Fort Solis teszt

A trailereknek úgy általában már nem szoktam felülni, de ebben volt valami teljesen magával ragadó. Lehet, hogy a gyermeki énem örömködött, de az szintén elképzelhető, hogy a Dead Space Remake után már vágytam valami hasonlóra, nem tudom, de az biztos, hogy nagyon fent volt a radaromon. Az cseppet sem zavart, hogy egy kvázi indie stuff, mert a külcsín jónak tűnt, szerepelt benne Troy Baker, szóval az alapok adottak voltak. Ahogy a pontszámon láthatjátok, sajnos csalódnom kellett - ha nem is hatalmasat, de azért jókorát.

Szó sincs arról, hogy selejt lenne a cucc vagy hogy bottal se nyúljatok hozzá, nem. Egyszerűen a büdzsé, ami fölött diszponáltak, erre volt elég és a nagyobbik felét elvitte a már emlegetett emberke, a maradékot pedig az Unreal Engine, így például egy normális történetet összetákolóra már nem nagyon marad zsöci. Nade, további zsörtölődés helyett nézzünk inkább, hogy mit kínál a pénzünkért a játék.

Öhh, micsoda masinéria

A kaland folyamán mi Jack Leary-t fogjuk alakítani, aki egy mérnök a Marson. Igen, az emberiség elkezdte a vörös bolygó kolonizálását és különféle központok alakultak. Mi éppen drága kolleginánkkal, Jessica Appletonnal (Julia Brown) próbálunk megjavítani egy kiégett relét, amikor befut egy vészhívás a Fort Solis nevű helyről, amiről kvázi mindenki azt hitte, hogy már rég lakatlan. Derék hősünkben több gondolat is megfogalmazódik, amik közül a legerősebb végül az lesz, hogy csak maradt ott valami skeleton crew az üzemeltetéshez és hátha bajba kerültek.

Így hát marsjáróba pattanunk és elindulunk a vészjósló épületegyüttes felé. Odaérve azonnal látjuk, hogy bizony itt van élet, mert valaki vesztegzár alá helyezte az egészet, így meg nem nagyon tudunk bejutni az ajtókon. Azért csak sikerül valahogy feljutni a platóra, ahol a központi helyek vannak, így nem marad más hátra, ki kell derítenünk, hogy mi is történt itt.

Igen, tudom, klisésen indít, de ahogy a bevezetőben említettem, imádom az ilyeneket szóval ezzel semmi gondom sem volt. Nem fogok spoilerezni, hiszen kvázi ez az alkotás legfontosabb eleme, de sajnos a végeredmény rendkívül zagyva és kusza lett. Az események nagyobbik felét ráadásul különféle log file-okból meg videókból kell összeraknunk - szóval, ha ez nem érdekel minket, akkor egyrészt pillanatok alatt át tudunk rohanni a játékon, másrészt meg semmit, de tényleg semmit sem fogunk megérteni az eseményekből.

Héló, én ezt nem fogom öntözni!

Ami a keresgélést és sétálgatást rettentően meg fogja keseríteni, az a #teljesen elfuserált irányítás. Az, hogy nem tudunk futni, vagy legalább kocogni, teljesen nonszensz. Már csak azért is, mert jó hosszú, üres folyosók vannak a cuccban, így bőven van olyan etap, ahol perceken keresztül sétálgatunk előre. Amikor irányt kell váltani, abban sem lesz sok örömünk, mert a drága Jack olyan tetű lassan hajtja végre a kapott parancsokat, hogy a hajam is kitéptem.

És ez azért nagy probléma, mert amúgy a stuff piszkosul jól néz ki. Teljesen mindegy, hogy a felszínen, a kavargó vörös homokban haladunk, vagy a Solis elhagyatott szobáit, edzőtermét vagy irányító központját kutatjuk át, mindenhonnan sugárzik a minőség. A szereplők rendkívül alaposan ki vannak dolgozva, csakúgy, mint a környezetünk.

A fény/árnyék hatások már sokszor elegek ahhoz, hogy a frász kerülgessen minket, de az átvezető videók, amik szintén a játék motorjával készültek, nagyon profik. Szintén komoly probléma, hogy egy finoman szólva is rövid anyaggal állunk szemben, így pedig a lokációk sem változatosak, alig néhány lesz belőlük. Nekem egy végigjátszás úgy, hogy majdnem mindent megkerestem benne, alig 4 óráig tartott, ami siralmasan kevés. Ha nem szöszmötölsz vagy bámészkodsz a tájban, akkor ezt nyugodtan felezd meg.

Nahát, micsoda felbontás!

A hibákkal együtt azonban van hangulata a Solisnak. Ahogy járjuk a termeket, az elhagyatott bázist és próbálunk rájönni, hogy mi is történhetett, az azért tud izgalmakat okozni. Aztán az arcunkba kapunk egy totálisan felesleges és semmilyen formában sem ide vágó elemet, a QTE szekvenciákat és a maradék lelkesedésünk is elpárolog. Egyrészt olyan hülye helyre rakták a megnyomandó gomb(ok) ikonjait, hogy karöltve a minimális idővel, esélyünk sem lesz ennek sikeres abszolválására.

A másik, hogy azt hinnénk, ezzel befolyásolni tudjuk a sztori irányát, de nem: teljesen mindegy, hogy sikerülnek-e vagy sem, a kifutás mindig pontosan ugyanaz lesz. Nem tudom, hogy ezzel színesíteni akarták a játékmenetet és feldobni a lődörgést meg a keresgélést, de az biztos, hogy szép kis bakot lőttek vele. Mivel azért ezek jellemzően csak pár snitt erejéig tartanak, azért túlélhetőek és vissza tudunk rázódni. Egészen addig, amíg a nagy keresgélés közepette valami totál blőd dolgot beszélnek meg hőseink.

Csak képzeljük el: ott vagyunk egy totál elhagyatott bázison, nyomok után vadászunk, erre meglátunk egy könyvet és elkezdünk sztorizni meg röhögcsélni arról, hogy mekkorát buliztunk pár héttel korábban a haverokkal. Sajna tengernyi ilyen, az adott helyszínhez vagy eseményhez sem illő komment lesz. Értelemszerűen nincs endgame kontent, bár nekifuthatunk újra, hogy begyűjtsük az összes nyomot és zászlót, amivel különféle artwork képek nyithatóak meg, de slussz.

Az ott talán az irodám, ugye?

Szóval nagyon sajnálom a Fort Solis-t mert simán lehetett volna belőle egy kiemelkedően jó sci-fi/thriller. A grafikus motor nagyon komoly dolgokra képes és a sok negatívum ellenére, ha kedveled a hasonló cuccokat, be tud rántani, ráadásul az ára is korrektnek mondható.

Viszont a négy fejezet nagyon kevés, ahogyan a változatosság is hiányzik emiatt, de a közepesen érdekes sztori és a rettenetes kezelhetőség meg QTE szekvenciák szintén simán le tudnak hozni az életről. Azért remélem, hogy a fiaskó miatt nem fog bezárni a stúdió, mert potenciál lehetne a folytatásban, de elnézve a piaci viszonyokat kétlem, hogy hallunk még egy esetleges második részről. Kár érte.