Kyn teszt

A Kyn egy igazi klasszikus old-school rpg, amely az északi mitológiát veszi alapul. Ennek szellemében nagyon hangulatos kis menü fogad minket a belépés után, semmilyen reklám, kötelezően végignézendő gyártói hirdetést nem kell végigülni, egyszerűen, tényszerűen felépítve lehet választani a lehetőségek közül.

Öt nehézségi fokból egyet kiválasztatva lehet nekirugaszkodni a kalandoknak, én mivel én szeretek elsőre kissé óvatos lenni, így a normál szint mellett tettem le a voksomat, de így is sokszor izzasztó volt a helyzet, de erről majd később. Két főszereplőnk Bram és Alrik, akiket egyszerre irányítva kell az egyre sokasodó feladatok végére járni. A történet szerint egy barlang előtt ébrednek, miután túlélték a beavatási szertartást, mágikus képességek birtokosai lettek, és hivatalosan is Magni-harcosoknak lehet őket nevezni.

Ide azzal a kajával!

De az általuk ismert világ ez idő alatt megváltozott, az eddig barátságos szomszéd népség, legjobban talán az elfekre hajazó Aeshir-ek feldühödtek, és tombolni, gyilkolni kezdtek, így két hősünkre vár a feladat, hogy utána járjanak, ki vagy mi okozta ezt az őrületet, és közben egyéb nyűgben és bajban is segítsenek a helyi lakosságnak.

A játékmenet semmi újdonságot nem tartalmaz, kapunk egy viszonylag nagy térképet, de nem mehetünk rajta kényünkre kedvünkre, a küldetésekhez tartozó terület elejére dob ki a játék, és ott egy viszonylag lineáris útvonalon kell ezeket teljesíteni. Két misszió között főképp a kezdőváros (inkább falu) falain belül kószálunk, kereskedhetünk, illetve a helyi emberek panaszaival foglalkozhatunk.

Mindenki döntse el maga, neki bejön-e ez a modell, sokszor nem tűnik fel, hogy valóban korlátok közé vagyunk szorítva, mert teendő és ellenség van dögivel. A mászkálást néhányszor megszakítja egy-egy puzzle és fejtörő is, itt bizony agyalni kell kicsit, mielőtt tovább tudnánk haladni, vagy egy értékesebb cucc a jutalom a sikeres rejtvényért.

Az északi mitológia is főként a kemény legényeket részesítette előnyben, és itt mindez a harc területén abszolút tetten érhető. Meglehetősen sok rondaság mászkál mindenfelé, akik csak arra várnak, hogy minél hamarabb ránk vethessék magukat. Hőseinket együtt illetve külön-külön is irányíthatjuk, okos taktikai húzásokkal a túlerő is legyőzhető. Alrik igazi viking harcos, nagy fejszékkel, kardokkal küzd, ő főként a közelharcban jeleskedik, míg Bram a távolsági hadviselés mestere, íjakkal törhet ellenfelei életére, és őt érdemes megbízni a gyógyítással is.

Szerinted mi az a hátunk mögött? Nem tudom, ne nézz rá!

Később csapatunk akár hatfősre is duzzadhat, így a taktikai repertoár tovább bővülhet. De a játék, ahogy a fenti bevezetőben is utaltam rá, nehéz. Elég sokszor, főleg az elején kényszerültem fejvesztett menekülésre, itt a rohanunk előre stílus nem sokáig kamatoztatható. Amúgy ha az egyik hősünk elesik, de a többiek még élnek, feltámasztható, viszont erre csak akkor van lehetőség, ha a környékbeli ellenségeket már legyőztük. Viszont ha mindenki elesik, nincs respawn valami közeli szentélyben, tölthetjük vissza a legutóbbi állást. Nehéz ügy.

Természetesen mivel RPG-ről beszélünk, hőseink idővel fejlődnek, és a megszerzett skill pontokat háromfelé oszthatjuk el: Body, Mind és Control. Ezek a harcos, mágus és a tolvaj képzettségeinket fejleszthetik, túlságosan nincs túlbonyolítva a rendszer, de azért érdemes átgondolni, hova költjük őket, mert egy ütőképes csapat tud csak sikeresen helytállni a szükség óráin.

A fegyverek és páncélok megválasztása is fontos, a meglepően sok loot-ból, vagy a kereskedőktől szerezhetünk be újabb és újabb darabokat, továbbá a küldetések megoldásáért is kaphatunk hasznos tárgyakat. A játékban helyet kapott a craftolás lehetősége is, a felszedegetett alkatrészekből kovácsolhatunk fegyvereket, és az ehhez szükséges terveket kereskedőktől vagy kovácsoktól vásárolhatjuk meg, sokszor borsos áron.

Aki bántja a hajómat, engem bánt!

A látványvilág és a zene terén a játék szinte tökéleteset teljesít. Gyönyörű, hangulatos tájakon barangolhatunk, erdők, mocsarak, hegyek kidolgozása mind-mind nagyon jól sikerültek, a kissé egyszerű animáció rondít talán bele az összképbe, de az összhatás pazar. A zenei aláfestés pedig dob egy nagyot az amúgyis kiváló hangulaton, a Will Bedford által szerzett muzsikák annyira jól sikerültek, hogy néha csak megálltam, és hagytam, hogy kényeztessék füleimet.

Az egészben egy dolog lehet bosszantó, de talán valahol érthető is, az mégpedig a szinkron hiánya. Itt minden szöveges, gondolom a büdzséből nem igazán tellett szinkronszínészekre, de egyáltalán nem tűnik ezáltal kevesebbnek a játék, sőt, sokszor egymást ugratják harcosaink, és akkor jókat lehet derülni a fejük felett felugró mondatokon.

Eddig minden rendben a játékkal, vajon miért kapott annyi pontot amennyit? Sajnos azért itt sem minden fenékig tejfel: életünket alaposan megnehezítik a bugok, nálam például az első elindulásnál a menü merevre fagyott, és játék közben is sokszor találkoztam beakadásokkal, útkeresési hibákkal stb. Nyilván ez javítható később, de jelenleg még bogaras a program.

Azért a szép külcsín és hangulat nem tudja eltakarni a grafikai hiányosságokat, néha borzasztó textúrákba fut bele az ember, illetve azt sem mondhatjuk, hogy a falvakban zajlik az élet, többnyire mindenki csendben ácsorog. A kamera mozgása sem tökéletes, főleg ha váltogatunk az egymástól távolabb lévő embereink között, akkor képes furcsaságokat előadni.

Erre a látványra még Thor is csettintene!

A szinkron hiányát is ide kell sorolnom, mégiscsak 2015 vége felé haladunk, illetve a lineáris játékmenet sem nyerheti el mindenki tetszését. Az újrajátszhatósági faktor a nullával egyenlő, minden ugyanolyan, mint elsőre, a harci és mozgási animációk is hagynak kívánnivaló maguk után, továbbá multiplayer semmilyen formában sincs. Ezek összességükben nem súlyos hiányosságok, de manapság azért az ember felkapja a fejét, ha ilyeneket lát.

Ezt tudja tehát jelenleg a Kyn. Ha szereted a történelmet, a viking mitológiát, ez a te játékod. Ha rajongsz a szerepjátékokért, szintén nevezz be erre, de ha sok-sok újdonságot vársz, és már nagyon hozzászokott a szemed a mai agyonhype-olt játékok grafikájához, lehet csalódni fogsz. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez nem a casual rétegnek készült, inkább a Pillars of Eternity sikerét kihasználva érkezett meg amolyan kistestvérként.

De ezzel semmi gond nincs, egy nagyon élvezetes, hangulatos kis játékot kaptunk, amely a maga 15-20 órás játékmenetével abszolút kiemelkedik a tömegből, és talán az időzítés is pont olyan lett, hogy generál annyi bevételt, amely után látunk egy második részt is. Szóval ne habozzatok sokat, mert vikingnek lenni jó!