Knack 2 teszt

Mondhatni egészen lelkesen ültem neki a tesztelésnek, egyrészt azért, mert nagyon kedveltem már az elődöt is, másrészt pedig végre olyan játékmenetet kínál valami, ami egy picit visszahozza a kreatívabb időket. Sajnos mostanában trend lett például mindenhez nyitott világot kreálni.

Nem azt mondom, hogy ez feltétlenül baj, de egyszerűen már telítődtem azzal, hogy kilóra mérik a másodlagos feladatokat, órákat kell bolyongani valami gányul összetákolt térképen azért, hogy egy lehetetlenül unalmas objektívát teljesítsünk. Vannak természetesen kivételek, de én egy akció-platform hibridnél például hanyagolnám. Szóval ezért örültem nagyon, amiért nem hazudtolta meg magát a Knack 2.

Most akkó beszállunk?

Ahogy már a bevezetőben is utaltam rá, messze volt a tökéletestől az előd. Történetünk főszereplője, Knack lehetetlenül édes és jófej, de őt leszámítva szinte értékelhetetlen volt a sztori, külcsín tekintetében sem voltunk a topon - oké, ez valamennyire megbocsájtható, hiszen nyitó cím volt egy új generációban, ráadásul a mechanika is sokszor hibádzott a jó ötletek ellenére.

Négy évvel később örömmel mondhatom, hogy sok dolgon javítottak, piros színű főszereplőnket sokkal nagyobb élmény terelgetni, van értékelhető elbeszélés, de meglepő módon új, nem várt hibák is bekúsztak homokszemként a gépezetbe. Aki esetleg még nem hallott fura képességekkel megáldott héroszunkról, következzen egy kis gyorstalpaló, hogy mitől is döglött a lény 2014 végén.

Elődünk egy mezei platform stuff volt kibővítve akció szekvenciákkal. Eddig közepesen érdekes, viszont Knack elcipelte az egészet széles vállain. Alaphelyzetben egy derékig érő lényről van szó, aki mintha valamilyen totemoszlop/barnamedve szerelemgyereke lenne. Különleges képességének köszönhetően azonban magába tud szívni egy csomó mindent, amitől szépen elkezd nőni.

Egészen toronyház méreteket is képes felvenni, aminek köszönhetően nyilván megnő minden fizikális paramétere: sokkal nagyobbat üt, jobban bírja a sebződést. Ezen kívül meg tudta változtatni összetételét a megfelelő kristályok segítségével, így válhatott jégszoborrá, metál félistenné meg egy csomó mássá.

Kéne öntözni a növényeket

Szóval, most, hogy már mindenki tudja kicsoda Ő, lássuk, hogyan kezdődik a második kaland. Meglehetősen intenzíven, ugyanis holmi óriás robotok megtámadják szeretett városunkat. Nekünk nyilván meg kell védeni, miközben némi tutorial keretén belül megismerteti velünk a rendszer az alapokat.

Ugrunk jó pár hónapot vissza az időben: az elődben megismert kicsiny csapat épp felfedező körúton van, miközben megnövekedett goblin tevékenységre figyelnek fel. Megpróbálják kideríteni, mi is történik, mitől lettek ennyire izgágák ezek a rosszindulatú nyamnyamok. A nyomozás egészen a régmúlt harcmezőire vezet, ahol meg a múltból itt maradt agresszív robotok kelnek életre és próbálnak elpusztítani bennünket.

Kicsit karcsúnak tűnik, de higgyétek el, nem olyan vészes, mert később lesz árulás, főgonosz, nagy beszélgetések, szórakoztató megjegyzések, szóval minden olyan, aminek egy ilyen típusú stuffban benne kell lennie. Ezen nem mutat túl, de legalább kapunk egy értékelhető valamit, szóval mondhatni, javították ezt a részt. Cserébe minimális nyelvtudással is érthető, élvezhető, ami sokat nyom a latban, kicsiny országunkban pláne. Ha már az ingerszegény grafikát megszóltam az elődben, folytassuk talán ezzel.

A szituáció sokkal jobb, főleg ami a változatosságot illeti. Nem azt mondom, hogy lemászik az egész a képernyőről, annyira fotó realisztikus, de tény, hogy az élénk színek, változatos lokációk végre egy kis életet csempészek a dologba. Kalandozunk erdőben, pusztaságban, robotok által megszállt városkában, ostrom alatt lévő faluban, high-tech épületekben, egy igazi angolszász birtokon, romok között - nehéz felsorolni az összes helyszínt, annyit sikerült belepasszírozni játékunkba.

Nincs cigim, tesa.

Ezzel együtt viszont csak kilóra fest jól, sajnos meglehetősen unalmasak és ingerszegények lettek a fejezetek. A legtöbb rész pontosan ugyanarra a mechanikára épül, ugyanazokkal a feladatokkal, amik rövidebb távon szórakoztatóak, nagyobb léptékben viszont rettentően unalmassá válnak. Ez már az előzménynél is hiba volt, bosszantó, hogy itt sem sikerült túlzottan változatosra a dolog.

A kétarcú külcsín mellé ott van a játékidő is. A kevesebb néha több, szokták volt mondani az okos emberek. Ez itt megállja a helyét, mert hiába van 16 fejezet, amik egyenként négy pályával rendelkeznek, ha már a felénél az erünk elharapásán gondolkodunk. Nagyjából 15 órányi szórakozást garantál játékunk, ami olyan hattal több, mint aminek lennie kellett volna.

Az egészet megmenti amúgy Knack és a hozzá köthető dolgok. Finoman szólva sincs túlbonyolítva a harcrendszer, alig pár mozgást ismerünk. Ezt mondjuk jópofa módon az egyik átvezetőben ki is figurázza az egyik szereplő. Tudunk ütni és rúgni, meg ezekkel kombózni. Idővel megtanulunk nagyot ütni és rúgni, magunkhoz rántani ellenlábasainkat, valamint pár speciális mozgást, amiket csak bizonyos szituációkban tudunk előhívni.

A legyakott lények után kék gömböket kapunk, aztán ha elérünk egy bizonyos mennyiséget, egy négy részre osztott cikkelyen erősíthetjük meglévő skilljeinket. Nem nagy varázslat, na. A stuff elején viszont mégis működik a formula: gyengébb kiadásban néha meglepően sokat fogunk szívni, mire meg tudunk oldani pár küzdelmet.

Sötétben minden szebb. Vagy nem.

Itt gyorsan meg is említenék még egy negatívumot, a kihívás teljes hiányát. Értem, hogy ez főként a fiatal korosztálynak készült, viszont a túlzottan megbocsájtó checkpoint rendszer teljesen hazavágja azt, mivel ha elhalálozunk, egy pillanattal később szinte ugyanott folytatjuk. Az ugrabugra részek amúgy egészen jók, nincsenek túltolva, de minimális sikerélményt átélhetünk utánuk.

Helyet kaptak még menekülős részek, ezek sajnos rém idegesítőek a kamerakezelésnek köszönhetően. Egészen pontosan annak hiánya miatt, ugyanis a jobb analóg kar itt kitérésre való, a nézet mindig fix, így kénytelenek vagyunk a rendszerre bízni magunkat.

Ez amúgy az esetek nagyobbik felében meglepően jól működik, viszont amikor nem, akkor hihetetlen frusztrációba és anyázásba tud átcsapni a könnyed kaland. Nem látjuk, hova kell ugrani, a hátunk mögül, lehetetlen szögben benyelünk egy találatot, esetleg egy rejtőzködő szakadékba zúgunk bele - ez mind a velejárója lesz ennek. Na, eleget bántottuk szegény játékot, nézzük meg azt, amitől viszont mégis ajánlhatóvá válik. Az alfa és omega most is Knack szerepeltetése, ami tényleg feldobja az egészet, sőt, még az ismétlődést és állandóságot is hajlandóak leszünk elviselni miatta.

Így érezheti magát egy ellenőr az 1-es villamoson

A legtöbb feladat a méretéhez köthető: újfent magába tud szippantani mindent, amivel folyamatosan növekedni fog. A fejlesztők kategóriákkal jobban használták ki az ebben rejlő lehetőségeket, ugyanis sokszor kell játszanunk fizikális nagyságunkkal. Egy gombnyomásra össze tudunk zsugorodni, ezáltal elérhetetlen helyekre juthatunk el. Csapdákat tudunk így kikerülni, sőt, harcban szintén elkerülhetünk csapásokat, ha a megfelelő időben alkalmazzuk.

Fel tudjuk ruházni különféle elementális hatásokkal, amik ad hoc képességeket adnak. Jeges formában például le tudunk fagyasztani mindenkit. Ha fémből vagyunk, áramot vezethetünk, míg az átlátszó kristályok segítségével kvázi láthatatlanná tudunk válni a szenzorok számára.

Dicséret illeti továbbá a lelkesedést, hogy kvázi logikai feladatokat is belepakoltak játékunkba, viszont ezek inkább megmosolyogtatóak, mintsem kihívással teliek. A gyűjtögetnivalót nem vitték túlzásba, cserébe fontos szerepet töltenek be. Különféle támogató bigyókat eszkábálhatunk össze a megtalált darabok alapján, amik jótékony hatással lesznek a játékmenetre.

Bromance level 1000

Láthatjuk például ellenfeleink életerejét, visszateleportálhatjuk magunkat egy rontott ugrás után, satöbbi. Ha végeztünk a kalanddal, természetesen visszatérhetünk egy komolyabb nehézségen a szintekre, felkutatni a hiányzó eszközöket. Plusz kapunk egy Time Attack módot, aminek sok értelmét nem látom, de azért elfér.

Megemlíteném a nagyon beharangozott multiplayer módot, ami kicsit a Lego játékokhoz hasonlítható. In and out szisztémában működik, azaz bárki bármikor csatlakozhat hozzánk, de bevallom, csak nagyon rövid ideig próbáltam, mert nem ad annyival több élményt, mint ahogy derék fejlesztőink szerették volna. Ahhoz egy hangyányit kreatívabb pályadesign kellene.

Kicsit talán lehangoló lett a teszt, pedig egyáltalán nem vészes a helyzet, sőt, ha nincsenek nagy elvárásaink, kifejezetten kellemes időtöltés válhat a Knack 2-ből. Egy sallangmentes ugrabugra aranyos sztorival, néha látványos harccal, változatos helyszínekkel. A hosszúságot abszolút túltolták, hamar önismétlődésbe fullad a játékmenet, plusz nem nagyon hiszem, hogy valaki újra elő fogja venni. Ezzel együtt az árát megéri, így én is könnyebb szívvel kerekítek a végső pontszámon.