Ignite teszt

/>Merthogy az Ignite - az elkövetkezendőkben már csak a videojátékra használnám a nevet - egy benzingőztől bűzlő árkád versenyjáték, amelynek keretein belül a tuningolt szuper-autók és a körversenyek játsszák a főszerepet. Nem árt már az elején leszögezni, hogy az alkotás egy indie projekt, tehát nem milliókból készült, mint például egy Need for Speed epizód, ennek köszönhetően a pontozást ne vessük össze például az említett sorozat egy újabb tagjával, mert ég és föld a kettő. Nem mellesleg nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy magyarországi fejlesztésről beszélünk, amire én személy szerint igenis büszke vagyok. Ugyan most megkövezhetnétek a politikailag korrekt fogalom hiányával, de ebben az esetben magasról teszek a korrektségre, hiszen normális esetben mindenre - ami pozitív és hasznos - büszkének kellene lennünk, amit magyar földön, magyar emberek készítettek, így ne legyünk restek hazaszeretetünket például egy videojáték esetében is kimutatni, annak ellenére sem, hogy a produkció külföldi színvonalú és nem ütközünk magyar zászlókba minden egyes pályán.

A politikát azonban hagyjuk meg azok számára, akiket érdekel, mi foglalkozzunk magával a játékkal, amelyben, mint említettem már, a száguldásé lesz a főszerep. Efféle hajlamainkat kiélhetjük majd egy történetet és különösebb koncepciót nélkülöző kampány, egy free play, valamint természetesen egy többjátékos mód keretein belül, amelyek kivétel nélkül semmiféle újdonsággal nem fognak kecsegtetni. Pontosabban de, hiszen az Ignite játékmenete rendhagyó módon nem a megszokott rendszert veszi alapul, így tehát nem átlagos körversenyeket kapunk, ahol a lényeg, hogy minél gyorsabban érjünk célba, nem törődve semmi mással csak a győzelemmel. A helyzet az kedves olvasó, hogy a Nemesys Games igyekezett forradalmasítani ezt a bevett és mondhatjuk bátran, hogy megszokott szisztémát, méghozzá egy igencsak érdekes, ám szerény véleményem szerint helyenként kissé kiforratlan pontozásos rendszerrel, amelyhez hasonlót láthattunk már a múltban, de pont ugyanilyent garantáltan nem.

Az egészet úgy képzeljük el, hogy a versenyek alatt állandóan peregni fog egy pontszámláló, amelyet pozitív irányba lendíthetünk gyors haladással, drifteléssel vagy a pályákon elhelyezett terelőbóják és egyéb apró objektumok feldöntésével. Természetesen a számláló egy csapásra negatív irányba is elmozdulhat, amennyiben például nekicsapódunk egy ellenfélnek vagy a falnak, a lökdösődés tehát az Ignite-ban egyáltalán nem kifizetődő. Merthogy miről is szól a pontgyűjtés? Természetesen nem beváltható köcsögedényekről, ahogyan az manapság olyan nagy szokássá vált, az összegyűjtött pontokkal inkább nyerési esélyeinket növelhetjük meg. Ha például egy szimpla körverseny alatt csak a második helyen végzünk, ámde lényegesen több pontunk van, mint az előttünk lévőnek, akkor pontjainkat időelőnyre váltja a program, ezáltal könnyedén az élre kerülhetünk, megnyerve az adott kihívást. A szisztéma egyébiránt játékmódtól függően ugyanazon az elven működik, knockout esetében például mindig a legkevesebb ponttal rendelkező esik ki és így tovább.

Játékmódok tekintetében ugyanakkor elég silány a felhozatal, semmi újdonságot és kiemelkedőt nem szállít ebben a tekintetben az Ignite, ami csak részben baj, hiszen izgalmakat így is képes produkálni a program. Mindezt kijelenthetjük annak ellenére is, hogy hosszútávon egy kicsit unalmassá válnak a folyamatosan nehezedő versenyek és hiába oldjuk fel folyamatosan az újabb pályákat és autókat, majd hozzájuk a frissebb festéseket, amelyek valamiféle bónuszt adnak nekünk, akadnak alapvető hiányosságai a játéknak. Az autók fizikája például igencsak rossz. Árkád versenyjátékról beszélünk, tudjuk jól, de sem a kanyarokban, sem a féktávokban, sem egyéb tulajdonságokban nem viselkednek autóként a járgányok, sőt mi több, az igazi versenyzés és száguldás élménye is reduktív, valahogy lassúnak és vontatottnak tűnik sokszor az egész, a nitró állandó használatával pedig semmi esélyünk a célig eljutni, így manuálisan sem vagyunk képesek gyorsítani az iramon. Természetesen nem csak ez az egyetlen hibája az Ignite-nak.

A sok-sok apróság mellett - például unalmas és ismétlődő pályák, kevés választható autó, tuning hiánya - nem teljesít valami fényesen a mesterséges intelligencia sem. Ez számomra nem okozott túl nagy meglepetést, hiszen még a legnagyobb autós játékok esetében is gyakran hiányos ez a részlet, az Ignite pedig mondhatjuk, hogy típushibáktól szenved. A csaló ellenfelek például ilyenek, de bosszantott, hogy a pontozó rendszer is néha kiszámíthatatlannak bizonyult, de mielőtt teljesen elmenne a kedvünk az Ignite-tól, érdemes ismét az eszünkbe vésni, hogy egy indie projektről beszélünk, ami nem súlyos milliókból készült, nem egy Electronic Arts vagy egy Activision bábáskodott felette, nem mellesleg pedig mindez az árán is meglátszik, hiszen 15 euróért cserébe már tölthetjük is a programot, ami 300 forintos árfolyamon számolva 4500 forintnak megfelelő összeget jelent, ez pedig igencsak barátságosnak nevezhető. Sőt mi több, a kurrens Need for Speed epizódhoz képest ehhez például még egy csodamasina megléte sem szükségeltetik.

A játéknak ugyanis rendkívül alacsony a gépigénye, amihez ugyan nem is társul csodaszép küllem, de szégyenkezésre így sincs okuk a Nemesys Games fejlesztőinek. Ugyan számomra kicsit túl sok volt az egyébként tipikusan orosz programozókra jellemző motion blur használatából, de ezt bármikor kikapcsolhatjuk, egyéb más tulajdonságokkal egyetemben is, tehát az Ignite-ot indulásra bírhatjuk akár több éves konfigurációkon is. Ami még hátra van és számomra igencsak bántó volt, az a játék audio-részlege, ami szerintem borzalmasra sikeredett. A zenéket például rögtön kikapcsoltam, az ugyanis még rendben van, hogy nincsen hajlobogtató száguldási élményünk, de legalább ne hallgathatatlan gépzenék üvöltsenek a háttérből, ezeket ugyanis a magukat valakiknek képzelő falusi "leszedemalökhárítótéstuningladámvan" fazonok, ha tudják értékelni, engem azonban kirázott tőle a hideg. Gyorsan be is tettem a háttérben néhány Ignite dalt, ha már egyszer adott a névrokonság. Mindemellett kissé erőtlennek éreztem az autók motorhangját is, amit orvosolva szintén meg lehetett volna dobni egy kicsit a játék élményét.

Szerencsére azonban így is kellemes benyomásokkal álltam fel a gép elől, amikor befejeztem a játék kampányát. A fenti hibák, a hangsúlyozott indie mivolta miatt egyáltalán nem nevezhetők súlyos negatívumnak, főleg például egy Blur után, amit ugyebár az Activision szponzorált, de az Ignite mégis köröket ver rá élmény tekintetében. Aki egy kis olcsó száguldozásra vágyik, az feltétlenül töltse le az alkotás demóját, ami elérhető többek között például a Steamről is, majd ha megtetszett, ne sajnáljuk azt a néhány darab ezrest azért, hogy segítsük a hazai játékfejlesztést. Nem egy Need for Speed, de mi azért szeretjük, nem mellesleg pedig büszkék is vagyunk rá!