Unottan zötykölődsz Kyrat felé a poros úton, a rozoga mikrobusz kirázza belőled a lelket is. Sosem jöttél volna vissza szülőföldedre, de édesanyád utolsó kívánsága, miszerint halála után hamvait a szeretett anyaföld hegyei közt szórd szét, szent és sérthetetlen. Egyfajta kalandos küldetés ez is, de ahogy az lenni szokott, az élet sokkal keményebb feladat elé állít: a kegyeleti szertartásból vérengzésbe forduló utazást túl kell élned. És ez nem lesz könnyű feladat.
A rozsdás négykerekű megáll a határon, a fegyveres katonák az útlevelet kérik, de nem is érdekli igazán őket, mi áll az iratokban. Vérengző állatok módjára könyörtelenül kaszabolják le útitársaidat, majd feléd fordul a fegyver. Az utolsó pillanatban ugrasz ki a járgányból, mielőtt felrobban. Ketten maradtatok életben, társad fejére hamar zsák kerül, viszont neked még van egy rövid spinoffod azzal az emberrel, aki miatt az ország nyomorban él.
Egy leszálló helikopterről a véreskezű diktátor maga, Pagan Min ugrik le és egy laza közös szelfivel köszönt újra otthonodban. A színes hajú divatmajom szemlátomást elmebeteg, miután saját emberei között is igazságot oszt - magyarul pusztakézzel megöl közülük egy renitenst - és ellövi a közös fotót, a te fejedre is zacskó kerül. A következő jelenetben már Pagan palotájában térsz magadhoz, aki arra kérj, várj pár percet, amíg ő megkínozza utazótársadat. A villából természetesen azonnal kirontasz és belecsöppensz egy polgárháború kellős közepébe. Észre sem veszed, már a kezedben is van az Uzi és a lázadók tábora felé hajtasz.
E itt a kert
Ezzel kezdetét is veszi a hatalmas kaland, amit esetünkben szó szerint kell érteni. A Far Cry 4 bejárható területe ugyanis óriási, megannyi hegyes-völgyes területtel, rengeteg kisebb nagyobb faluval, a civilizációtól elrejtett kis imahelyekkel, barlangokkal találkozunk, amelyek mind egytől egyig külön történetet jelentenek a játékon belül. A Far Cry 3 után a feladatok típusai ismerősek lesznek, de ez nem baj, szerintem ez az egyik legjobb tulajdonsága a stuffnak, a jót kár lett volna kihagyni.
A Himalája hegyei között elterülő Kyrat-ban diktatúra van, az önjelölt király a könyörtelen Pagan Min. A sanyargatott nép jelentős része a lázadó The Golden Path csoport tagja. A fegyveres ellenállók vezetői posztját egyszerre tölti be két ambiciózus vezér, a bájos Amita és a keménykezű Sabal, akik egymástól egészen eltérő értékrendet képviselnek. Küldetéseink során nem egyszer választani is kell majd, melyikük iránymutatásai alapján folytatjuk a játékot.
Balra lőnek, jobbra robban. Ilyen ez a modern hadviselés...
A játékmenetet tekintve alapvetően szabadon bejárható az egész játéktér, azonban ahhoz hogy előrébb jussunk, küldetéseket kell végrehajtanunk. Ezek között vannak egyszerűbbek is, például ölj meg minden farkast egy adott területen, majd robbantsd be a barlangjukat, de találkozunk nehezebb feladatokkal is. Ilyen többek között amikor túszokat kell kiszabadítanunk, akiket a fogvatartóik kínoznak. Ez elsőre nem tűnik nehéznek, azonban ha figyelembe vesszük, hogy a foglyokat azonnal lelövik, ha megneszelik hogy a környéken ólálkodunk - márpedig anélkül nehéz lesz őket kiszabadítani -, akkor egyből kivillan a dolog pikantériája.
A térkép eleinte ködös, semmiről nem tudjuk, mi hol található. Ahhoz hogy felderítsük a terepet, úgynevezett propaganda-tornyokat kell semlegesítenünk. Ezek gyakorlatilag közepes tűzerővel védett épületek, ahol egy magnóról megafonokon keresztül osztják az észt a népnek. Ezen kívül fel kell szabadítanunk falvakat, különböző területeket, ahol a diktátor katonáinak kisöprésével újra normális életet tud élni a civil lakosság. Az ilyen helyeken aztán bázisaink lesznek, ahol tudunk kereskedni és újabb küldetéseket tudunk felvenni. Kereskedők egyébként hatalmas batyukkal az utakat is róják, így tudunk adni-venni két akció között is.
Szóval így kell vadállattal kinyíratni valakit
A fentieken kívül rengeteg lehetőségünk van még a darálásra. Pagan Min katonái a nagyobb bázisokon kívül kisebb outpostokon, őrhelyeken is tanyáznak - ezeket megismerni a hatalmas fekete füstről -, komoly fegyverarzenállal. Ha egy ilyen őrhelyet sikerül úgy elfoglalnunk, hogy egyetlen lövés nem dördül el a katonák részéről, azért külön jutalmat kapunk. Más esetekben nekünk van lehetőségünk egyetlen puskalövés nélkül a foglalásra, például úgy hogy rájuk uszítunk farkast, tigrist, elefántot. Kisebb vadak elejtése után lehetőség van kivágni belőlük húsdarabot és azt csaliként használva tudjuk a vadállatokat utasítani. Egy elefánt lazán elintéz egy teljes outpostot, elég egy jó helyet keresni és végignézni.
Spoiler veszély Ajay Ghale családjáról!
Nagyon érdekes háttértörténete van a játéknak. A főszereplő Ajay Ghale Ishwari és Mohan Ghale fiaként született. Mohan Ghale, tehát a főszereplő apja az ellenállás, a The Golden Path alapítója. A csapat vezetése és a sok feszültség miatt érzelmileg Ishwari és Mohan Ghale eltávolodtak egymástól, így amikor Ajay Ghale anyja, Ishwari Ghale kémként beépül a diktátor Pagan Min köreibe, szerelem szövődik közöttük.
A szerelemből egy lánygyermek, Lakshmana születik, akit Mohan Ghale megöl. Ishwari bosszúból megöli saját férjét és Amerikába menekül az akkor 3 éves Ajay-al. Gyakorlatilag tehát Ajay mostohaapja a diktátor.
Nagyon érdekes háttértörténete van a játéknak. A főszereplő Ajay Ghale Ishwari és Mohan Ghale fiaként született. Mohan Ghale, tehát a főszereplő apja az ellenállás, a The Golden Path alapítója. A csapat vezetése és a sok feszültség miatt érzelmileg Ishwari és Mohan Ghale eltávolodtak egymástól, így amikor Ajay Ghale anyja, Ishwari Ghale kémként beépül a diktátor Pagan Min köreibe, szerelem szövődik közöttük.
A szerelemből egy lánygyermek, Lakshmana születik, akit Mohan Ghale megöl. Ishwari bosszúból megöli saját férjét és Amerikába menekül az akkor 3 éves Ajay-al. Gyakorlatilag tehát Ajay mostohaapja a diktátor.
Cuccos buli
Keveredhetünk úgynevezett Karma csatákba is, amikor az ellenség egy lerobbant verda mellett vár tárt karokkal és füstölgő puskacsővel minket, általában elég erős haderővel képviseltetik magukat még ilyen elesett helyzetben is. Természetesen sokszor kell a saját bázisaink, campjeink valamelyikét megvédeni is. Látható a fentiekből, hogy számtalan különböző szituációba keveredhetünk, ami rendkívül jótékonyan hat az élvezeti faktorra és a szavatosságra is.
Az első felvonás teljesítése után elérhető a co-op mód bármikor, itt a barátlistánkról tudunk valakivel játszani, ha az üres, vagy nincs online senki, akinek a játék is meglenne, akkor matchmaking van. A tesztidőszak elején voltak gondok a szerver elérésével illetve stabilitásával, de néhány nap múlva rendbejött és azóta működik is rendesen, nincs fennakadás.
Többféle ellenség van, sokféle tulajdonsággal, némelyik bitang keményen küzd. Az AI igen jól el lett találva (végre!), nem bugyuta walking dead van a terepen, hanem küzdő, figyelő ellenfelek, akik képesek aszerint csoportba szerveződni, hol és hogy van rájuk szükség. A többi élőlény is aktívan szerepel, az erdőbéli állatok zseniálisak, a kecskék rohangálnak a sziklafalon, a farkasok védik a területüket, a teknős behúzza a nyakát és arrébb oldalog ha felé közelítünk. A tavakban halak úszkálnak, van amelyik óriásira nőtt piranha módjára szétcincál ha a közelébe érünk.
Szép, idilli kép - meg is öletek velük gyorsan pár katonát
Az AI-ban néhol azért akadnak hibák, de elenyésző számban. Azonban ami van, az roppant röhejes. Az egyik ilyen például, hogy a Molotov koktélt dobáló katona kezében felrobban az üveg, emberünk felgyullad, de mivel a háta mögött vagyunk, nem lát minket, ezért annak rendje és módja szerint vár a lőállásában és közben szépen tempósan lángol. Néha rohangál egyet jobbra majd balra aztán visszakuporodik. Vagy a másik fura jelenet, amikor a diktátor emberei éppen igázzák le az egyik falut, sikít mindenki, megy a kaszabolás, lángokban áll minden, de egyik másik NPC úgy sétálgat mintha éppen a délutáni piknikre totyogna a parkba.
Grafikai szempontból csillagos ötös amit kapunk. A teszt Xbox One-on zajlott, PC-n a látvány még jobban odaver (konzolon például nem lobog a haj és egyéb apróságok), a harmadik részben megismert Dunia Engine teszi a dolgát. Minden él, lélegzik, mozog, szinte érzi az ember ahogy fúj a szél, a fák, a növényzet részletes minőségben hullámzik. Az állatok között van amelyik kicsit furán fest, például a farkas ilyen, de nem zavaró a dolog, egyszerűen vannak karakterek, amikre valószínűleg már nem jutott annyi idő, hogy tökéletes legyen.
Zenei fronton nagy csodát nem kell várni, időnként szól némi dallam, de nem az a tipikus dúdolós Hans Zimmer nagyzenekaros mű, azonban a hangok nagyszerűek. A szinkron el lett találva, nem hiába profi színészek is voltak a csapatban, a terep hangjai, víz, fák surrogása és persze nem utolsó sorban a csata effektjei teljesen hangulatba hozzák az embert.
Állítólag a nőket szereti
A játékmenet megítélése mindig nehéz falat, nehéz objektíven véleményt mondani, azonban most könnyű helyzetben vagyok, mert azt kapjuk, amit egy ilyen játéktól elvárunk. A helyszín hatalmas, töltési idő a különböző tájak között mégsincs, abszolút folyamatos a játékmenet. Ha csak az alap küldetéseket csináljuk meg, már akkor is tizenegynéhány órát kell beletenni, ha pedig ki akarjuk maxolni, akkor bizony fel kell kötni a gatyát, simán lesz három nap alvás, evés, kis- és nagy dolog nélkül is - tehát reálisan napi 4-5 óra játékidővel is közel két hét.
Rengeteg a loot lehetőség, brutális mennyiség cucc gyűjthető, amikkel aztán jókat lehet kereskedni. Csak pár roppant lényeges tárgy: ópiumpipa, használt óvszer, családi fotóalbum...
Nem lehet tehát panasz a Far Cry 4-re, a patchek helyrehozták a kezdeti hibákat, a multiplayer szerverek elérhetők és az NPC-knek is van arca. Az idei felhozatal alapján manapság már ez is elég a sikerhez.
