverbális kommunikáció, így hiába lett volna például olcsó, de jó poén, ha Pókember belegabalyodik a hálójába, vagy Vasember átesik saját lábában, hogy páncélja óriásit csattanjon a földön, az efféle filléres humorral nem igazán éltek a fejlesztők.
Ez pedig bizony nagyon hiányzik a végeredményből, amivel így talán komolyabb formát akartak a hozni a fejlesztők, vagy csak nem volt annyi ötletük, de egy kicsit veszített bájából a végeredmény annak ellenére is, hogy játékmenete szó szerint semmit sem változott a közvetlen elődhöz képest. Hogy mit jelent ez? Szó szerint azt, amit mondok: a Lego Marvel Super Heroes ugyanazt az élményt nyújtja - talán csak egy kicsit nagyobb szabadság mellet -, mint korábban a Lego The Lord of the Rings, ami bizony egy letörölhetetlen szégyenfoltnak tekinthető a fejlesztők nevén, mert a múltban legalább az újdonságok látszatát fenntartották, de ezúttal már erre sem futotta a részükről.
Uram, valami nagy csokiminyon van a fején!
Aki esetleg még sosem játszott volna korábban egyetlen Lego-játékkal sem, annak a legkönnyebben úgy lehetne jellemezni a Lego Marvel Super Heroes-t, mint egy külső nézetes, ámde szabad kamerakezelést használó akciókalandot, amelyben több legófigura irányításával kell kiviteleznünk céljainkat. A rendkívül változatos és elnyújtott pályákon ehhez nagyon sokszor kell harcba bonyolódnunk, de legalább ilyen hangsúlyos elemet képviselnek az ügyességünkre alapozó platform-elemek, valamint természetesen a különféle logikai fejtörők is, amelyek szerencsére továbbra is elég ötletesek maradtak ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsák érdeklődésünket.
A Lego Marvel Super Heroes játékmenete ezen felül erőteljesen épít a kooperációra, valamint karaktereink különféle képességeire is, így sosem leszünk majd egyedül a pályákon, egyszerre mindig többen vágunk neki a feladatok teljesítésének, erre a változatosságra pedig szükség is lesz. A különféle karaktereknek ugyanis akárcsak a képregényes valóságban, sajátos képességeik is lesznek, amelyeknek köszönhetően hol egyikre, hol másikra lesz szükségünk ahhoz, hogy például felrobbantsunk valamit, kinyissunk egy ajtót, vagy megoldjunk egy fejtörőt.
Póki annyira megijedt, hogy ismét hatalmasat repedt a gatyája.
Természetesen nem csak a játékmenet, hanem más egyéb tekintetben sem érzékelhetünk túl komoly változásokat a Lego Marvel Super Heroes tekintetében, magyarán a PC-s változat például továbbra is csak nehézkesen irányítható billentyűzettel, a kamerakezelés gyakran hagy maga után óriási kívánnivalót, a küllem pedig olyan, amilyen - sok mindent lehetne mondani rá, de azt, hogy újgenerációs, biztosan nem. Habár minimális fejlődés érzékelhető a korábbi részekhez képest, de még egyszer ezt a grafikus motort, ugyanezekkel az alacsony felbontású textúrákkal és megoldásokkal nem akarhatják lenyomni a torkunkon a fejlesztők, az ugyanis már az etikusság határait súrolná.
Összességében azt tudom elmondani a Lego Marvel Super Heroes-ról, hogy bár a kampány tartogatott izgalmakat, én már a második-harmadik szint környékén teljesen ráuntam a kockafejű Marvel hősök terelgetésére, ami a fentebb részletezett okoknak köszönhető. Túl enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy csalódtam a Traveller's Tales-ben, amiért idén is szinte ugyanazt adja el a rajongóknak, mint az elmúlt évek során már néhányszor, de alapvető szabály a piacon és az iparban, hogy amíg a vásárlók megvesznek bármit, addig a későbbiekben is lesz kereslet rá, és nagyon úgy néz ki, hogy hiába sírtam tele a fenti pár ezer karaktert, a Traveller's Tales bizonyára nem az én szavam alapján dönt majd a jövőbeni Lego-játékok kapcsán. Pedig biztosan nem csak nekem van már nagyon elegem az újdonság teljes hiányából...
