Gotham Knights teszt

Meg persze ott van az is, hogy meglehetősen sok olyan denevér sztori van, amiknek minősége abszolút kimagasló és bizony megér egy teljes estés játékot. A kiadónál is erre gondoltak, viszont szerettek volna egy nagyobb csavart a koncepcióba: mi lenne ha nem a sötét lovag lenne a főszereplő, hanem kedvelt minionjai? Az ötlet valószínűleg annyira megtetszett a vezetőségnek, hogy szinte azonnal rohantak is megbízni egy csapatot a fejlesztéssel - ők lettek a WB Games Montréal, akik ugye tető alá hozták a Batman: Arkham Origins-t.

Ha jól sejtem, nem rájuk esett volna a választás amennyiben a Rocksteady-nek lett volna szabad kapacitása, mert azért az AO volt a kvázi leggyengébb része a kalandnak, de mit volt mit tenni, a kasszának csörögnie kell így elindult a project. Aztán jöttek a jobb-rosszabb trailerek, majd a tesztpéldány. Természetesen vártam, mert imádtam a fenti epizódokat, viszont nem volt túl nagy elvárásom ezzel az egésszel. Ahogy a pontozáson láthatjátok, még ehhez képest is csalódnom kellett.

Na, melyik pizsomát húzzam fel?

A félreértések elkerülése végett: a GK egyáltalán nem rossz, sőt, vannak kifejezetten szerethető ötletei. Viszont a kvázi elődök olyan magasra tették a mércét, amit szinte semmilyen formában sem sikerült megugrani. És igen, sajnos ez a történeten is érződik. Fontos azonban megjegyezni, hogy tesztünk alanya nem az Arkham univerzumban játszódik, szóval nem folytatása az eddigieknek.

A felütést már ismeritek: az intróban Batman egy meglehetősen ádáz összecsapás kellős közepén van nemezisével, Ra's al Ghullal. Mindent, de tényleg mindent bevet, viszont csak és kizárólag úgy tud megszabadulni tőle, hogy magára robbantja az egész Wayne birtokot. Ugyan Ra?s életét veszti, de ezt már hősünk sem éli túl. Mire megérkeznek a stuff főszereplői, addigra csak a romok maradnak, ahonnan ki tudják még emelni Bruce meggyötört testét.

Így tehát Batgirlnek, Robinnak, Nightwingnek és Red Hood-nak kell megvédenie Gotham-ot egyrészt saját magától, másrészt az ármánykodó szupergonoszoktól. Persze ez túl egyszerű lenne, pont ezért még arra is választ keresnek, hogy Batman éppen milyen slamasztikába ásta bele magát ami az életébe került. Így kezdődik tehát a kaland, ami akár lehetne jó is. Sőt, viszonylag hamar kiderül, hogy a Baglyok Bírósága áll minden eseménynek a hátterében, amiről pedig szintén köztudott, hogy a Top 3 képregényben egészen biztosan benne van. Tehát a háttér adott, de nem igazán tudtak élni a kínálkozó lehetőséggel.

Nocsak, bolognai volt ebédre?

Nagyon hullámzó a sztori vezetése. Vannak kiemelkedően izgalmas missziók, ahol tényleg élvezet lopakodni meg verekedni és elégedetten csettintünk a végén. Utána viszont olyan üresjárat jön, hogy kacérkodunk a játék törlésének gondolatával is. Nem szeretnék spoilereket lelőni, de a párbeszédek sokszor annyira blődül vannak megírva, hogy legszívesebben zokognék.

Ellenben a négy főszereplő tényleg hozza a képregényekben megismert személyiségüket, szóval ez a kettősség nagyon furcsa. Persze a fősodor mellett itt is számtalan extra jön be mellé - elég megemlítenem Harley Quinn vagy Mr Freezer mellékszálát, de nyilván akad még néhány. Összességében egy gyenge jót adok erre, mert annyi kraft azért van, hogy kíváncsiak legyünk a végére.

A külcsínről már láthattuk a trailerekben, hogy nem fogja megrengetni a világot, de azért minden jel szerint korrekt lesz. Ez igazából így is van, szerencsére. Nálunk a PS5 példány járt teszten, de elérhető ugye PC-n és Xboxon is. Nyitott világú alkotással van dolgunk, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Ami igazából szubjektív dolog, de nekem egyáltalán nem tetszett az Gotham stílusa. Ugye megszoktuk a nagy, gótikus stílusú épületeket, a sötétséget, a havat. Itt viszont egy sokkal modernebb, szellősebb város képe bontakozik ki.

Csendélet szoborral

Ezzel tényleg nincs baj, hiszen maga a játék is modernebb korba repít. Több bejárható negyedet kapunk, viszont meglehetősen hasonlítanak egymáshoz. A térkép nagysága korrekt, nem Witcher vagy Horizon szint, de azért kellően sok lehetőség van a szaladgálásra. Az már persze egy másik kérdés, hogy élettel nincs nagyon megtöltve, valamint az elvégezhető feladatok is teljesen egykaptafára épülnek, de erről később.

Mivel a Batcave megsemmisült, így főhadiszállásunk a Belfry óratornya lesz, innen indulunk minden este. Azt meg kell hagyni a programnak, hogy a fény-árnyék hatások kiemelkedően sikerültek. Ahogy a neonfények megvilágítják a koszos utcákat, vagy amikor mondjuk Barbara bűvöli a számítógépet és körülötte halványan izzik minden, az nagyon okés. A főszereplők szintén remekül kidolgozottak, látszik hogy sok energiát fordítottak rájuk.

A gond tehát nem ezzel van, hanem a technikai oldallal. Sajnos még így a megjelenés után egy nappal is előfordulnak kisebb-nagyobb technikai gubancok, mint például tárgyakba való beragadás, láthatatlan falakba való ütközés meg a társai. Sose válik játszhatatlanná a stuff, inkább csak bosszantóak. Ennél lényegesen idegesítőbb viszont a nagy eltérés FPS számban PC és a konzolok között. Valamiért PS5-ön lockolták ezt 30-ra (gondolom Boxon is), ráadásul nincs semmilyen grafikus opció, amivel paraméterezhetnénk az ügymenetet. Gondolok itt a jól megszokott Performance/Fidelty kettősre.

Asszem egy kicsit sokan vagytok

Kicsit olyan, mintha azt akarnák sugallani, hogy ha jót akarsz szórakozni ezzel, inkább számítógépre vedd meg. Eddig azért többnyire pozitív az összkép, viszont a játékmenet, pontosabban annak teljes fantáziátlansága porig rombolja a végső értékelést. Szóval, minden éjszakának úgy megyünk neki, hogy a főhadiszálláson kiválaszthatjuk, melyik hőst akarjuk irányítani.

Vannak eltérések közöttük, amik hatással vannak a játékmenetre, de azért lehetett volna markánsabb vonalakat húzni. Batgirl például nagyon jó a keményebb ellenfelek 1:1-es leveréséhez, pluszban tönkretehetjük a különféle elektronikai berendezéseket vele. Robin ezzel szemben inkább a lopakodásban és az akrobatikus, tömeges harcban jeleskedik, míg Nightwing inkább felülről támad, innen tud meglehetősen kemény lenni. Az állandóan mérges Red Hood lesz a csapat tankja: két pisztolyával messziről is halálos, rengeteg életereje van és iszonyúan erősek a közelharci támadásai, cserébe lassú.

Szóval vannak eltérések, de ahogy mondtam, ezek lehetnének komolyabbak. Kapott egy erőteljesnek mondható RPG beütést is a GK. A térképen mászkálva ládákban, illetve bunyók után különféle nyersanyagokat és tervrajzokat kapunk, amiket felhasználva bázisunkon új páncélt, közelharci és távolsági fegyvereket kreálhatunk. Én sokáig nem is foglalkoztam vele, annyira hidegen hagyott (és ide nem illőnek tartom), de egy idő után rá leszel kényszerítve hogy foglalkozz ezzel, mert különben annyira kicsit sebzünk, hogy soha nem fogy el a hp-je mondjuk egy komolyabb gonosznak.

Nézd csak, kandi kamera!

Ezen kívül lesz még egy képesség fa is, amit meg a szintlépések után kapott pontokkal turbózhatunk. Igazából ez szintén teljesen felesleges, mert pár extra mozdulatot leszámítva olyan, mintha nem lenne. Szóval ha azt mondom, hogy ezen még kellett volna gondolkodni, akkor finoman fejeztem ki magam. Hála a magasságosnak a szereplőknek mindig megegyezik a szintjük, tehát nem kell külön fejlesztgetni őket. Minden missziónak van egy ajánlott tól-ig szintje, ami alatt öngyilkosság elindítani. Nem fordítottam különös figyelmet a grindra, de a minimum így is megvolt mindig.

Nade, ami igazán hazavágja a programot az a harc és a játékmenet. Kezdjük utóbbival, mert az egyszerűbb: az esetek 98 százalékában mindig egyetlen egy dolgot fogunk csinálni. Odamegyünk valahova és vagy időre vagy csak simán, de mindig össze kell csomagolnunk egy társaságot. Teljesen mindegy, hogy mi a körítés, szinte kizárólag verekedni fogunk.

Ez azért nem túl hízelgő, mert ennél lényegesen több volt már az Arkham szériában is. Oké, hogy nem ugyanott játszódik és nem folytatása annak, de például jóval több nyomozós szekvenciát is el tudtam volna képzelni, mert ami van, az minimális mennyiségben fordul elő és pofonegyszerű. Aktuális kalandorunk ilyenkor odáll a bűntény elé, megkuksizza a nyomokat és vagy össze kell párosítanunk kettőt, vagy pedig csak simán dob is tovább minket a játék. Sajnos ez nagyon lelombozó.

Ehh, Nightwing, ne legyél már ilyen komoly

Már csak azért is, mert a csihipuhi rettentően nyögvenyelős. Szerintem mindenki emékszik a Batman játékok flow rendszerére. Na, valami hasonlót kell itt is elképzelni, csak hikomat kiadásban. A metódus nagyjából ugyanaz lesz: állunk a kör közepén, sztogatjuk a pofonokat és amikor kell kitérünk, hogy valami gyilkos ellencsapást indítsunk.

A gond csak az, hogy lényegesen gyengébbek az animációk, van egy korrekt kis input lag az ütések között és ja, brutál unalmas lesz gy húsz perc után. Hiányzik belőle minden, ami a Batmannél megvolt. Ott simán rá tudtál menni a 60-70-es kombókra, itt meg örülsz ha négy ütésed betalál. Ezen próbál javítani a speckó csík, a momentum méter. Ha ez betelik, akkor karakter specifikus extra mozdulatokat lőhetünk el. De ennyi. A térképen látni fogunk kisebb háromszögeket.

Ilyenkor oda kell menni, le kell verni a helyszínen tartózkodókat, majd vagy felvenni a piros nagyítókat vagy ki kell vallatni valakit. Ha elég ilyet végrehajtun, akkor megjelennek a nevesített bűncselekmények. Civilek abuzálása, bankrablás, valami sötét ügylet, satöbbi. Ilyenkor odavonulunk, szétcsapunk és örülünk. Aztán kezdjü előröl. Hiába a mellékes, szupergonoszokkal megspékelt egyéb feladványok - sajnos pontosan ezt kell náluk is tenni. Annyi különbséggel, hogy a végén magát a főellenfelet is le kell csendesíteni néhány pofonnal.

Hinnye, de szép színes a város!

Mivel a négy szereplőt váltogathatjuk, így azt is hihetnénk hogy a fő misszióban karakter specifikus párbeszédeket és jeleneteket kapunk, tehát érdemes mindenkivel végigtolni a játékot. Nem. Alig változik valami, szóval alapvetően mindig ugyanazt a szöveget halljuk, ami azért eredményez mókás helyzeteket. A végére hagytam a komolyan beharangozott, drop in drop out rendszer mentén működő multiplayert is.

Ha teljesítünk egy bizony fő küldetést, akkor utána lehetőségünk van egy netes haverrel párban járőrözni. Alapvetően nem vagyunk egymáshoz kötve, viszont fontos, hogy a rendszer mindig a hostot veszi előre - így fordulhat elő, hogyha mi mondjuk nemrég kezdtük csak a végigjátszást de ha pont egy olyan menethez csatlakozunk, aki teszem azt a sztori felénél tart, simán letolhatjuk mi is azokat a küldetéseket, szóval kvázi látjuk, mi fog történni.

Amúgy nem egy nagy etwas, egy-két órát toltam így, nem osztott, nem szorzott. A november végén megjelenő Heroic Assault hozhat még egy érdekes színt, de ez meh. Ha összegeznem kéne a Gotham Knightsot, akkor a pozitív oldalra kerül a még a hibáival együtt is korrekt sztori, a négy főszereplő valamint a korrket tartalom. Az már más kérdés, hogy a kontent finoman szólva sem változatos, az RPG elemek totál feleslegesek és átgondolatlanok, az FPS lock konzolon nevetséges, a multi pedig meh. Nálunk ez többet nem ér.