Kunitsu-Gami: Path of the Goddess teszt

2024. július 15.
94.0081
Gargameth profilja, adatai
Gargameth
Én imádom a japán kultúrát, annak ellenére, hogy sosem voltam Japánban, és a fontosabb részletekkel leginkább harcművészeti edzéseimen és animéken keresztül találkoztam. Nem is nagyon tervezek kimenni oda; egyrészt a repülőzésnek már a gondolata is traumatizál, illetve nem óhajtok az ott őshonos óriás lódarázzsal sem találkozni.


Mint látjátok, ismét helyükön vannak a prioritásaim. Visszatérve a japánokra és az érdekes kulturális szokásaikra, az ördögűzés, vagy a gonosz lelkek elkergetése nem csak a keresztény világban, hanem náluk is nagy hírnévnek örvendett régebben. Persze manapság még a bulvár hírekben sem fogunk találkozni erre példával (bár lehet, nekik is van saját Ekszerszájzbúk-juk), hisz ott vagy jobban kezelik az ilyen eseteket, vagy nem verik nagydobra. Azonban nagyon szívesen részt vennék egyszer egy ilyenen, feltéve, ha úgy néz ki ez az esemény, mint ahogyan azt mai tesztünk alanyában, a Kunitsu-Gami: Path of the Goddess-ben láthatjuk.

Egy laza gúgli kereséssel utána nézhetnék, de ebben a melegben a bánat sem fog felesleges testi és mentális mozgást végezni, úgyhogy mostantól fogva, hála a fent említett játéknak, az én fejemben a japán ördögűzéshez elengedhetetlen tartozéknak számítanak a következők: egy papnő, annak egy megidézett testőre, hadonászás egy csicsásan feldíszített bottal, törzsies, ritmusütés dobbal, és némi tánc. Minél többen vannak a táncosok, annál jobb. És akkor most inkább beszéljünk a szóban forgó játékról, mielőtt bárki is azt hinné, hogy a való életben is így mennek a dolgok.

A Kunitsu-Gami: Path of the Goddess akciójátéknak nevezhető, némi szerepjátékos és Tower Defense-es elemekkel ellátva. A főfeladatunk egy hegynek a megtisztítása, melyet elárasztott a ... túlvilági fertő talán? Nos, nem teljesen egyértelmű, de szerintem Yokai-okról (a japánok így hívják kollektíven a szellemeket, démonokat és egyéb szörnyféléket) van szó, akik a szellemi világból látogatnak el az emberekhez, hogy mindenféle rossz fát tegyenek a tűzre.

Helikopter Jenő éppen Japánban talált takarítói munkát.

Helikopter Jenő éppen Japánban talált takarítói munkát.


A rendszer úgy fest, hogy pályáról pályára haladva kell szépen felszámolnunk az úgynevezett Seethe fertőt. Egy ilyen pálya igazából egy településnek is felfogható, ugyanis civilek is lesznek ott, akiket meg kell tisztítani, majd ezek után betoborozhatjuk őket a csapatunkba, mint katonát vagy mint építőt. Rengeteg egységtípus közül lehet válogatni, és pályától függ, hogy melyikre érdemes rágyúrni.

Ha rengeteg kis ellenfél fog jönni? Akkor szumósokkal érdemes dolgozni, mert ők rengeteg sebzést elbírnak, és magukra tudják vonni a lények figyelmét. Repülő makákókra lehet számítani? Hozzunk íjászokat. Szívós repülő makákók a láthatáron? Puskásokat nekik. Gyógyító sámánokat, és lassító szerzeteseket pedig szinte mindig érdemes hozni, mivel így jóval tovább életben maradnak embereink. Azonban sok másik típusból is választhatunk, és jól át kell gondolnunk, mivé alakítunk egy-egy civilt, mert az utolsó pályák környékén egy rossz döntés elég a bukáshoz.

Lássunk egy ilyen pályát részletesebben. Két napszak váltja egymást, miközben tevékenykedünk: a nappal és az éjszaka. Mikor nappal van, akkor szaladgálhatunk nyugodtan a településen, eltávolíthatunk fertő gócokat, megtisztíthatunk embereket, a szolgálatunkba vonhatjuk őket és gyöngyöket, illetve élelmet is gyűjtögethetünk. A gyöngyöket (nem tudom, hogy tényleg azok-e, de úgy néznek ki) arra használhatjuk fel, hogy átalakíthassunk civileket katonákká, és megtisztíthassuk az utat a papnő előtt. Az élelem pedig magunk és katonáink gyógyításához kell.

IGEN, SIKERÜLT KIRAKNI A MINTÁT! BANZÁÁÁÁÁJ!

IGEN, SIKERÜLT KIRAKNI A MINTÁT! BANZÁÁÁÁÁJ!


Az úttisztítás a lényege minden egyes szintnek: a papnő és a pálya végét jelző kapu között az útról fel kell szedni a rothadást. Mint már említettem, ez a tisztítás gyöngybe kerül, így lehet érdemesebb előbb katonákat csinálni, majd utána elindítani a papnőt az útján.

Amint megtisztítottunk egy útrészt, akkor neki is indul a nő, kinek becses neve Yoshiro, hogy szépen, lassan, ráérősen táncikálva véglegesítse ezt a tisztulást. Ha a kisasszony eléri a célpont kaput, akkor vagy átlépünk a pálya következő részére, vagy, ha az utolsóról van szó, akkor nyertünk. Ám a gonoszak ezt nem fogják csak úgy, karba tett kézzel végignézni.

Amint besötétedik, és eljön az éjszaka, a papnő megáll és nem folytatja az útját. Ilyenkor megindulnak a Seethe-ek, a fő- és mellékkapukból ömölve felénk azzal a szándékkal, hogy kinyírják szegény nénit, aki nem tud védekezni ellenük (kivéve, ha egy speciális körben áll, ami egy ideig elpusztít minden rálépő Seethe-et). Ilyenkor a nagy meló az, hogy megvédjük a hölgyeményt, amit egy kardforgatóval kell bevégeznünk, kinek neve Soh.

Őőő kezit csókolom, arcpakolás érdekli?

Őőő kezit csókolom, arcpakolás érdekli?


Ő a megidézett őre a papnőnek, és pengeforgatás mellett íjászi képességei segítségével veszi fel a harcot a Seethe-ekkel szemben. Az egyszerűen megtanulható offenzív mozdulatokon kívül blokkolással és kitéréssel is dolgozhatunk, ha éppen nemet akarunk sebzésre mondani. A harc ilyen téren annyira nem túl izgalmas, ugyanis egy-két kombót fogunk állandóan pörgetni, azonban, ha sok helyről jönnek a csúnyaságok, akkor egyedül kevesek leszünk. És itt jön be a Tower Defense: az embereinket ide-oda pozícionálva tudunk még több helyet lefogni Yoshiro körül.

Fent már részleteztem a különböző karaktertípusokat: ezeknek mind van egy hatóköre. Az íjász például ezen távon belülre lő, a fejszés csak a saját területén manőverezik (kivéve, ha kap egy kergetős fejlesztést), a szumós pedig egy adott rádiuszon belül vonzza magára a Seethe-eket. Ezekre figyelve jó pozícionálással, egymás támogatásával, illetve a pálya adottságait kihasználva kell visszavernünk a támadókat, ameddig újra fel nem jön a nap.

Egy pályán különféle kiegészítő akciókat is csinálhatunk, mint például toronyépítés (íjászok messzibbre tudnak róla lőni), gátak felhúzása (megfogja a csúnyaságokat egy ideig), vagy akadály eltávolítás (megnyílik több része a helyszínnek). Ezeket mind a civilek csinálják függetlenül attól, hogy katonává váltak-e vagy sem. Ezen kiegészítő tevékenységek elengedhetetlenek lesznek a pályán lévő miniküldetések teljesítéséhez (bővebben lejjebb).

A felszabadított településeken újra lehet építeni a romokat jutalmakért.

A felszabadított településeken újra lehet építeni a romokat jutalmakért.


Ellenfélből nagyon színes a felhozatal, és sok boss típusú rondaság is megjelenhet, kiknek kiemelt figyelmet kell szentelni. Egy ilyen dögnek jóval több élete van, mint egy átlagos Seethe-nek, és mindenféle trükkös képességgel teszik a munkánkat nehezebbé. Az egyik fel tud robbanni, a másik felszántja a földet a levegőből, a harmadik robbanó energiagolyókat hajigál, a negyedik egy tohonya mamlasz, aki egy rúgással átküldi Soh-t a pálya másik oldalára, a többiről nem is beszélve.

Szerencsére az ilyen boss-okkal egy-csatás pályákon találkozhatunk először, mielőtt a játék ránk borítaná őket. Egy ilyen megmérettetés során egy igencsak combos főellenséget kell legyűrnünk adott számú civillel ellátva (vagy csak a főhőssel önmagával). Annyi pozitívuma van ezeknek a helyenként brutális nehézséggel ellátott pályáknak, hogy a normális szinteken megjelenő kópiái az itt található főellenségnek jóval gyengébbek, így, ha ezeket le tudtuk nyomni, akkor a főküldetés sorozatban felbukkanó másolatokkal nem lesz (akkora) bajunk már.

Az igazán nagy bajunk a mellékes feladatokkal lesz. Egy pályán három főbb missziónk van: a papnő eljuttatása a célba, a civilek megtisztítása, és a városban található gócok felszámolása. Ezek közül a legelső a kötelező, a másik kettő mellékes, és pályától függően az egyik vagy a másik nincs jelen (mint például egy olyan helyen, ahol nincsenek civileg egyáltalán).

Embereinket harc közben is mozgathatjuk, és közben türelmesen megvár minket az idő is.

Embereinket harc közben is mozgathatjuk, és közben türelmesen megvár minket az idő is.


Ám ezeken kívül kapunk három egyedi feladatot is, melyeket csak a szint első teljesítése után fogunk látni, addig rejtve maradnak (bár látatlanban is lehet teljesíteni őket). Ezek alaposan meg tudják nehezíteni a játékot, de érdemes lenyomni mind (gyakran a pályák többszöri újrajátszásával), mert a jutalom nagyon fontos.

Ugyanis ezekből kapunk javarészt Musubi-t, amiről nem sikerült kiderítenem, hogy pontosan micsoda, de az biztos, hogy a katonák és Soh erősítésére ebből az anyagkészletünkből kell költenünk. Mindegyik katonatípusnak tudjuk így az adottságait, és a hatókörét növelni, illetve egy speciális képességre is szert tehetnek a fejlődés-fájuknak a legvégén. Ezeket a fejlesztéseket bármikor nullázhatjuk, és a visszakapott Musubi-t azonnal be tudjuk fektetni más katonának az erősítésére. És ez így jó, hisz sokat kell kísérleteznünk a későbbi kihívásoknál, melyekhez néha teljesen újra kell gondolnunk a csapatösszetételünket.

Továbbá Soh-nak is vehetünk fejlesztéseket, és erősíthetjük is őt még talizmánokkal (max 5 lehet nála), Tsuba markolatdísszel (három a felső határ, ráadásul váltogatni kell közöttük), és sütivel. Na jó, igazából a süti nem ad semmi pluszt, csupán érdekességeket tudhatunk meg annak az eredetéről, ami egy nagyon jó kis hangulatelem.

Nagyjából még ugyanennyi pálya vár még ránk. Fincsi. Jöhet.

Nagyjából még ugyanennyi pálya vár még ránk. Fincsi. Jöhet.


Ezen kívül úgynevezett Ema táblácskákra és festményeket rejtő tekercsekre is szert tehetünk; ezek ugyancsak nem adnak a karakterünk értékeihez semmit, azonban esztétikusak mind és hozzájárulnak, hogy igazán emlékezetes játékélményt kapjunk.

Szóval egy gondolkodós, mégis akciódús, szórakoztató játékkal van dolgunk, ami ráadásul igencsak hosszú és kiveséző is. A felszabadított településeket újra kell építenünk, még több jutifalatra szert téve így, ráadásul a hálás civilek adományokat is küldenek a papnőnek két pálya között, könnyebbé téve így kicsit a soron következő küldetést.

Ami engem pöppet zavart az az egész játékot átjáró arctalanság. Mindenki, Yoshiro-t leszámítva, maszkot hord. Ezt mondjuk okosan keverik a készítők azzal, hogy az összes szereplő ugyanolyan test alappal rendelkezik, úgyhogy csak sejteni lehet, hogy egy karakter milyen nemű, de biztosan sosem lehet megmondani.

Kombó közben fényképzeték le a tettest... a rendőrség még próbálja kitalálni, hogy mi is történik a fotón.

Kombó közben fényképzeték le a tettest... a rendőrség még próbálja kitalálni, hogy mi is történik a fotón.


Ez ugyan politikailag korrektnek tűnik, ám ettől roppantul személytelenné válik az élmény, és hiába a sok epikus tisztítótánc, amit a civilek egymásra hangolódva lejtenek, kiegészülve egy fantasztikusan hátborzongató, törzsi, ritmikus zenével, olyan érzésem volt, mintha egy álomvilágban játszódna a kaland.

Persze lehet, hogy ez a lényeg, de ez nincs sehol tisztázva, úgyhogy ez kicsit bántotta az orromat. Továbbá a harc is eléggé egyszerű. Ennek is van oka, ugyanis a feladat, hogy az embereinkkel hozzunk létre színes, kreatív, megtörhetetlen formációkat, vagy a környezeti elemeket bevetve építsünk csapdákat, és az általunk irányított testőr, Soh, csupán kiegészítés legyen.

Ebből kifolyólag viszont kissé repetitívnek is érződhet a procedúra. Ugyanazon kombók ismételgetése, néha kitéréssel és blokkolással fűszerezve kicsit ízetlennek érződhet. Egyedül amiatt nem válik unalmassá az egész, mert a játék relatíve hamar hozzánk vár komplikáltabb, nehezebb küldetéseket. Már a negyedik-ötödik pálya környékén is megtalálnak minket az erősebb főellenségek, illetve a nevetségesen sok lénnyel felszerelt hullámok, a későbbi pályákról nem is beszélve.

A fejlesztéseket visszavonhatjuk bármikor, ha épp más taktikát akarunk kipróbálni.

A fejlesztéseket visszavonhatjuk bármikor, ha épp más taktikát akarunk kipróbálni.


Ebből a szempontból viszont meglepően addiktív tud lenni mai tesztünk alanya, ugyanis nincs két ugyanolyan pálya: mindig kapunk valami színesítő elemet, amitől megcsavarodik a bejáratott recept. Egyszer a teljes sötétségben kell lámpákat gyújtva tájékozódnunk, másszor pedig egy hajót kell megvédenünk a támadóktól, példának okáért.

Milyen találó, hogy álomvilágot említettem, a prezentáció is ezt a vonalat erősíti. A kicsit rajzfilmszerű grafika egyébként nagyon tetszetős, még ha a részletekben annyira nem is vesztek el a készítők. A színek, a szörnyek és a látványvilág is mind pszichedelikusan hatnak, ráadásul a muzsika nagyszerű hab ezen a tortán. Azt mondjuk nem értem, hogy a papnőn miért olyan ruha van, amibe lazán be lehet látni és egyértelmű, hogy az ő testi alapja is olyan, mint az egyszerű civilé. Olyan illúzióromboló. Vagy csak hiányoltam a nem létező mellnek a nem létező animációját. Hát lőjetek le.

Sebaj, ettől függetlenül a Kunitsu-Gami: Path of the Goddess egy nagyon kellemes alkotásra sikeredett, mely egyszerre szimpla, mégis komplikált. A történet eléggé alap és nincs benne semmi kiemelkedő, de kit érdekel, ha ettől függetlenül is magával ragadó a prezentáció, a hangulat, a kihívás és a kiegészítő elemek? Egyétek és vegyétek, én meg húztam vissza enni, hisz már megvan. Vagy mi.

Kunitsu-Gami: Path of the Goddess / Tesztplatform: PC

a polcon a helye
  • Stílus: Akció
  • Megjelenés: 2024. július 19.
  • Ár: 18.850 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Fantasztikus prezentáció, hangulatos megvalósítás
  • Tartalmas, kihívásokkal teli kaland
  • Nem könnyű letenni, ha egyszer belemelegedtünk
  • Néhány harc frusztrálóan nehéz tud lenni
  • Főkarakterünkkel a harc kicsit monotonná válhat
  • Az arctalanság bábszerű érzéseket válthat ki egyesekből
  • Hang
    8
  • Grafika
    7
  • Játszhatóság
    9
  • Hangulat
    9
8.3
6 hozzászólás

bekecs

7 hónapja, 1 napja

Különleges hangulatú játék, aminél mindenképp kell komoly idő a játékhoz, mert akkor igazi élmény.

válasz erre

petrovicsz

7 hónapja, 4 napja

Egy biztos: ez a játék nem a kitaposott ösvényen jár. mosolygó smiley Egyelőre nem tudom, hogy nekem tetszik-e...

válasz erre

Patrik94

7 hónapja, 1 hete és 2 napja

Igen hangulatos játék lehet, de nálam ráér.

válasz erre

zender

7 hónapja, 1 hete és 2 napja

Rohadt hangulatos teszt lett! A játék nálam kötelező amint egy kicsit lejjebb ment az ára...

válasz erre

fighterlaci

7 hónapja, 1 hete és 3 napja

Vannak játékok, amik nekem "túl japánok". Ez nálam olyan.

válasz erre

Mordorer

7 hónapja, 1 hete és 3 napja

Nem terveztem megvenni. Eddig. röhögő smiley

válasz erre
Kunitsu-Gami: Path of the Goddess
18.850 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja