Final Fantasy XIII-2 teszt

Nagyon sokáig az akkor még Squaresoft néven működő kiadó volt számomra az atyaúristen, természetesen a Végső Fantázia révén. Abban az időben még nem a játékosok lehúzása volt a cél, nem adtak ki nagyon olyan játékot ami behelyezés után már egyből az 1.0-s javítást keresi. Eltekintenék a széria hosszabb bemutatásától, viszont arra muszáj kitérnem, hogy az eddigi Final Fantasy játékokra az volt a jellemző, hogy mindegyik rész teljesen különálló volt a többitől, saját világgal, kultúrával, történettel, rendszerrel és hősökkel. Visszatérő elemek csak nevekkel illetve tárgyakkal fordultak elő, például mindig van egy Cid nevű karakter, vagy potion-nek és phoenix down-nak hívják a különböző regeneráló hatású italokat. Ez egy darabig szépen és jól haladt, aztán a Square emberei megérezték a pénz szagát amit az FFX eladásai generáltak, aztán úgy gondolták hogy nosza, itt az idő elkészíteni az első egyenesági folytatását a résznek! Szerintem a gamer társadalom ezt a lépésüket még mindig nem bocsájtotta meg.

Az anyag bár nem sikerült rosszul, de a teljesen debil irányba elvitt, a széria fanatikusait a legkevésbé sem kiszolgáló változtatások elég komoly negatív visszhangot keltettek a kiotói cégnél. Többek között ezért is féltem jelen tesztünk alanyától, mivel nem szerettem volna még egyszer átélni azt a csalódást amit akkor éreztem. Sokakkal ellentétben nekem az előd, azaz a XIII nagyon bejött, mert piszkosul látványosra, dinamikusra és lehengerlőre sikeredett - mint mondjuk az Advent Children, ha láttátok. Persze, abszolúte cső volt végig a játék haladási iránya, rövidebb is volt a megszokottnál, kevesebb titok és mellékküldi valamint a sztori is hagyott némi kívánnivalót maga után. Nagyjából a felsoroltak voltak a legnagyobb hibák, de nem véletlenül kapott azért átlagban 8 pontot világszerte. Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy a folytatásra sikerül nagyjából az összes mellényúlást korrigálni! Igen, most ömlengés fog következni.

Három év telt el hőseink sikeres mentőakciója óta. A Vanille és Fang által létrehozott jégoszlopok szilárdan tartják Cocoon világát, valamint a bolygón lakók egyre jobban népesítik be Gran Pulse területeit is. Történetünk főhőse ezúttal a kristályos állapotból magához tért Serah lesz, akit mindenki bolondnak tart, mert úgy emlékezett rá hogy az eszmélése pillanatában még nővére, Lightning is ott volt velük, sőt, áldását adta a Snow-val való házasságra is. Ezzel csak az a baj, hogy rajta kívül senki sem emlékszik a momentumra, magyarul nem gyengén elme-roggyantnak nézik szegényt. A sztori indulásánál épp egy álmot lát, amiben testvére egy nagyon dögösen kinéző páncélban éppen egy nagyon mogorva (és iszonyat badass külsővel megáldott) sötét figura ellen küzd egy ismeretlen világban. Alig hogy Serah magához tér álmából mindenféle Pulse beli vadállat támadja meg New Bodhum városát - ahol jelenleg is héderel.

Csúnya vége lenne a történetnek, ha nem jelenne meg a másik központi karakter, Noel Kreiss, aki bizony tisztességgel kihúzza a csávából szegény lányt. Mint kiderül, őt Lightning küldte egy másik dimenzióból hogy juttassa el hozzá a húgát. Szóval már az alapsztori se rossz, de rövid időn belül meg is ismerkedünk az egyik nagyon király újítással, a Historia Crux korokon és időn átívelő rendszerével. A lényege, hogy minden területen találhatóak bizonyos tárgyak vagy kulcsok, amik a megfelelő időkaput nyitják, így lehetőségünk van akár száz éveket is előre vagy hátra ugrálni az idő szövetében. Ha aktiválunk egy ilyen kaput, akkor egy nagyon szép helyszínre kerülünk, ami gyakorlatilag egy menünek felel meg, és itt kiválaszthatjuk hogy éppen milyen területre szeretnénk eljutni. A helyszínek pedig mind változatosságukkal, mind külsejükkel lenyűgözik az arra tévedő vándort.

Aki játszott az előzménnyel, annak lesznek ismerős környezeti elemek, de persze mindet az adott kornak megfelelően átalakítva kapjuk. Van olyan helyszín amit akár háromszor is bejárhatunk, persze más-más időpontban és ennél fogva teljesen másképp is fognak festeni. Ezt nem is ragoznám tovább, látni és tapasztalni kell, döbbenetes! A csőben haladós játékmenetet is tessék elfelejteni, végre szabadon bejárható az adott rész. Persze ennek vonzata hogy telis-tele van az egész játék titkokkal, rejtett boss harcokkal, mellékküldetésekkel. Ha már itt tartunk, a fő irány olyan 20-25 óra alatt sajnos végig is vihető, de ha ráállunk az összes rejtett dolog felkutatására, akkor még egy olyan laza 30 órát ehhez nyugodtan számoljunk oda!

Szerencsére a harcrendszerbe nem piszkáltak bele nagyon, olyan apróbb változások vannak hogy most nem a térképen kóricálnak a monszták, hanem ilyen random-szerű megjelenést kapunk tőlük. Ilyenkor a képernyőn megjelenik egy diagram, ami ha a zöld részben van, akkor meglepetésszerűen támadtuk és az elődből is jól ismert első csapás jogával ajándékozva meg magunkat. Továbbra is paradigmákra, azaz szerepekre (Commando, Ravager, Medic, Synergist, Sentinel, ésatöbbi) épül az eksün, amit természetesen a főmenüben is buherálhatunk. A crysarium, azaz a fejlesztési részen viszont módosítottak, most ugyanis nincs külön útja minden kasztnak, hanem van egy, amin a játékos dönti el hogy most éppen melyik szakmát szeretné fejleszteni. Még további újdonság, hogy a harmadik játszható karaktert mi választhatjuk ki, ugyanis a legtöbb ellenfelet befoghatjuk magunknak! Ahogy annak lennie kell, természetesen erősíthetjük is őket különböző tárgyakkal és jóóóóó sok farmolással! Van egyébként még egy visszatérő szereplő, de ez legyen meglepetés.

Persze a sztori se annyiból áll hogy megmentjük Lightning-ot oszt' jónapot. Abból az időből ahonnan Noel érkezett, ő az utolsó élő ember, ezért szeretne megváltoztatni néhány dolgot hogy ne így legyen, továbbá az intróban látott főgenyónak, Caiusnak is megvan a maga szerepe, szóval unatkozni garantáltan nem fogunk. Halkan megjegyzem, rég volt már egy Final Fantasy-nak ennyire király és kidolgozott története! Végre városok, élő és lélegző NPC-k is vannak akikkel jó sokat lehet diskurálni.

Itt meg kell említenem a Live Trigger rendszert is, mert sok résznél négy válasz lehetőség közül dönthetünk, vérmérsékletünknek megfelelően. Igen, jól gondoljátok, ez nagyon hasonló a Bioware kiadó által megszokott rendszerhez. Bár itt akkora szerepe azért nincs neki, inkább egy jópofa lehetőség.

A grafika továbbra is döbbenetes! Egyszerűen annyira gyönyörűen és tökéletesen van kidolgozva minden hogy szem nem marad szárazon. Már az előd sem volt piskóta, de ha lehet itt egy kicsit még tovább csiszolták a gyémántot. Stabilabb lett a képfrissítés is, de ami a legkomolyabb hogy néhány átvezető eseményeibe mi is beleszólhatunk! Ezt ilyen QTE szekvencia-szerűen képzeljétek el, csak itt éppen egy mozi kellős közepén, például elgurulunk egy csapás elől vagy kiosztunk egy iszonyat látványos csapást.

Ehhez párosul még egy olyan audio, ami az embert arra ösztönzi hogy egész nap ezeket fütyöréssze. Talán egy kicsit éles váltások vannak az események között, például békésen barangolunk egy mezőn, itt andalító elektro-jazz-jpop keveréke szól, hogy aztán hirtelen megtámadjon bennünket valami főmonszta és előkerüljön a darálós death metál. Nagyon komoly! Sokan hiányolták még a jól megszokott minijátékos dolgokat is. Nos, jelentem, itt kaptunk egy újabb kaszinót!

Persze nem érhet fel az ikonikus Gold Saucer szintjére, de nevelgethetünk és versenyeztethetünk chocobokat (sajnos ez egy idő után elég uncsi lesz, mert itt is farmolás szükségeltetik) valamint kaszinózhatunk is, ahol kurta nehéz nyerni. Itt azért egy kicsit muszáj morognom, ezeket a részeket jobban is ki lehetett volna dolgozni, bár az is igaz hogy opcionálisak. Ha már belekezdtem a zsörtölődésbe, akkor még néhány hibát muszáj megemlítenem. Kaptunk külön dedikált gombot az ugrásnak, ami ugye előrevetíti hogy lesznek kisebb platform részek is. Könyörgöm, ezek mit keresnek egy jrpg anyagban? Jó, való igaz, ez azért már messze nem az a klasszikus japó szerepjáték, hanem sokkal inkább valami hibrid.

Összegezvén a dolgot, hatalmas gratulációt kell átadnom a Square-Enixnek, ugyanis az előd összes zavaró és nem zavaró hibáját sikerült kijavítani, amit szerintem senki sem hitt volna! Itt látszik, hogyha a XIII-ra egy kicsit több időt és figyelmet szenteltek, már akkor az is ilyen magasságokat érhetett volna el. Gyönyörű, tartalmas, szórakoztató játék lett a javából a Final Fantasy XIII-2! Adjatok neki egy esélyt mert iszonyatosan megéri! Kalandra fel!