Horizon Forbidden West teszt

Egy kérdés és tulajdonképpen hiba nélküli mestermű volt. Bemutatta, hogyha egy alapvetően tehetséges stúdió szabad kezet, valamint végtelen mennyiségű pénzt kap, akkor ilyen eredményt képes leszállítani. Ennek persze számszerű eredménye is lett, mert a rengeteg bezsebelt díj mellett 2021 végén több, mint húsz millió eladott példánnyal büszkélkedhettek a Guerillánál, ami azért már talán gombócból is sok lenne.

Ebben természetesen már a PC verzióból származó eladások benne vannak - igen, 2020 augusztusában számítógépekre is ellátogatott a vörös hajú hősnő. Gargának legalább annyira tetszett, mint anno nekem, bár ugye az optimalizációs problémákra azért kellett szentelni némi plusz időt, ami egy egészen furcsa, új íz a PS only tartalmaknál.

Figyi Aloy, mondom mi lesz

Mivel egy remek programról volt szó, így nyilván mindenki, köztük én is, tűkön ülve vártuk a folytatás megjelenését. Jelentem, megérkezett és a Sony jóvoltából bő két héttel a megjelenés előtt megkaptuk már a tesztpéldányt, én pedig nagyjából mindent félredobva vetettem rá magam. A végeredmény, ahogy láthatjátok, újfent elképesztő, ugyanakkor a "de" szó némán, Damoklész kardjaként végig ott lebegett felettem a játékkal eltöltött idő alatt.

Valószínűleg több összetevős a buli, amit majd boncolgatni is fogok, ha odaérek, de technikai értelemben véve nem emlékszem, hogy mikor teszteltem utoljára ennyire bugos PS exkluzív címet. Na, mielőtt elsüllyednénk ebben a posványban, ugorjunk neki, lássuk, Aloy kalandja mitől sikerült (ismét) ennyire jól!

A sztori boncolgatása előtt annyit mindenképp el kell még mondanom, hogy a Forbidden West majdnem pontosan ott folytatódik, ahol a Zero Dawn végződött, így ez egyrészt azt jelenti, hogy spoilerezni fogok az elődből, szóval ha előbb azt fejeznéd be, akkor ugorj egy bekezdést. Másrészt a történet teljes megértéséhez szintén szükséges az előd ismerete - azért nem elengedhetetlen, plusz a játék egy összefoglalóval kezd, szóval ez ne tántorítson el senkit a vásárlástól, de a teljes képhez mindenképp szükséges a bővebb infó.

Nyilván a vörös fény felé menjünk

Szóval, hősnőnk Sylens segítségével sikeresen visszaverte a renegát mesterséges intelligencia, HADES támadásait, majd pedig egy jól irányzott mozdulattal örökre el is némította őt. A világot fenyegető veszély egyik fele így kiiktatva, viszont a terraformáló erő, GAIA backupja továbbra sincs meg - ahhoz, hogy elvégezze a feladatot, amit Elizabeth Sobeck bízott rá, muszáj megtalálnia és beröffenteni a fő modult, különben minden erőfeszítés hiába való volt.

Amikor az utolsó nyom is kihűlt, csalódottan és reményvesztetten tér vissza Meridianba, hogy a dolgok még sokkal rosszabbra forduljanak: Sylens természetesen átverte és HADES nem pusztult el, hanem a derék tanácsadónk foglya lett a messzi, tiltott nyugaton. Viszont egykori támogatónk egy üzenet formájában új reményt is csepegtet szívünkbe, ugyanis közli, hogy pontosan tudja, hol találunk egy biztonságai másolatot GAIA-ról és odavezet minket, igaz, ehhez át kell kelnünk a már említett, lezárt nyugati részen.

A feladat tehát adott, így Aloy hű kísérőjével, Varl-lal nekiveselkedik, hogy végre valóban meg tudja menteni az ismert világot a teljes pusztulástól. Így indul tehát a kaland, ami legalább annyira monumentális és érdekes, mint az előd. Annyiban mindenképp változott a forgatókönyv, hogy (elvben) komfortosan mozgunk már ebben a törzsi rendszerben, illetve pontosan tudjuk, mi a tét.

Ok, akkor én megyek balra, ti meg jobbra. Srácok?

Itt el is vágnám ezt a részt, mert nem szeretnék spoilerezni, hiszen tesztünk alanya továbbra is az egyszemélyes élményre épít, aminek egyik fő pilonja a történet. Természetesen nagyon sok új szereplővel (és különféle Tenakth törzsekkel) találkozunk majd, illetve a cselekmény szintén megcsavarodik. Ezek a csavarok azonban egy idő után kiszámíthatóvá válnak. Nem, ne értsetek félre, nagyon erős ez a szegmens, de van benne néhány olyan mozzanat, amire következtethetünk, valamint ezeket sok esetben kitalálhatjuk.

Mivel az előd egy teljesen új koncepciót vázolt fel, ezért ott jóval kevesebb "ismerős" panel lett beemelve. Az FW esetében már jobban ráérzünk ezekre. Külön kiemelném a magyar felirat támogatását, ami újfent parádésan sikerült! A játékmenet alapjai igazából jottányit sem változtak, viszont az látszik, hogy komolyan vették a legtöbb visszajelzést, és finomhangolták azt. Még mindig egy külső nézetes akció/kaland hibridről van szó, szerepjátékos elemekkel fűszerezve.

Pontosan ugyanúgy tudunk ugrani, futni, becsúszni és mászni, mint a Zero Dawn-ban. A lopakodás sem változott, azaz a piros színű növények szépen elrejtenek minket, mi meg ilyenkor lesből támadhatunk, jó nagyot sebezve ellenfelünkön. Harcolni lándzsánkkal, valamint különféle variációjú íjjal tudunk, tehát itt sem lesz eltérés.

Na, ne szimulálj more

Számtalan különféle halálosztó eszközt zsákmányolhatunk, pontosabban vásárolhatunk kereskedőknél vagy ajándékba is kaphatunk az elvégzett missziók után. Elég nagy lesz a szórás, amit ki is kell majd használnunk, ha huzamosabb ideig szeretnénk életben maradni. Összeharácsolhatunk különféle státuszt okozó íjakat (fagy, méreg, elektromosság, satöbbi), de használhatunk amolyan mesterlövész fegyvereket is: ezek lassúak, kevés nyíl fér el egyszerre nálunk, viszont ha betalálnak, durva sebzést okoznak.

Telepíthetünk csapdákat, dobálhatunk dárdákat és még az ellenfeleink által elhagyott lőfegyvereket is felvehetjük, hogy azzal vágjunk véres rendet. Tehát ahogy látjátok, túl sok újdonság itt nincs, viszont a program sokkal átláthatóbban rendszerezi ezeket, mint tette azt az előd esetében. Egyszerre hat különféle halálosztó eszköz lehet nálunk, amik között az L1 nyomva tartásával azonnal, menet közben válthatunk, szituációnak megfelelően.

A jól összeválogatott felszerelésre szükségünk is lesz, mert ádáz ellenfeleink, a különféle állatok képében viritó mechanikus jószágok szintén visszatérnek. Apró, halántékunkon lévő segítőnk, a Fókuszunk használata szintén elengedhetetlen legyőzésükhöz: ennek segítségével tudjuk scannelni őket, majd pedig a gyenge pontjaik feltérképezésével sikeresen felvenni velük a harcot. A kisebbek nem okoznak gondot, mert pár jól irányzott lövés és végük. Aztán megérkeznek a közepes és nagy termetű dögök, akik másodpercek alaptt be fognak darálni minket, ha ostobák vagyunk.

Hát, kicsit fura ez a naplemente

Kénytelenek leszünk azonban harcolni velük, mert a gyűjtögetés, a különféle komponensek beszerzése szintén kardinális. Értelemszerűen a legjobb felszerelésekhez a ritkább, erősebb lényeket kell elkapni, ami pedig nem lesz sétagalopp. Persze a vadonban szintén találhatunk ezt-azt, illetve a helyi flórát és faunát szintén figyelemmel kell kísérnünk, mert például a fast travel pakkokhoz vadhús és csont kell. Felszerelésünket természetesen több lépcsőben fejleszthetük az erre kijelölt helyeken - a külsejükön kívül az értékek is változnak, plusz ha kimaxolunk akár egy fegyvert, akár egy páncélt, akkor különféle perkekkel láthatjuk el őket.

Tulajdonképpen minden tevékenységért tapasztalati pontokat kapunk, amik ugye magukkal hozzák a szintlépést. Ekkor kapunk elkölthető pontokat, amiket Aloy képességeinek fejlesztésére tudunk fordítani: rámehetünk a közelharci dolgokra, a különféle csapdák hatákonyságára, a lopakodásra/íjhasználatra, satöbbi. Ahogy látható, tényleg nem változtattak sokat a játékmeneten, de alapvetően jól működött, szóval erre túl sok ok sem volt. Térjünk rá a játék bizonyos téren legerősebb, bizonyos téren pedig meglepően gyenge részére, ami a külcsín.

A Sony úgy döntött, hogy a stuff megjelnik mind PS5-re, mint pedig PS4-re. Ez egyrészt nagyon korrekt, mert így az előző masina birtokosai is kipörgethetik a második részt, másrészt fejlesztés szempontjából igen necces, hiszen egyszerre kell mind az új, mind pedig a régebbi vasat figyelembe venni.

Vajon az M1 bejön?

Az eredmény azonban mindkét platformon lenyűgöző. A Decima motor már pár évvel ezelőtt is nagyon minőségi prezentációt biztosított, most pedig egy fejlesztett változatot kapunk. A teszt nagyobb része természetesen PS5-ön készült, de kipróbáltam PS4 Pro-n is. A tájak döbbenetesen részletesek: teljesen mindegy, hogy hóban, sivatagban esetleg buja őserdőben bóklászunk, kis túlzással tátott szájjal fogunk rohangálni.

Abból a szempontból is részletesebb, hogy sokkal több nyoma van a korábbi ember vs gép háborúknak, így nagyon sok ronccsal fogunk találkozni. Ősi csatatereken mászkálunk és simán oda lehet képzelni, micsoda összecsapások voltak itt ezer évvel ezelőtt. A szereplők, ha lehet, még élethűbbek, ami főleg a mimikájukon látszódik. Aloy haja röpköd amikor rázza a fejét, simán tudja úgy ráncolni a szemöldökét, hogy látszik rajta, mindjárt oda fog csapni. Fontos, hogy nemcsak a főszereplők vannak így kidolgozva, hanem a mellékes tevékenységeért felelősek is.

Ami pedig még elképesztőbb (bizonyos szempontból), hogy a két verzió majdnem teljesen megegyezik egymással. Oké, vannak eltérések, de szerintem senki sem szólhat egyetlen rossz szót sem. Nyilván ha csak a nextgen masinára történt volna a kódolás, ennél még sokkal komolyabb lehetett volna a látvány, de ne legyünk telhetetlenek, abszolút időtálló így is. Ami viszont rettenetesen sok gondot okozott, és nem hittem volna, hogy ezt egy exkluzív cím esetében le kell írnom, azok a nagyon komoly technikai problémák. Ezek annyira bosszantóak, hogy majdnem nyolcassal kezdődött az értékelés.

Brehh, kissé fura viskók

Olyan elképesztően bugos a cucc, hogy a hajam kettéáll. Az egy dolog, hogy sokszor egymásba lógnak a tereptárgyak, illetve nem jelenít meg valamit rendesen a program. Az igazán kemények azok a kifagyások, amikor mondjuk lehajolunk valamit felvenni/megvizsgálni és úgy maradunk. Ekkor vagy a hard reset segít, vagy pedig ha benyelünk valami komolyabb sebzést.

Ha mászunk egy falat, akkor a Fókusz alapvetően megmutatja, hova tudunk ugrani. Sokszor azonban hiába húzzuk arra a kart, egyszerűen nem lehet átmászni. De előfordul olyan is, hogy kicsit későn "veszi be" a rendszer a parancsot és mondjuk emiatt leugrunk egy magaslatról, aztán kezdhetjük előröl a dolgot. Folyamatosan érkeznek a patch-ek, tehát a fejlesztők is látját ezeket.

Van ami javult, de cserébe megérkeztek a crash-ek, amikor összefossa magát az egész, mi meg csak annyit tudunk csinálni, hogy elküldjük a hibajegyet és újraindítjuk a játékot. És igen, ez mindkét PS-nél előfordul, szóval nem specifikus. Biztos, hogy az idő előrehaladtával javulni fognak, de az első rész szinte tökéletes volt, szóval ez azért eléggé dühítő. Arról nem is szólva, hogy a töltési idők PS5-ös szemmel botrányosak tudnak lenni. Van gond az optimalizálással tehát.

Na, akkor én most oda lemegyek

Ezen kívül viszont nem tudok belekötni a játékba. A szavatosság egészen elképesztő: majdnem negyvenöt órát tettem bele, amivel sikerült a teljes játék 38 százalékát abszolválnom. Persze ez nem csak a fősodor, hanem a temérdek másodlagos lehetőséget is magába foglalja. Az elsődleges direktívák mellett zöld felkiáltójellel jelöli a rendszer a másodlagos küldetéseket.

Ezek azonban sokszor több lépcsőből állnak és simán vannak annyira érdekes, mint azok, amik a sztorit gördítik előrébb. Arról nem is szólva, hogy a rendszer szépen, komótosan adagolja, tehát mindig lesz teendőnk. És akkor az extra lehetőségekről még nem is beszéltem! A Tallneckek befogása, képességeink fejlesztése valamint a különféle táborok felszámolása visszatér. Gyűjtögethetünk relikviákat, fekete dobozokat, képeket a múltból.

Elsüllyedt barlangokban búvárkodunk, víz alatti településeket, építményeket fedezhetünk fel. Igen, a nyugati part miatt sokkal nagyobb szerepet kap az úszkálás is. Vadászhatunk specifikus mechanikus lényekre, cauldronokban vitézkedhetünk, hogy aztán később időlegesen magunk mellé állítsuk a dögöket. De még ezeken kívül is lesznek opciók, csak azok teljesen újak és nem szeretném lelőni a poénokat. Oké, a sakk-szerű Machine Strike nagyon vicces lesz, de többet tényleg nem mondok. Szóval, azt garantálom, hogyha egyszer belefogsz a játékba, felejts el mindent, teljesen be fog szippantani.

Lehet hogy nem tudott bevenni egy kanyart?

A hangzás, valamint szinkron is kiemekedő minőségű. Az eredeti szinkronok térnek vissza (imádom a főhősnő hangját), de az újak castingja is remekül sikeredett. A zenék tökéletesen passzolnak az adott szituációhoz. Imádtam, hogy sokszor synthwave "dallamok" is felcsendülnek meglepő helyeken - nem is gondolnád, mennyire illeni fog ide.

Természetesen tengernyi dologról tudnék még beszélni, de szeretnék nektek is meglepetést hagyni (plusz Marco lenyesi a fejem a sok karakter miatt). A Horizon Forbidden West tehát egy remekül sikerült alkotás, ami igazából mindenkinek kötelező vétel. Remek sztori, eszelős tartalom, gyönyörű külcsín jellemzi. Ha sikerül a nyomorult bogarak mennyiségét lejjebb vinni, meg reszelni az ugrálós szekvenciákon, akkor simán megközelíti az elődöt.