Horizon: Zero Dawn Complete Edition (PC) teszt

Idén júniusban hivatalosan bejelentették a folytatást, mely jövőre fog (remélhetőleg) megjelenni, addig viszont nem csak egy képregény sorozat fogja életben tartani a lelkesedést, hanem a Horizon: Zero Dawn Complete Edition (PC)-re kiadott verziója is. Ezért én külön hálás vagyok, bár volt, aki személyes sértésként élte meg, hogy nem tartotta meg a játék a PS exkluzív státuszát. Azon vagyok meglepődve, hogy az Xbos-osok nem őrjöngnek.

Miért érdemes megvenni számítógépre ezt a nagysikerű címet, azon kívül, hogy nagysikerű? Mert mindemellett nagyon jó is, roppant addiktív, gyönyörűen néz ki, kiváló a muzsika, megkapó a sztori, nagyszerűek a szinkronhangok (legtöbb esetben), a harc (némi kivétellel) jól össze van rakva, a fejlődésrendszerről, a "craft"-olásról és a gyűjtögetős lehetőségekről nem is beszélve. Mármost ezekről tényleg nem beszélnék túl sokat, csupán a jelenesetben releváns részeikről, ugyanis iPet (kit ne tévesszünk össze egy véletlenszerű Apple termékkel) alaposan kivesézte ezeket a fent található két tesztben.

A jobb oldali sárga kérdőjelek azt mutatják, hogy talán ideje lenne elbújni.

A PC-re érkező kiadás kapcsán borzalmasan nagy változásokra nem kell számítani, de talán nem is ez volt a készítők célja. Kapunk egy új irányítási "layout"-ot, feltéve, hogy nem kontrollerrel játszunk, és mivel én egy begyöpösödött PC-s vagyok, ezért CRT monitorostul vetődöm ki az ablakon a kontroller szó és annak nem létező szinonimái hallatán. Továbbá némi grafikai ráncfelvarrást is alkalmaztak, bár ez inkább nevezhető adaléknak, hisz csak akkor vehető igazán észre, ha külön figyelünk rá. Erről majd lejjebb.

A tipikus "wasd" irányítás vár ránk; a "space"-szel ugrunk, "c"-vel guggolunk, "ctrl"-al kitérünk és a bal egérgombbal lándzsázunk, illetve a jobbal bekészítjük a lőfegyverünket. Mindez kiegészül kézre álló gombhasználatokkal ("q" gyógynövény használatra, "e" speciális interakciókra, "shift" extra harci manőverekre, "z, x" eszközváltásra, "f" azok használatára, "v" a Focus felhozására, "enter" a menü megjelenítésére). Ez a felállás működik, és az irányítással kapcsolatos problémák a gombok elhelyezkedésétől függetlenek, de erről is majd később.

Miért van az, hogy itt minden részletben el lehet veszni? Például a kék fadíszek szimbolikájában...

A játék első indításnál nagyjából negyed órát kér ez az életünkből, hogy konfigurálja hardverünk alapján a lehető legoptimálisabb grafikai beállításokat. Ezt nem találtam egy jó implementációnak, annak ellenére hogy elvileg a megjelenést azonnal követő "patch" lényegesen lecsökkenti a várakozási időt. Nem a tizenöt perc kukázása bántotta szegény szemem, hanem az, hogy csupán "high"-ra tette a grafikai opciókat a rendszer. Nagyképűség ide vagy oda, nemrég újítottam nem kevés összegből gépet, így kicsit sértett, hogy nem tolt mindent azonnal maximumra. Miután ezt megcselekedtem magam, hozta az 50 FPS-t minimumot 1920x1080-on... jó, HDR opció nélkül, de ez már annak a lusta dögnek a hibája, aki nem vett nekem kompatibilis monitort (jahogyezénlennék).

Benchmark ide vagy oda, a teljesítménnyel voltak gondjaim, bár szerencsére csupán elhanyagolhatóak. Sajnos tapasztaltam itt-ott beakadásokat és indokolatlan szaggatásokat, melyeket csupán félig magyaráz az én gyakori Alt-Tab-olási szokásom. No, de semmi igazán vészes nem történt, a környezet fantasztikus látványa így is lenyűgöző, főleg, hogy immáron a növényzet még akkurátusabban reagál a testek mozgására, a világítás dinamikusabb, a fényvisszaverődés látványosabb, támogatott az "ultra-wide screen" opció, illetve az "fps" limit is szabadon állítható. Ja és a "Field-of-view" is; kár, hogy eddig nem volt az.

Én vagyok a nomád Elsa, mecha-csillámpónival (Jégvarázs 2, kimaradt jelenet).

Complete Edition, szóval az alapjáték mellett a The Frozen Wilds kiegészítőt is megkapjuk, a többi DLC-vel együtt, ami garantálja a 60 órányi minimum játékidőt, feltéve, hogy nem kapkodjuk el a dolgot, és kirándulunk. Látogassunk meg legalább egy pár bandita tábort, fertőzött helyszínt, másszunk fel pár zsiráf robot fejére, és szedegessünk fel párat a millió gyűjtögethető tárgyból, hangfelvételből, illetve a rég letűnt világ holografikus emlékeiből. Azért is jó ezekkel foglalkozni, mivel igencsak sok Xp-re tehetünk így szert, és relatíve hamar fogjuk túlszintezve találni magunkat a főküldetéshez képest. Ami nem baj, főleg, hogy valamiért az mindig az ismeretlen vadon közepébe küld minket, sok magas szintű ellenség közé.

Volt még néhány problémám a játékkal, az esetleges apróbb portolási hibákat leszámítva, bár ezek már nem a PC-s verzió sajátjai. Egyet kell értenem almás nevű kollégámmal, a lándzsával való hadonászás nem sikerült a legjobbra. Ezt csak tetézi, hogy nem lehet kijelölni az ellenfeleket, hanem irányba kell feléjük állítani Aloy-t, de mivel a lándzsával történő hadakozás kissé össze-visszásnak hat, ezért gyakorta fogunk előbb pofont kapni a robotoktól, vagy akkora luftokat ütni, hogy egy bokorban találjuk magunk utána. Ám a játék már az elején leszögezi: mi vagyunk a vadászok; viselkedjünk is akként.

Ufófejű zsiráf robot; oké srácok, én ebben a világban szeretnék élni.

Továbbá találtam némi szinkron és animációs anomáliákat. Jó, a színészek legtöbbje hozza a tőlük elvártat, és olyan mélységet adnak a játéknak, hogy vállrándítással értékeljük a most következő gondokat, de ezek akkor is jelen vannak. Az egyik ilyen az elvétve megjelenő "robotkarakterek", akik egy hangszínben beszélnek, melyet kiegészít a másik, ami pedig az arc animációkban felmerülő probléma. Leszögezem, rendkívül élethűre sikeredett ez a része a programnak, amikor működik. De megesik, hogy a hang és a száj kicsúszik a szinkronból, vagy az ajkak nem igazán mozdulnak, egy furcsa hasbeszélő show látszatát keltve így.

Az irányítással, mint fent említettem, nem a gombelhelyezkedés miatt lesz probléma, hanem a nyitott világú kalandjátékok mivoltából származó kényelmi hiányokból fakadóan. Nekem nem igazán tetszett, hogy csakis meghatározott helyeken lehet elhagyni folyókat, elakad a karakter átléphető akadályokban, vagy nem tud megmászni hegyeket, sziklás részeket csupán sárgával jelölt kapaszkodóknál. Én hibám, hogy ez előtt az AC Odyssey-t nyüstöltem, és túlságosan is hozzászoktam, hogy a karakterem akadálytalanul tudja a világot róni. Végső soron meg tudtam ezt is szokni, ez egy másik játék, itt más szabályok érvényesek, tessék elfogadni, és tovább lépni... azért a szabad hegymászást igazán átvehették volna, morr morr (duzzogó óvodás szindróma).

"De szép a hajad, te lány" - "Basszus, kutyagumiba léptem... már megint."

Szerencsére ezek mind apróságok, egyáltalán nem ártanak a játékélménynek, és nem is igazán illúziórombolóak. Na jó, egy kicsit talán, de basszus, kit érdekel, az előbb fektettem meg egy kisebb ház méretű robotot nyilakkal, na ki a király? Öhm, Sanyi? Talált, úgyhogy ezentúl hívjatok csak Sanyimétának... Gargasanyának? Gargsanyiméta? Mindegy, a lényeg, hogy lehet a kákán is csomót keresni (egyébről nem is beszélve), de az biztos, hogy ha adunk esélyt a Horizon-nak; garantáltan feledhetetlen kalandban lesz részünk.

Szívből remélem, hogy több ilyen kaliberű játék is eljut a PC-s táborhoz, előbb-utóbb, de ez már csak a saját kis álmom, tudom, hogy miért fontos az exkluzivitás bizonyos platformokon. Nagyobb kérdés ennél, hogy miért nem jött ez ki Xbox-ra, ha az is Microsoft? Ja, hogy azokra a vizekre inkább ne evezzek? De miért ne, az Xbox-osokkal ki fog törődni? Micsoda? New Game plus játékmódban van Ultra Hard nehézségi szint? Steam Achievement, here I come.