Amikor néhány hónappal ezelőtt a Coffee Stain Studios feltöltötte a világhálóra a kreatív hetük eredményének a videó anyagát, maguk sem gondolták, hogy a Goat Simulatorra keresztelt alkotásuk mekkora sikernek fog örvendeni. Vagy lehet, hogy pontosan az történt, amire számítottak. Ez már nem fog kiderülni, a tények azonban adottak: a technikai demonstráció mozgóképei vírusként terjedek az interneten, és annyira elszállt, annyira abszurd látványt tártak a szemünk elé, hogy renget embernek csak egy rövidke üzenet lebegett a szeme előtt: must play. A videó elterjedésének az ütemében beindult a hiszti is, így a tömeg előtt meghajolva a készítők bejelentették, hogy egy kis pofozás után kiadják a játékot. Az idő elérkezett, a Goat Simulator a Steam polcain figyel, mi pedig csak fogjuk a fejünket.
A Goat Simulator egy történet nélküli sandbox játék, amely egyértelműen és nyíltan az ökörködésről szól. A játéktól ugyan kapunk instrukciókat, amelyek az őrületben egyfajta vezérfonalként funkcionálnak, azonban a teljesítésük abszolút opcionális, így aki nem akar a háztetőkről duplaszaltóval leugrani, annak nem kötelező azt tennie – bár valószínűleg előbb-utóbb amúgy is mindenki tesz néhány fordulatot a levegőben.

A Goat Simulator, mint ahogyan azt már említettem, nyíltan a marhulásról szól. Az általunk irányított kecske – nevezzük ezután Kecskének – nem csak halhatatlan, hanem egyenesen mindenható, így számos különleges tulajdonsággal rendelkezik. Az egyik leggyakrabban látott és alkalmazott képessége a nyelvével való ragaszkodás. Kecske képes bármit megnyalni, és ezzel interakcióba lépni az adott objektummal, amely a súlyához és kiterjedéséhez mérten viselkedik. Ha például egy vödörre veti rá magát, azt szabadon viheti a kertvárosban, míg egy emberrel a nyelvén már kevésbé mozog kecsesen. Ha azonban például egy mozgó kocsit ízlel meg, akkor többé már nem ő az úr – a gyorsan mozgó fém úgy rángatja fel és alá, ahogyan a kedve tartja.
A nyalogatáson felül Kecske könnyűszerrel öklel fel bárkit és bármit, valamint, ha úgy tartja kedve, egy pillanat alatt elveszíti minden tartását, teljesen átadva ezzel rongybaba énjét a környezeti hatásoknak. Ez utóbbi funkciót egyszer-kétszer ugyan poén használni, de mivel a játékban viszonylag kevés a mozgó objektum, amelyek nagyobb hatással vannak Kecskére, mint Kecske rájuk, így hamar rá lehet unni.

Ami a játék technikai részét illeti, nem igazán nyűgözött le a Coffee Stain Studio. Kecske szinte az élő fába is beleköthet, a probléma azonban az a bizonyos szinte szó. Bár tény és való, hogy a játék helyszínéül szolgáló kertvárosban rengeteg objektum van, amivel interakcióba léphetünk, a környezet rombolhatósága sajnos kimaradt a programból. Akárhány kocsit pakolunk tehát egymásra, hogy egy nagy robbanásban egyesíthessük őket, az a környező falakat, fákat és egyéb „kemény” objektumokat nem fogja érinteni. Normális esetben egy játéknál ez nem zavarna, azonban a Goat Simulator nyíltan az elszállt rombolásról szól, így ezt illet volna belepakolni. Már csak azért is szomorú a teljes rombolhatóság kihagyása, mivel a készítők pont a fejlett fizikai motor jelenléte miatt hagyták ki a multiplayer lehetőséget.
A játék grafikája szintén nem fogja meghatározni a 2014-es év irányvonalát, de a célnak tökéletes megfelel. A kevésbé részletes kinézet miatt nem is igazán fog megizzadni a gépünk alatta, bár egy-egy nagyobb, láncreakciókat is magában foglaló robbanás akadt, ami egy pillanatra lejjebb ejtette az FPS számot.

A mesterséges intelligencia sem igazán remekel. Az NPC-k, ha valami durva dolgot teszünk, nem csinálnak mást, mint menekülni kezdenek, ám 3-4 méter után inkább ijedten behúzódnak egy sarokba, remélve, hogy kegyeskedünk életben hagyni őket. Igen, ha egy hallhatatlan kecske az én életemre törne, lehet hasonlóan reagálnék, mégis, örültem volna, ha legalább a ránk támadó emberek nyújtottak volna egy kis kihívást a játékban. Tudjátok, vasvillával és fáklyával vonuló tömeg… vagy ilyen majd a Frankenstein’s Monster szimulátorban lesz csak?
Hangok tekintetében a játék semmi emlékezetest sem nyújt, sem zene, sem effektek, sem pedig szinkron terén – őszintén szólva abban sem vagyok biztos, hogy ez utóbbival találkozhatunk-e benne. Ami a háttérzenét illeti, az először viccesnek hatott, azonban hamar ráuntam, így tíz perc után már a saját muzsikáim szóltak alatta. És igen, stílszerűen Eminem G.O.A.T. című számával nyitottam.

A játék irányítása meglehetősen egyszerű, néhány gombbal könnyen felforgathatjuk az ott élő emberek életét. Kontrollertámogatást sajnos nem kapott a játék, azonban nem is fogunk olyan sokat előtte ülni, hogy zavaró legyen a billentyűzet-egér kombó használata. A kecskénkkel könnyű a navigálás, egy kis trükkel érdekes helyekre is eljuthatunk, s bár különös ügyességet nem igényel, de megemlítem, hogy még a Coffee Stain Studios főhadiszállását is meglátogathatjuk, hogy elégtételt vegyünk a srácokon, ha valami miatt nem jönne be a Goat Simulator. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy lesznek páran ilyenek.
Megjelenése előtt, bár sokan várták a játékot, számos helyről hallottam azt, hogy a Goat Simulator, bár tény és való, hogy vicces lesz, de pár tízpercnyi szórakozásért bizony sok az a tíz euró, amit ki kell fizetnünk érte. Nos, ezzel sajnos egyet kell, hogy értsek. Mivel a játékot ajándékba kaptam, így nem zavart az, hogy fél óra után nagyjából teljesen kiismerve be is fejeztem a játékot, azonban tény és való, hogyha az ember ennyit fizet érte, akkor joggal várja el azt, hogy ennél azért több ideig kösse le.

A Goat Simulator, bár elképesztően vicces játék, és a számos elrejtett easter egg miatt még a felfedezés örömével is szolgálhat, egyelőre eléggé limitált élvezetet nyújt csak. Azért írom, hogy egyelőre, mert a készítők már kiadtak egy javítást hozzá, és remélhetőleg még legalább egy kis ideig pumpálnak bele tartalmat – vagy ha nem ők, akkor a modder közösség, már amennyiben a játékfájlok könnyűszerrel piszkálhatók.
Mindent összevetve a Goat Simulator nem nyújt sem többet, sem kevesebbet, mint amit a készítők ígértek nekünk. Tény és való, hogy lehetne még benne tartalom, azonban a kiadási körülményeket tekintetbe véve már az is szerencse, hogy a játék mentes a zavaró hibáktól. Az ára miatt sajnos nem tudom bárkinek ajánlani, azonban remélem, hogy a teszt alapján mindenki el tudja dönteni, hogy megéri-e neki. Ha hamarosan más stúdiók is kijönnek a hasonló játékaikkal, akkor a Goat Simulator egyfajta legendává válhat, mondhatni alapkő lesz, és mindannyian tudni fogjuk, hogy ha egy fecske nem is, de kecske bizony csinálhat nyarat!

A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve – Windows 8.1 rendszeren.