Interplanetary: Enhanced Edition teszt

Egyszerű, gyors lefolyású játékok ezek, melyek lényege az ellenfelek vagy célpontok elpusztítása, és legfeljebb azokra a behatásokra kell odafigyelni, melyek a kilőtt golyót vagy golyókat próbálják eltéríteni a bejelölt célponttól. Mai játékunk, az Interplanetary: Enhanced Edition is egy ilyen "Artillery Shooter", amit ráadásul megpróbáltak ötvözni a 4X stílussal.

Az eredményt maximum közepesnek lehetne titulálni, amihez hozzájön a szomorú tény, hogy a 2015-ben megjelent játékon a "nagy" javításokat csak mostanra tudták implementálni, ami már csak azért is megdöbbentő, mivel nem egy nagy programról van szó, a fejlesztőcsapat sem dolgozott látszólag más projekteken, csettintésre ki tudták volna javítani a hiányosságokat. Egyetlen jó dolog az egészben az, hogy ezen új verziót az eredeti játék tulajdonosai ingyen megkapják.

Minden, ami egy biztos bolygóirányításhoz elengedhetetlen; pl. az End Turn gomb.

Nem ismerős az Interplanetary neve? Nos, nem vagyok meglepődve, nem egy olyan játék ez, ami nagy betűkkel vezetné a Steam eladási listáját. Itt minden egyszerű: a megjelenítés, a játékmenet, a cél, de ez nem baj, hisz ez a játék lényege, és az egyszerű is lehet nagyszerű. Csakhogy az utóbbi állítást néhány aspektus túlságos szimplicitása ellehetetleníti.

Kezdjük a gondolkodásra kényszerítő tutorial résszel. A játék az elején bedobja az instrukciókat, amikhez képeket is mellékel, aztán kezdődik a haddelhadd. Bármikor vissza tudjuk hozni ezeket, hogy elolvassunk egy-egy szekciót, ami épp releváns nekünk, így végső soron nem interaktív ugyan, de legalább hasznos, és minden benne van, ami szükséges.

A pálya egy csillagrendszer tulajdonképpen, ahol a nap van középen, és a játékosok bolygói keringenek körülötte horizontális síkban. Sci-fi, így biztos van egy jó magyarázat arra, hogy miért nincs még a legminimálisabb vertikális mozgás sem, és, hogy a keringési pályája is miért tökéletesen ugyanolyan formájú mindegyik égitestnek, de én ezt nem találtam sehol, így kicsit csőrbökő volt a dolog. Az, hogy hogyan van élet a túl közeli és túl távoli bolygókon is, arra már inkább nem is kérdezek rá.

A Railgun-ok megjelölték az egyetlen célpontot, amit nem fognak most eltalálni.

A bolygók ugyanúgy néznek majdhogynem. Csupán a szárazföld és a víz van kontúrral elválasztva és más színezéssel megkülönböztetve. Városaink, épületeink ikonokkal vannak feltüntetve, illetve a védelmi rendszerek zöld sugárral mutatják hatótávolságukat. Ugyanazt építhetjük, amit ellenfeleink, nincsenek különböző fajok, speciális képességek, mindenki látszólag ugyanolyan, és valamely okból kifolyólag lőjük egymást. De, ha mókás, akkor miért kérdőjeleznénk ezt meg? Nos, sajnos azért, mert nem feltétlenül az.

Feladatunk, tehát, épületek felhúzása, és fegyverarzenálunk bevetésével leamortizálni az összes ellenséges bolygó minden városát. Mindenki négy várossal kezd, amiket nem lehet újraépíteni, és melyek életét nem strukturális pontban számolják, hanem lakosságban.

Két fontos épületfajta lát el minket energiával és nyersanyaggal: az erőművek és a bányák. Az energia minden körben maximumra töltődik, melyet erőművekkel lehet kitolni. A nyersanyag bányamennyiségtől függően gyarapodik, de annak nincs felső határa.

Szeszélyes rakéták tánca a világűrben. Jó esetben nem lőjük ki önmagunk.

Ezekből építhetünk fegyvereket, kémradarokat, vagy elhárító lövegeket, illetve fejleszthetjük azokat, és városainkat is. Az energia még arra is kell, hogy aktiválódhassanak az ágyúinkat, vagy a védelmi rendszereinket; az utóbbiak automatikusan teszik ezt. Emellett az erőműveknek van egy másodlagos funkciója is, mégpedig az épületeink energiaellátása. Felépítésnél minden struktúrát egy másikhoz lehet kötni, így egy láncot kialakítva. Ha ebben a láncban bárhol megtalálható egy erőmű, akkor a lánc mindegyik tagja el lesz látva energiával, vagyis üzemelnek.

Ötféle fegyver közül lehet válogatni, plusz három szuperfegyverből. A Railgun, és a Coilcannon a két leghamarabbi választás. A célzás opciónál, amikor ki kell jelölni, hogy melyik fegyverrel lövünk melyik ellenségre, erőteljesen át kell gondolni, hogy milyen ívben tesszük azt, mert a gravitáció, és a bolygók mozgása alaposan lecsökkenti a találat esélyét. A Coilcannon többet sebez, és több darabban csapódik a célpontba, de nagyjából ugyanolyan, mint a Railgun. A találat nem feltétlenül jelent sikert, ugyanis, ha a bolygó üres részeibe csapódnak bele a töltetek, azzal sokat nem érünk el.

A következő szint a Missle és a MIRV, melyek rakétaágyúk. "Lock-on" rendszerüknek hála sokkal könnyebb betalálni velük, és a Missle ellövése előtt kijelölhetjük, hogy a bolygó melyik részébe csapódjon a rakéta.

Antal az AI játékos most jön rá, hogy a következő körben egy kémradart fog építeni.

A legjobb, és legpontosabb fegyver a Laser; nem hat rá a gravitáció, bejelölt részére sebez a célpont égitestnek, és egyetlen hátránya, hogy ha egy másik, semleges bolygó úszik be a célpont elé, akkor nem tudunk rálőni, illetve csak a felénk néző oldalon tudunk becsapódási pontot kijelölni. Ja, és nem egy olcsó darab, de a minőséget, ha más nem is, akkor a pénztárcánk sínyli meg.

A három szuperfegyver a Solar laser (egy fejlesztett lézer), a Nuclear Missle (atomrakéta duuuh), és az Asteroid Diversion. Ezen utóbbi fegyver kissé furcsa, ugyanis egy meteort hív be a pályára, hogy egy bizonyos irányba menjen, majd széttörjön darabokra, és letaroljon egy fél bolygót... ha eltalálja azt (ritka fenomén). Szuperfegyverből csak egy-egy darab lehet felépítve, és elég masszív energiába fáj elsütni azokat, de a Solar Laser általában kifizetődő, hisz ott nincs esély arra, hogy mellé találjon. Így a kérdés csak az, hogy mely ellenfelünknek nyomjuk fel az agyvizét vele.

Védelmi rendszerből is három van, egyenletesen elosztva, hogy melyik fegyvertípus ellen védenek. Ezek akkor aktiválódnak, ha van elég energia, és hatósugarukba lép egy ellenséges töltet, vagy sugár. Egyedül az aszteroidafegyver ellen nincs védekezési lehetőség. Ha nagyon féltjük városainkat, akkor később ki lehet fejleszteni városvédelmi projektet is, mely az összes fegyver ellen (kivéve aszteroida ugye) védelmet nyújt.

A legtöbb tudomány csak épület,- és fegyverfejlesztést nyit meg.

Ezeket a fejlesztéseket technológia által lehet megszerezni. A Tudomány "nyersanyag" a városmérettől, és az épületmennyiségtől függ, illetve minél nagyobb, annál gyorsabban fejlesztjük a technológiákat ki. A fegyverek, épületek, védelmi berendezések és azok fejlesztései is kutatás után lesznek elérhetőek, viszont az utóbbival van egy apró probléma. A fejlesztések nagyrésze több negatív hatással jár, mint pozitívval, így legtöbb esetben egyáltalán nem használtam ilyet, mivel nem érte meg.

A kémkedő épületek, radarok leginkább arra jók, hogy felderítsük az ellenséges bolygók épületeinek helyeit, mert vakon lövöldözni értelmetlen, és céltalan. Száz százalékos lefedettség esetén fogjuk tudni látni a legnagyobb városait is a célpont bolygónak, cserébe viszont az ellenfél is arcátlankodhat, így ellenkémkedési épületet, vagy városi projektet érdemes fenntartani ezért.

Egy épület két fejlesztést bír el, míg egy város maximum három projektet, méretétől függően, melyek lehetnek időlegesek, és állandóak. Ha fogyni kezd a lakosság, akkor egy idő után a projektek is leállnak, hisz a város mérete határozza meg a maximális projektszámot. Ha elfogy a lakosság egy városból, akkor az lerombolódik, és, ha erre a sorsra jutna mindegyik városunk, akkor véget ért nekünk a játék.

A jobb oldali zöld ikonok azt mutatják, hogy egy ellenfélnek rossz köre volt.

Nincs túlbonyolítva a rendszer, és elvileg gyors játékmenetet biztosítana ez az egyszerűség, mégsem lehet erre azt mondani, hogy pergős, főleg, ha nyolcan akarjuk játszani. A célzás nagyon macerás, és szinte képtelenség sok esetben találatot elérni, mert rengetegszer, a rakéták, és a MIRV-ek is, látszólag betalálnának a célpontba, de valamiért megkerülik a bolygót, és másfele mennek tovább, pedig van elvileg "Lock-on" tulajdonságuk, vagyis ha bizonyos távolságra megközelítik a kijelölt célpontjukat, akkor azonnal rá kellene fordulniuk. A Railgun-ról és a Coilcannon-ről ne is beszéljünk, azokkal csak közvetlen közelről lehet bármit is biztosan eltalálni.

Cserébe a számítógép néha elképesztő pontossággal talál el minket, főleg magasabb nehézségi fokozaton, és a találatokkal egy baj van: teljesen mindegy, mennyi életet veszített egy épületünk, ugyanannyiba kerül feljavítani mindig. Ha sok struktúránk szenvedett sérülést, akkor másodpercek alatt fel lehet élni a meglévő nyersanyagot és energiát, ami azt eredményezi, hogy effektíve kimaradunk egy körből, mert nincs energia lőni, vagy nincs pénz építeni. Nyersanyagból sincs végtelen, előbb utóbb kifogy a bolygónk, ami nem egy rossz ötlet, legalább megakadályozza, hogy ítéletnapig tartson egy parti.

Ha nagyon unatkoznánk, akkor magunkba is lőhetjük a Nukit.

A gép csal néha, a pálya MINDIG ugyanolyan, csak a más-más gyűrűben fog keringeni bolygónk. A grafika nagyon feledhető, a zene nem rossz, de előbb utóbb nyomasztóvá és repetitívvé válik, de a legnagyobb fájdalom a kevés tartalom. Kevés a fejleszthető tudomány, fegyver, és épület, a kémkedési-, és célzási rendszer nagyon le van egyszerűsítve, ám az utóbbi emiatt nehéz, és legtöbb esetben hasraütés-szerű.

Megéri megvenni ezt? Attól függ; kellemes az ára, és ha van néhány barátunk, akiket rá tudunk venni, hogy ökörködjön velünk, akkor végülis kapunk néhány szórakoztató délutánt, de hosszútávon nem tud felmutatni semmi olyat a játék, ami géphez láncoló volna.