Hitman 3 teszt

Bizony, megérkezett hozzánk a World of Assassination záró felvonása, a Hitman 3. Már Maniac is írt róla a szezont felvezető cikkében, így tehát mi is nagyon vártunk, hiszen alapvetően imádjuk a kopasz bérgyilkos kalandjait. És igen, szintén nagy örömömre szolgál bejelenteni, hogy abszolúte nem kellett csalódnunk a játékban, sőt, kifejezetten remekül sikerült darabról beszélhetünk, ami tulajdonképpen méltó lezárása a kontinenseken átívelő kalandnak.

Ugyanakkor az is biztos, hogy nem ezzel a résszel akartak új játékosokat bevonzani, hiszen minimális újdonságokat tartalmaz az eddigiekhez képest. Így tehát ha nem életcélod, hogy egy pályán többtucatszor is végigmenj, felkutatva az összes gyilkolászási lehetőséget, akkor pusztán az érdekesség kedvéért olvasd el ezt a tesztet, hátha mégis kedvet kapsz hozzá.

Hinnye, mennyi szinesfém

Abban azt hiszem egyetérthetünk, hogy a Hitman anyagok nem kifejezetten a történetükben erősek. Persze a második rész állóképei azért már a ló másik oldala volt, így az egyik nagy újdonság, amit belengettek IO-ék az a sztori központba helyezése volt. Ennek értelmében a 47-es ügynök és kicsiny csapata végtelenül közelt került ahhoz, hogy végre pontot tegyen a világot behálózó árnyékszervezet, a Providence végére (kicsit mint a Spectre a James Bond filmekben).

Ehhez már "csak" néhány tagot kell eltenni láb alól, viszont ez jóval bonyolultabb lesz annál, mint ahogy azt sejteni lehetett - hősünk segítőinek úgyszintén vásárra kell vinnie a bőrét, sőt, igazából azt a szervezetet is fel kell számolniuk, aminek részesei voltak. Érdekesen hangzik a koncepció, viszont sajnos túl nagy súlya ennek az egésznek most sem lesz. A főbb karakterek abszolút kidolgozatlanok és papírvékonyságú karakterisztikákkal bírnak. Igen, jól látjátok, nem az utolsó epizódra kellett volna világépítesbe fogniuk a fejlesztőknek, de legalább próbálkoztak.

Visszahozták amúgy az átvezetőket is, aminek egyrészt örülünk, mert 2021-ben kissé igénytelenül hatottak volna (főleg ennyi pénzért) a sima, rajzolt dolgok, másrészt viszont sírunk, mert a minőségük hagy nem kevés kívánnivalót maguk után. A teszt a PS4 verzió alapján készült egyébként, szóval simán el tudom képzelni, hogy PC-n jobb a helyzet, bár kipróbáltam PS5-ön is, ott sem volt sokkal szívderítőbb sajnos.

Let dö szkájfall

Mindegy, ezt engedjük is el, hiszen egy Hitman játéknak sosem volt ez az erőssége. A játékmenet ezzel szemben tényleg tökéletesre lett csiszolva, ráadásul az új lokációk olyan mélységet kaptak, minden értelemben, amit még sosem tapasztalhattunk. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a hat új szcenárió sokkal inkább érződik egyfajta kiegészítőnek, mintsem teljesen friss dolgoknak, bár gondolom a fanatikus rajongók úgy nagyjából pontosan ezt is várták.

Dubai-ban kezdünk, ami bevallom őszintén, nem lopta be magát túlzottan a szívembe. A világ legnagyobb épületében, a Burj Al-Ghazaliban kell becserkésznünk két rosszarcút. Ne értsetek félre, ez sem rossz, de ennek végeztével indul csak be a buli igazán. Az angliai Dartmoorban található birtokon simán a Skyfallban érezhetjük magunkat. Aztán jön egy berlini rave party, ahol kivételesen nekünk kell becserkészni az ICA ügynköket.

Itt ugyan egy kicsit felborul az addig megszokott tempó, de elképesztően élvezetes, ahogy teljesen hülyére vesszük a profinak számító bérgyilkosokat. Következik Chongqing, ami elsőre jó nagy falatnak bizonyul, hiszen valahogy be kell hatolnunk az ICA titkos adatbankjába, közben meg el kéne tennünk láb alól két emberkét is. Argentína napsütötte vidéke következik, ahol egy amolyan igazi rongyrázó, milliárdos buliba keveredünk. A kaland egy száguldó vonaton ér véget Romániában, ami gyonyörűen felteszi a pontot arra a bizonyos betűre.

Tessék haver, egy kis apró

Első hallásra valószínűleg nem tűnik soknak a hat pálya, viszont ezek mindegyike egy-egy tökéletesre csiszolt darab, ahol aztán tényleg órákat ölhetünk bele a feladatok végrehajtásába. Mindegyik szakasz teljesen egyedi háttérrel és történettel rendelkezik és igen, ebben zseniális a Hitman széria. Tulajdonképp teljesen szabad kezet kapunk a cél végrahajtásában.

Csak és kizárólag rajtunk múlik, hogy mennyire kreatív módon próbáljuk meg eltenni láb alól a célpontokat. A lehetőségek tárháza (kis túlzással) továbbra is szinte végtelen: álcázhatjuk üzemi balesetnek, használhatunk mérgeket, fojtóhurkot, hangtompítós pisztolyt, mesterlövész puskát meg ezernyi más dolgot. Álcázhatjuk magunkat, megpróbálhatunk sunnyogni, beleolvadhatunk a környezetünkbe - tényleg csak és kizárólag a fantáziánk szab határt annak, hogyan és miképp akarjuk megközelíteni áldozatainkat.

Ez elsőre soknak tűnhet, pontosan ezért érdemes végigmenni a betanuló szakaszon, ahol a játék bemutatja a legtöbb elérhető mechanikát. Csak halkan jegyzem meg, ezt egy az egyben átemelték a második részből, bár önmaguktól lopni talál nem annyira gáz. Ne ijedjünk meg a nagy szabadságtól, hiszen lesz pár olyan technika, ami segítségünkre lesz.

A szekusoknak együtt vajon megvan a nyolc elemi?

Az úgynevezett Mission Stories például végigvezet minket az adott küldetésen. Ezek amolyan sztori a sztoriban dolgok: ha bizonyos eseményket kihallgatunk vagy megfigyelünk, a játék bemutat egy lehetséges szcenáriót az adott pálya végigvitelére. Így megtanulhatjuk a térkép elrendezését, az őrök elhelyezkedését vagy az NPC-k viselkedését. Mivel a Hitman stuffok többszöri végigjátszást tesznek lehetővé, ezért így hirtelen kinyílik a világ előttünk és talán jobban meg fogjuk érteni, hogy az adott pályán miket tudunk csinálni.

Mondok egy példát. Dartmoorban klasszikus angliai birtokra kell bejutnunk, ahol egy család gyűlt össze. Felbéreltek egy magánnyomozót, hogy derítse fel, ki ölhette meg az egyik testvérüket álmában. Természetesen felvehetjük a detektív álcáját, így egy klasszikus krimiben találjuk magunkat és valódi nyomozást kell lefolytatnunk: tanúkat kihallgatni, nyomokat gyűjteni, satöbbi. És ez csak egy lehetséges MS a tucatnyi közül. Ezen kívül a környezet is él, lélegzik körülöttünk. Ha csak mászkálunk valahol, temérdek extra infó birtokába juthatunk, amik segíthetnek az adott feladat elvégzésében.

Ha végeztünk egy szinttel, akkor megnyílnak a variációs lehetőségek: eldönthetjük, hol akarunk kezdeni, milyen felszereléssel kezdjünk, satöbbi. Ahogy azt a fejlesztők is hangoztatták, a PS4-es verzióhoz kaptunk VR támogatást. Néhány gyors kör után én ezt el is engedtem, mert a Hitman játékokat nem erre találták ki. Bár tény, hogy adott egy érdekes, új ízt az egészhez, de túlzottan körülményes volt a kezelhetőség, valamint a nagyobb forgatagokban okozhat szédülést az állandó forgolódás.

Kicióccó összáér

A grafika teljesen rendben van. A lastgen konzolokon futó portok kifejezetten csinosak. Ebben a tekintetben talán a kínai szint a leglátványosabb: ahogy a szakadó esőben izzanak a neonok, szinte az orrunkban érezzük a kifőzdékből felénk áramló illatokat - meg a közeli homeless tanyáét is. Nyilván valami kimaxolt PC-n egészen más kategória a látvány, de alapvetően semmiféle szégyenkeznivalója nincs a játéknak.

Technikailag ennyire azért nem rózsás a helyzet, bár azért szerencsére nagyon messze vagyunk a Cyberpunk szintjétől is. Néha találkozhatunk átlógással, illetve többször összecsinálta magát minden átmenet nélkül, amit csak a PS újraindításával lehetett orvosolni - ami fura, hogy ez a negyedik és ötödik generációs Sony masinán is megtörtént.

Kicsit trükkösen van összerakva amúgy a főmenü, mert az összes eddig megjelent epizódot és szekvenciát megmutatja a program, mintha valamilyen Complete Edition birtokába lennénk. Aztán ahogy rákattintunk mondjuk a Hitman első részére, rögtön jön az ablak, hogy persze, tolhatjuk, amint megvettük. Szóval jó látni így egyben az egészet, csak azért ez kicsit nyálcsorgatósra sikerült. Az ár egyébként kissé borsos, ahogy azt láthatjátok. Ugynakkor tény, hogy elképesztő mennyiségű órát lehet beleölni.

Szerintetek ennek jó vége lett?

Ez lenne tehát a Hitman 3, ami abszolút méltó módon zárja le protagonistánk kalandjait. Első blikkre kicsit DLC szagúnak tűnhet, mert kevés a valódi újdonság, de ha elmélyülsz benne, abszolút megéri a pénzét. A technikai oldalt kicsit lehet még reszelni, illetve a sztori sem feltétlenül mély vagy kidolgozott, cserébe elképesztően részletes pályákat kapunk precíziós műszerrel kiszámolt mechanikákkal. Hiszen nincs is jobb érzés, mint amikor egy bárpult árnyékából figyeljük, ahogy áldozatunk jó nagyokat kortyol a mérgezett itókájából, mi pedig elegánsan elsétálunk a naplementébe.