Mit szólnátok egy olyan Batmanekkel és Jokerekkel teli játékhoz, amely valójában még csak nyomokban sem tartalmaz Batmant és Jokert? "Na mész te az anyádba!" - mondaná a nyuszika a lódarázsnak, csakhogy ez nem egy múlt századból ránk maradt elcsépelt vicc: a Monolith bizony fapofával ecsetelte annak idején a fentebbi, látszólag paradox koncepciót a DC és a Warner Bros. illetékeseinek - akik őszinte meglepetésükre bólintottak a dologra.
És lám: az őrült elképzelés végül is egy rendkívül ötletes és nem utolsó sorban szórakoztató alkotásban manifesztálódott, mely ugyan egyértelműen nem az FPS-ek legújabb messiásaként ereszkedik sorainkba, azért minden erejével igyekszik meghálálni a reá fordított összeget. Na de mi is ez a DC univerzumból nyakunkba szakadt izés bizgerentyű?
A Gotham City Impostors nem más, mint egy Online Multiplayer FPS, amelyben célunk az, hogy a különböző játékmódok szabályai szerint tiporjuk sárba ellenfeleinket az aranyat érő pontokért és unlockokért - amelyeket aztán karaktereink fejlesztésére fordíthatunk (legyen szó hatékonyságról vagy külcsínről), hogy hathatósabban beretválhassuk az ellent: a kör bezárul.
Száraz alapkoncepcióját elnézve bizony arra gondolunk, az elmúlt évek során számtalan ehhez hasonló, vagy éppen jobb szösszenetbe is belebotlottunk már - miért kéne nekünk még egy? Nos ami azt illeti, a Gotham City Impostors még legelvetemültebb álmaiban sem remélte, hogy korszakalkotó alapmodelljével fogja képernyők elé szegezni a jóhiszemű közönséget, eszköze sokkal inkább a magával ragadó atmoszféra és a megannyi változójából fakadó rapszódikus játékmenet. És hogy mik ezek a változók? Egyebek mellett a játékmódok, na meg persze a sokrétű karakter-fejlesztő rendszer, amelyre most mindjárt át is siklunk...
Mi sem szemléltethetné jobban a Gotham City Impostors bűbájos komolytalanságát, mint a játék egyik alappillérének számító ruhatár. Ámde ne igyunk előre a Batman bőrére! Aki arra számít, hogy karaktereit a Barbie Fashion Show ütemében vértezheti majd fel, az bizony nagyot fog csalódni, a játékban ugyanis számtalan irányba ágazik szerte a történet; olyannyira, hogy az elején talán jó páran az ajkatokba haraptok majd, ugyanis a rendszer mintha a kelleténél is bonyolultabb lenne - bár hozzátenném, hogy a menü valamennyi gombjával kapcsolatban segítségül hívhatjuk a végtelenül segítőkész Batman/Joker figurákat, akik az egész játék során vígan ecsetelik nekünk a különböző okosságokat, tippeket stb., mi több, olykor még szemléltetik is azokat.
Mindjárt a játék elején meg is kapjuk alapkarakterünket, és bár az egyes mérkőzések elején választhatunk az előre csomagolt figurák közül, felteszem, Ti is jobb szeretitek a saját szátok íze szerint hangolni in-game megtestesüléseteket. Tehát ölünkbe pottyan ez a hétköznapi semmirekellő fenegyerek, erősen átlagos fegyverrel, botrányos hacukákban - nekünk pedig ebből a tagból kell egy valamirevaló hőst és bűnözőt faragnunk a harcmezőn bezsebelt pontokkal. Mindenekelőtt nem ártana neki egy lőfegyvernek minősülő csúzli - de minthogy ilyen unlockot csak hozzávetőlegesen minden ötödik-hatodik szinten kapunk, egy ideig kénytelenek leszünk megtűrni közepes teljesítményű jobb kezünket, és inkább kiegészítőkkel, no meg persze gógyikkal kompenzálni hátrányos helyzetünket. Karakterünket megpakolhatjuk elsődleges (értelemszerűen) és másodlagos lőfegyverekkel, illetőleg egy segédeszközzel és valami gógyival, amivel képesek vagyunk siklani, ugrálni vagy éppen átlátni a falon.
A fizikai hadviselés azonban nem minden. Idővel feloldhatunk úgynevezett Fun Fact-eket, amelyek amolyan boostként funkcionálnak; a választott Fun Facttól függően ellenállóbbak lehetünk az ólommal szemben, fokozhatjuk fegyverünk sebzését és így tovább, ráadásul rögtön KÉT Fun Factet is karakterünk mellényére tűzhetünk. Hasonló előnyöket biztosít nekünk az idővel feloldható Rampage, azaz dühöngés is, bár ez szituáció-függő, és mindössze néhány másodperc erejéig tart.
Ez eddig tökéletesen áttekinthető, azonban a helyzet az, hogy 5 más-más alapvető vonásokkal rendelkező karakter áll rendelkezésünkre, akik ebből eredően más-más fegyvereket, gógyikat és Fun Facteket követelnek meg a leghatékonyabb beretválás érdekében. A kis vézna ipse ugyan fürge, de hajlamos sérvet kapni a géppuskától és hamar elfárad az ólomzáporban - neki rögvest odahajítanék egy mellvértet és egy tűzerőt növelő Fun Factet -, ellenben hegyomlásunknak nem okoz problémát a nehézfegyverzet és több ólmot képes befogadni pórusain keresztül, de semmiképp sem nevezhető gyorsnak és roppant könnyű célpont - őt a helyetekben valami sebességnövelő boosttal látnám el és azért az ő nyakába is aggatnék valami dísztárcsát...
Apropó: kosztüm. Minthogy a Gotham City Impostorsban nem mi döntjük el, melyik szervhez csatlakozunk - tehát olykor Batman-, máskor Jokernövendékek vagyunk -, gardróbunk is magától értetődően két részre bomlik: Jokeres gúnyákra és Batmanes gúnyákra, és sajnálatos módon minden egyes bezsebelt unlockunkat csakis az egyik szekrényhez használhatjuk fel (azon belül is csupán az egyik karakterünkhöz). Az ember azt hinné, betyárnak lenni kifizetődő vállalkozás. C'est la vie.
Játékmódok
Fegyverarzenál, gógyikavalkád, karakterválaszték és boostok - megannyi paraméter, amelyek a változatos játékélmény egy-egy újabb fokozatát biztosítják, hiszen a Gotham City Impostors mindahány játékosa sajátos harcmodort képvisel a maga sajátos karakterével és gógyijaival, a boostokról nem is beszélve. Ebből eredően mindig ébernek kell lennünk. Valahányszor elhalálozunk, egy kijózanító saller erejével ér minket a felismerés, hogy valahová már megint nem figyeltünk: hiszen a csapás nem csupán szemből, de az égből, vagy akár a semmiből is érkezhet (értve ez alatt a láthatatlanná váló ellenfeleket). Ezeket a tanácsokat érdemes a játék mindhárom online módjában megfogadni, melyek név szerint a következők:
Team Deathmatch
Psych Warfare
Fumigation
A Fumigationben a csapatok célja az, hogy birtokába vegye a pályán kihelyezett három stratégiai pontot, ahol is egy-egy mérges gázokat eregető masina áll. Amelyik csapat a legtöbb ilyen pontot bitorolja, nos az nyer, az ellenségeknek pedig kiadós mérges gáz vagy éppen denevérfelhő zúdul a nyakába - attól függően, melyik csapatban játszunk.
Amit még érdemes tudni, hogy mihelyst elérünk egy bizonyos szintet, rögvest invitálni kezdenek minket az ilyen-olyan bandák, akikhez csatlakozhatunk (egyszerre csak egyhez). Ez nem különösebben látványos, tekintve hogy minden ugyanúgy fog zajlani ezután is - épp csak az ő zászlajuk alatt tevékenykedünk és mészárlásainkkal egyre nagyobb "hírnévre" tehetünk szert náluk, amit később mindenféle földi jóval jutalmaznak majd.
Az online mókákat magunk mögött hagyva lehetőségünk van különböző Challenge-eken próbára tennünk magunkat, bár a játék itt roppant mód fukarkodik kiérdemelt pontjainkkal, amelyekre szerény véleményem szerint érdemesebb élesben, a harc hevében szert tennünk. Mindazonáltal erősen ajánlom mindazoknak, akik könnyen felkapják a vizet az online fegyverropogtatás során és szeretnének egy jó nagyot ordítani a párnájukba.
Fájdalom, hogy külön alcímet kell szenteljek neki, de sajnos tény, hogy a játék (még) bővelkedik a gliccsekben - legyen szó stat-törlődésről, lekapcsolódó szerverekről vagy mértéktelen laggolásról: egyszerűen minden második körre jut valami, amitől még én, a nihilista kapitány is gyakran morcossá váltam.
A matchmaking várótermében már számtalan esetben tapasztaltam, hogy egyszerűen nem történik semmi. Van, hogy 5-10 perc is eltelik, mire talál valakit a rendszer, hogy aztán szó nélkül kipenderítse onnan... Ugyanakkor, ha kilépek a főmenübe, majd vissza, gyakran mintha mi sem történt volna: a játékosok rajtnál, már indul is a játszma. Ezt már többen is jelezték.
Ugyancsak különös jelenség a laggolás, ami - mint megfigyeltem - akkor jelentkezik, ha egy vagy több játékos időközben kijelentkezik. Néhány perc után a szerver túlteszi magát a szakításon és a meccs folytatódik. Ez nem is jelentene akkora problémát, ha nem folyamatos lenne a laggolás, de legalábbis nem olyan mértékű, hogy minden egyes eldördülő lövéssel gyarapodnak az ősz hajszálaink is.
Batman-Batman, csalódtunk benned?
Semmiképp sem. Mint már korábban is hangsúlyoztam, a Gotham City Impostors nem műfaj-reformerként hivatott jegyeztetni magát a videojátékok vaskos történelemkönyvében; őt mindössze az a szerény cél vezérelte, hogy változatos játékélménnyel, egyszersmind egy magával ragadó atmoszférával kedveskedjen mindazoknak, akik értékelik az ötletes koncepciókat és persze előszeretettel vetik bele magukat egy arra méltó online FPS-ek izgalmaiba. Én úgy vélem, feladatának eleget tett, és bár a pontozás során nem tudtam szemet hunyni a bugok felett, mégis óhatatlanul szívembe zártam a Gotham City Impostorst, amely alighanem az egyetlen Batmanes játék, amiben nincs Batman... és bevált.
