Hot Wheels Unleashed 2: Turbocharged teszt

Mint, ahogy az akkori tesztben említettem, igazi nosztalgiabombaként hatott rám a HWU, ahol nyugodtan kiélhettem a gyerekkori destruktív vágyaimat, melyeket való életben sosem tudtam (hisz egy videojátékban nem fog senkinek és semminek sem baja esni, ha a kocsijaimat hozzávágom pajtásaimhoz, vagy fordítva), továbbá olyan pályákon "tologathattam" a "matchbox"-okat, melyeket még álmaimban sem volt lehetőségem felépíteni.

Ebből a felvezetőből azt hihetné a kedves olvasó, hogy ez a játékfranchise gyerekeknek, vagy a gyermeki lelkületűeknek készült, ám ez nincs teljesen így. Mint, ahogyan a kompetens mesefilmeknél, itt is könnyedén találhat szórakozást egy felnőtt is, feltéve, hogy nyitott a játékok felé. Az irányítás alapjáraton egyszerű, ám tartalmaz komplikált részeket, a játékmenet is rendkívül szimpla, viszont nem mindenhol egyértelmű, és a fejlődésrendszer is meglehetősen könnyedén van felépítve. Ebben a részben mondjuk nincs semmi túlkomplikált.

A régi berögződések még működnek: látom a kanyart, kézifék be, majd törésig nyomva az egyik oldalra gombot.

A Hot Wheels Unleashed 2: Turbocharged-ban, mint ahogy az elődben is, a legelső utam a kampány felé vezetett. A Hot Wheels Creature Rampage névre keresztelt játékmód két fiatalt és egy professzort tesz meg főhősnek, kik feladata a szóban forgó tudós baklövését kijavítani, miután sikerült neki öt kisállatot óriásivá varázsolt... valami tudományos izé-bizé keretei között.

A mese képregényes átvezetők segítségével kerül elmondásra, viszont, sajnos, elég ritkán kerülnek elő, általában fontosabb versenyek előtt. Mivel a sztori eléggé semmitmondó, és a szinkronszínészet sem igazán kiemelkedő, tulajdonképpen csak az esztétikusan megrajzolt képsorokért vártam ezeknek a megjelenését. Illetve a meglepően dekoratív főhősnő miatt, ami nem csak a történet megfogó mivoltát mutatja, de az én felszínes hozzáállásomat is. Ám, csak hogy a másik főszereplőről is megemlékezzek, őróla az Overwatch Lucio-ja jutott mindig eszembe. Látjátok? Figyelek én másra is... khm lássuk a pályákat.

Úúú Huncelhof Dávid kocsija lenne tán magácska?

Míg az előző részben csupán négy pályatípus volt elérhető, a mostani epizód hat féle lehetőséggel várja a versenyzőket. A megszokott sprint, három körös futam, időmérő és "boss"-harcos versenyeken kívül kapunk "Drift"-pontgyűjtős és "Elimination" típusú kihívásokat is. Továbbá a főellenséges párbajok új struktúrát kaptak, bár nem váltak, végső soron, könnyebbé.

A "Drift" lehetőségnél érdemes lassabb, de rugalmasabb kocsit választani, mivel itt a cél, hogy minél több pontot szerezzünk farolással. Vagyis a kézifékes kanyarbevétellel. Minél tovább tud csúszni a kocsi, annál több pontot kapunk és a szorzó is növekszik. Viszont, ha túl gyorsak vagyunk és nekimegyünk a falnak, akkor nullázódik a szorzó. Ezt el kell kerülni, ugyanis ezeken a pályákon hajmeresztő pontmennyiséget kell összehozni, és ha nem őrizzük meg a magas szorzószámot, akkor még a minimum-pontösszeget sem lesz esélyünk megszerezni.

A turbó az univerzális problémamegoldó eszköz (való életben sajna nem működik).

A második új mód, az "Elimination", visszatér a klasszikusabb versenystruktúrához azzal a különbséggel, hogy itt nincs körszámláló, vagy egy adott táv, amit meg kell tenni a leggyorsabban. Cserébe kapunk egy visszaszámoló órát, és miután az lejár, a legutolsó egy vagy kettő versenyző kiesik a futamból. Ezek után újraindul az óra. Értelemszerűen a lényeg, hogy mi maradjunk állva egyedüliként a legvégén.

A megújult boss-viadalok bizonyos szempontból nehezebbre és könnyebbre sikeredtek a Hot Wheels Unleashed-hez képest. A könnyítés, hogy nem kell egy brutális értékekkel ellátott ellenfelet legyűrni. Egyedül találjuk magunkat a pályán és célunk táblákat széttörni, melyekkel tele van a szint. Ezek rombolásával tudjuk sebezni a főmuftit. Ez így nem hangzik túl macerásnak, ám a baj ott van, hogy amint elindul a menet, a főellenségnek elkezd töltődni egy mércéje. Ha ez megtelik, akkor ő nyert, és újra kell kezdeni a pályát.

Összesen hat kiegészítő képességgel vértezhetünk fel egy kocsit.

Eme csíkot úgy tudjuk kontrollálni, hogy a már említett táblákat irtjuk, úgyhogy nem lehet csak úgy gondtalanul autózni és csupán ímmel-ámmal sebezni a "boss"-t. Ha már egyet is eltévesztünk, akkor nagy az esély arra, hogy a következőhöz már nem fogunk tudni odaérni. Ráadásul a csík egyre gyorsabban töltődik, ahogy fogy az élete a főgonosznak, úgyhogy az ilyen szintek a tökéletes manőverezés és a nagy sebesség harmóniájáról szólnak.

A kampányon kívül az online mód és a gyors futamok opciója választható. A mesterséges okosság négy szinten érhető el, és mielőtt nekimennénk a világháló szezonjainak érdemes a legnehezebb fokozaton gyakorolni és felépíteni egy biztos kocsigyűjteményt a kedvenc autóinkból. Több, mint 130 jármű érhető el, és nem csak sima kocsik, de a "Monster Truck"-ok felhozatala is tiszteletét teszi, és egyedi pályalimitációk is megjelennek (például olyan "komplikált" megkötésekkel találkozhatunk, mint egy pályára csupán egy típusú kocsit lehet vinni stb.).

A főellenségek ellen hatékony dolog a táblák tördelése.

Továbbá érdemes az új irányítást is alaposan elsajátítani, főleg billentyűzeten, ugyanis nagyon szemét manővereket lehet most már végrehajtani. Ha nem kontrollert használunk, akkor minden lehetőség a klaviatúrán lesz (szegény egér), melynek hála nekem párszor össze is akadtak az ujjaim. A "Shift"-el történik a turbó ellövése (mely az előző részből átjött változatlanul, csak úgy, mint a legtöbb pályán fellelhető akadály is), a "K"-val ugrunk, a "J"-vel és az "L"-el pedig kirúgunk balra vagy jobbra.

Ezek a manőverek mind a turbó mércét fogyasztják és ellenfeleinknek "szebbé" tehetjük a játékot, ha egy élesebb kanyarban a fenti trükkök egyikének segítségével beléjük seggelünk, elrepítve őket a bánatba. Persze ez visszafelé is elsülhet; tegyük fel, hogy van a pályán egy átugrandó akadály, de mi ellőjük a turbónkat gyorsulásra és így nem tudjuk átvetni magunkat az útban lévő falon. Pápá első hely.

Hé Lúció nehogy megfordulj, valami nagy bogár van mögötted...

Nyerjünk, vagy veszítsünk, jutalom mindig jár. Tapasztalati pont mellett pénz, illetve potenciálisan esztétikai kiegészítők, fejlesztési- és "Skill" pontok is ellátogatnak hozzánk egy futam után (feltéve, ha teljesítettünk kihívásokat). Az előbbi pontokkal járműveinket tehetjük jobbá (két fejlesztési szintje van minden kocsinak), az utóbbival pedig speciális képességeket nyithatunk meg az egyes autóknak. Ezek általában növelik az értékeit a gépnek, de csökkentik a turbó mércének a töltődését.

A rengeteg pénzből pedig bővíthetjük a garázsunk tartalmát. Itt nincs igazán "pay-to-win" aspektus, bár van egy-kettő nevesebb kocsi, melyeket valós suskáért is be lehet szerezni, ám ha nem tudunk kompetensen vezetni, nem ismerjük autónkat, a pályát és a játékbeli lehetőségeket, akkor ez az előny nem jelent könnyed győzelmet. A képesség előrébb van a pénztárcánál, és ez így van rendjén.

D. Coulthard... ez a név nekem nagyon ismerős valahonnan.

Az előző részhez hasonlítva soványnak érződhet a Hot Wheels Unleashed 2: Turbocharged-ban található újdonságmennyiség. Az alapstruktúra tulajdonképpen ugyanaz, a grafika és a muzsika sem esett át nagy újításon, az akadályok a pályákon sem változtak, legfeljebb minimálisan, viszont mai tesztünk alanya tartalmasabb. Ám az ára is combosabb, de az érték arányában nem érződik túlságosan lehúzósnak.

Kérdés, azonban, hogy a veteránoknak meg fogja-e érni a váltás. Valószínű még így is, lévén, hogy számtalan kocsi közül lehet válogatni eme új részben, és annak ellenére, hogy struktúrabeli változás nem igazán történt, elég újdonság és tartalom található itt, hogy ne lehessen egykönnyen elszakadni mai játékunktól. Mindehhez hozzájön a pályaépítő és a garázs is, melyekben ugyancsak el lehet tölteni jónéhány órát, bár itt se számítsunk eget rengető frissülésre. Végső soron, azonban, válasszuk bármely módot is, nem fog csalódás érni minket, legyünk rajongók, friss játékosok, gyerekek vagy felnőttek.