Iron Man teszt

Hát, az érzéseim vegyesek, számomra ez egy tipikusan közepes alkotás, amolyan nem rossz, de ezt tuti nem veszem meg DVD-n kategória. Magát a Vasember figuráját továbbra sem sikerült a szívembe zárni, Robert Downey Jr. minden erőfeszítése ellenére. Ennek ellenére azt mondtam magamnak, hogy ha az Iron Man játék is hozza ezt a szintet, akkor végre ismét egy élvezhető filmadaptációt üdvözölhetünk köreinkben.

A mai, elanyagiasodott világban "szép" szokássá vált, hogy minden nagyobb durranásnak ígérkező film mellé készítenek egy videojáték változatot is. Ezek közös tulajdonsága, hogy piacon kell lenniük, mikorra a film a mozikba kerül, és minden létező platformra kihozzák a hűtőgéptől a zsebkésig. De ami a leginkább jellemző rájuk, az az, hogy (elhanyagolhatóan kevés kivételtől eltekintve) egytől-egyig szutykok. Nulla kihívás, 3 billentyűvel irányítható az egész, és idióta csillogó vackok gyűjtögetése. Ugyanezt tudta a SuperMario is még a kőkorszakban. Bocsánat, már megint valótlanságot írok, a Marioban volt kihívás.

Az Iron Mant fejlesztő csapat persze a szokásos koreográfiához hűen tartva magát leígérte a fél csillagrendszert az égről, cserébe, hogy elhiggyük nekik, hogy a Vasember kalandjait feldolgozó alkotás az "elhanyagolhatóan kevés kivétel" halmazba fog kerülni. Álnok mesterkedésük egy röpke pillanatig elérte célját. Hiszen a trailerek jól néztek ki, és ahogyan a páncélos szuperhős cikázott repülők és rakéták között, az a nyílt játékmenet Mekkájának ígéretét hordozta.


Aztán kiderült a frankó. A next-gen változatot X360-ra és PS3-ra a Secret Level kalapálja, míg az összes többit (PC, Wii, PS2, PSP, DS) a terjengős nevű Artificial Mind and Movement. Tehát PC-re egy PS2 portot kapunk ismét. 2008-ban ez egyre cikibbé kezd válni, mind a PC-s társadalom, mind a fejlesztők részéről. Innentől kezdve - számomra - borítékolható volt egy újabb pocsék adaptáció, PS2-es grafikával és konzolos irányítással. Persze ettől még az MS és a Sony játékgépein lehetett volna egy tisztességes alkotás az Iron Man. De nem lett, mint ahogy PC-n sem, tehát - sajnos - sikerült ismét helyesen értelmezni az előjeleket.


Már a menü felépítése és a megjelenő lehetőségek előrevetítik, hogy itt bizony csúnya dolgok fognak következni. Mindenhol "press enter" feliratok, és a képernyő alján az enter illetve az esc billentyűk képe kápráztat el. Egér nincs, miért is lenne, bár végül is igazuk van, hiszen még csak kb. 20 éve használjuk rendszeresen beviteli eszközként. A hónap vicce azonban mégsem ez, hanem hogy a grafikai beállítások menüpontban szemünk elé táruló lehetőségek végtelen tárháza. Az egyik módosítható opció a fényesség, ez eddig rendben is lenne. A másik pedig a feliratok megjelenítése, hiszen mi sem természetesebb ennél. Amikor mindez tudatosult bennem, diszkréten lefordultam a székről, és egyre növekvő intenzitással elkezdtem püfölni a padlót. A rituálé végeztével még egyszer megcsodáltam a képernyőt, hátha csak egy rossz álom volt, de sajnos továbbra is ott díszelgett a subtitles on/off a level detail low/medium/high helyén.

Inkább gyorsan belevágtam Tony Stark kalandjaiba. Multiplayer nincs. Így marad az egy szem kampány, amely 13 pályából épül fel, és a történet eleje (megszökünk a fogságból) és vége (lelőjük a nagy csúnyát ? remélem ezzel nem lőttem le a poént) kivételével semmi, de semmi köze nincs a film eseményeihez. Két katonai szervezet, a Maggia és az A.I.M. ellen fogunk harcolni egzotikusnak szánt helyszíneken. Megfordulunk az afgán sivatagban, trópusi szigeteken, anyahajón, a Stark Industries területén, és természetesen a hóeséses katonai bázis sem maradhat el. A sztoriról nem lehet sokat elmondani. Adottak a már említett csoportosulások, amelyek Stark-fegyverekkel pofátlankodnak. Ez persze nem tetszik a bepöccent Tonynak, így szétcsap közöttük jól.


A szembejövő ellenfelekre a változatosság az utolsó szó, ami eszünkbe juthat. Van tenyeres-talpas katona golyószóróval, ugyanilyen katona rakétavetővel, tank, helikopter két fajta skinnel, légvédelmi ágyú és végül a Stark által elsőként kifejlesztett páncélt magára öltő fajankók. Ez utóbbinak is két változata van, egyikük arany színű, a másik ezüst. Néha fel-fel bukkannak főellenségnek beállított figurák is. Belőlük 4 van, a főbosst mindenki ismerheti a filmből, rajta kívül még lövéseket váltunk Titanium Mannel (kétszer is), Melterrel, és Whiplash-sel. Nem vagyok szoros ismertségben a Vasember univerzummal, de sikerült kideríteni, hogy ők a képregényekben is próbálták megkeseríteni főhősünk életét, így a fanoknak kellemes meglepetés lehet az ő szereplésük. Mindenki másnak csak egy-egy újabb ember, akiket valamivel tovább kell lőni, hogy elpatkoljanak.

A lelövendő entitások egysíkúságát azzal próbálták meg ellensúlyozni, hogy kellően nagy mennyiségben törnek életünkre. A soraikat 3 fajta fegyverrel ritkíthatjuk. A legnagyobb tűzerővel a rakéták rendelkeznek, 8 fajta van belőlük, mindegyik más karakterisztikával rendelkezik, gépek és nagyobb objektumok ellen érdemes bevetni. Egyszerre csak egy fajta lehet nálunk. A következő csoport a golyószórók. Minden igaz rájuk, amit már a rakétáknál elregéltem, kivéve, hogy gyalogság ellen használatos, és értelemszerűen kevesebb sebzést okoznak.

A harmadik, és legkirályabb, fegyvernem az energianyaláb, amelyet Vasember a kezeiből lő ki. Ha jól értelmeztem, akkor az energiát a filmben is látott kis szerkezet termeli, amelyet Tony az afgán barlangban rakott össze, és amellett, hogy távol tartja a repeszt a szívétől, a páncél mozgatását is ez teszi lehetővé. (Ez egyébként a kedvenc részem: összehegeszt az isten háta mögötti helyen egy ritka fémből olyan kütyüt, amely 3 GJ energiát termel másodpercenként. A klasszikus P=W/t képletet alkalmazva kijön, hogy a cucc teljesítménye 3 GW. Ami sok. Nagyon sok. A paksi atomerőmű 1,76 GW-ra képes. Lehet, hogy csak a túlzott mérnöki szemlélet miatt bántja ennyire a szemem ez a dolog, de akkor is röhejesnek tartom.)


Szóval energia. Három felé oszthatjuk a rendelkezésre álló mennyiséget. Erősíthetjük a páncélzatunkat (kvázi az életünket), fordíthatjuk ellenségek likvidálására, illetve ez kell a repüléshez is. Rögtön szembe is találjuk magunkat a játék első jó ötletével: szabályozhatjuk, hogy melyik részre mennyi kraftot akarunk fordítani. Alapesetben mindháromra ugyanannyi jut, de egyet-egyet meg is növelhetünk, persze a többi rész kárára. Ilyenkor speckó képességekhez jutunk: nagyobbat tudunk sebezni, gyorsabban repülünk, tovább élünk. Kár, hogy a játékmenet nem igényli, hogy sokszor kelljen változtatnunk a default eloszláson. Így hal meg a játék legjobb újítása.

A fegyvereinket, páncélunkat fejleszthetjük a missziók során. Sok beleszólásunk nincs a dologba, ha elegendően sokat használunk valamit egy küldetés során (pl. sokat lődözünk rakétával), akkor a következő bevetésre már rendelkezésünkre áll a fejlettebb változat. Az Iron Man next-gen változatában lehetőségünk van menedzselni magunkat, azaz pénzért fejleszteni a páncélt, fegyverzetet. PC-n ezt el lehet felejteni, mindent megkapunk automatikusan, ilyen formában sok értelme nincs az upgrade rendszernek.

A küldetések ötletessége megfelel az átlagnak. Nagyrészt ezerszer látott feladatokat kapunk (semmisítsd meg ezt, semmisítsd meg azt), de van néhány egyedibb is, például ki kell vizsgálnunk, hogy miért szivárog a sugárzó anyag az erőműben. Ezen a téren tehát nem lenne gond. A probléma ott kezdődik, hogy a játékmenet teljesen hazavágja az élményt. Szörnyen buta ellenfelek, akik nagy tömegben is alig-alig tudnak ártani nekünk, likvidálásuk gyorsan agyaggalamb lövészetté szelídül. Hiába van meg a repülés lehetősége, nem tudjuk kihasználni, mivel a játéktér szörnyen korlátolt. Ha önfeledten a levegőbe emelkedünk, nagyon gyorsan láthatatlan falakba ütközünk. A játék kényszerít rá, hogy a fejlesztők által megálmodott úton maradjunk. Tehát annyi dolgunk lesz, hogy megyünk a kikövezett úton, és bántunk mindenkit, aki fegyvert emel hősünkre. Az eltérés a többi TPS-hez képest annyi, hogy távolabbról tudjuk őket lelőni, köszönhetően Vasember nagyszerű képességeinek. A térérzés valamilyen szinten megjelenik, de sokkal nagyobb lehetőségek rejlettek a repkedésben, amelyet nem sikerült a fejlesztőknek kiaknázni.

A cikk elején említettem, hogy az ehhez hasonló alkotásokban mindig kell valamit gyűjtögetni. Ezt a fícsőrt természetesen most sem tudták kifelejteni. Adott számú, cselesen elrejtett lőszeres ládákat kell szétlőnünk minden pályán. Ha egyet sem hagyunk ki közülük, akkor jutalomként kapunk néhány artworköt, amelyeket a menüben tudunk megcsodálni. Bónuszból egyébként nincs hiány. Újranézhetjük a film trailereit, látunk interjúkat a készítőkkel és a hamarosan megjelenő Hulk játékba is belepillanthatunk. Emellett a történet előrehaladtával különböző, a képregényekből és a filmből ismert páncélok nyílnak meg, amelyekbe tetszés szerint belebújhatunk bármelyik pályán.


A végső döfést a grafika viszi be az Iron Mannek. Egyszerűen ronda, nem hiába PS2 port. A modellek kevés textúrából állnak, idétlenül mozognak. Az egyetlen üdítő kivétel hősünk, őt relatíve tisztességesen megcsinálták, persze csak a játék többi eleméhez képest. A pályák roppant sterilek, semmi élet nincs rajtuk, hiába a nagyszámú ellenség. Tereptárgyak alig akadnak, ami van, azok is egy stabil 3-4 évvel ezelőtti szintet hoznak kinézetileg. A belső helyszínek nagyjából mindenhol ugyanúgy festettek. Pozitívuma is akad azért: nagyjából bármilyen gépen elindul a játék, konkrétan egy GF2 MX400-al is leteszteltük, futni futott, bár a színek megjelenítésével eléggé hadilábon állt. Tehát valahol itt van az alsó határ.

A karakterek hangjait a film színészeinek köszönhetjük, tehát ilyen téren nincs baj. Ami viszont az egyéb hanghatásokat, zörejeket, dörrenéseket illeti, semmi jóval nem tudok szolgálni. Vannak, mert manapság égő lenne kiadni egy teljes árú játékprogramot hangok nélkül, de a hiányuk se vonna le semmit az "élvezhetőségből".

Kulcskérdés szokott még lenni konzol portok esetében az irányítás. Eltekintve attól, hogy a billentyűk beállítását valami idétlen menüpont alá rejtették, egészen megszokható. Persze az iránygombokon és az egéren kívül mást csak ritka esetben fogunk használni. Az egyetlen kellemetlenebb dolog a repülés irányítása. Ezt elég nehéz kellően jól elsajátítani, cserébe sokszor lehet miatta emlegetni a fejlesztőn kedves felmenőit. Bónuszként van autoaim is. Ez konzolon menő dolog, mert kontrollerrel nem olyan egyszerű célozni. De PC-n minek? Ha nagyjából a célpont felé fordulunk, megjelenik körülötte egy ormótlanul nagy piros négyzet, és ha ilyenkor lövünk felé, akkor biztos a találat, még ha a golyónak a hullajelölt mellett kéne becsapódnia a földbe.

Kivételesen könnyű dolgom van az összegzésnél. Nem szoktam ilyeneket mondani, de ez az a játék, amit nem szabad megvenni. Ha ingyen dobálnák a Happy Meal menü mellé, még akkor is erősen elgondolkodnék, hogy kell-e. Egysíkú, unalmas, gyermeteg játékmenet, ronda grafika, az egyetlen jó ötlet (energiamenedzsment) totális elbaltázása. Az adu ásznak kikiáltott szabad repülés a felhők között pedig teljes csőd. A film után a játék sem hozta közelebb a szívemhez a páncélos hőst, sőt ilyen távol talán még sosem volt.