FANTASIAN Neo Dimension teszt

Front Mission, Parasite Eve, Xenogears, Legend of Mana, Chrono Cross, Vagrant Story, The Bouncer, Kingdom Hearts. És a lista még így sem teljes, viszont, ha hozzám hasonlóan abban a korban nőttél fel amikor ezek megjelentek, akkor (játékok szempontjából) fantasztikus gyerekkorod volt. Ahogy leírtam a címeket, pörögtek a képek lelki szemeim előtt, meg persze a tucatnyi órák, amiket egyenként ezekbe öltem.

Viszont szerencsére nem a nosztalgia miatt vagyunk itt, sem pedig egy nekrológ megírása az apropó, pont ellenkezőleg: a mester stúdiójának, a Mistwalkernek egy új, minden értelemben klasszikus JRPG játékának a megjelenését ünnepeljük. Pontosabban majdnem, hiszen a FANTASIAN eredetileg 2021-ben jelent meg Apple Arcade-re, viszont "Neo Dimension" alcímmel ellátott verziója befutott a kurrens konzolokra is. És ez alapvetően nagyon jó.

Oké, de hol a kocsma?

Nagyon jó, mert őszintén szólva nem mostanában játszottam ennyire (jó értelembe vett) oldschool anyaggal - nincs benne ezernyi minijáték és mechanika, nem tart kétszáz óráig, nem kell a planéta minden zegét-zugát bejárni biszembaszom tekercsekért. Ugyanakkor, ahogy az értékelésből is kiderül, néha már zavaróan klasszikus, ami azért valamennyire rányomja a bélyegét az egészre.

Kicsit sok a klisé, leginkább így tudnám összefoglalni a negatívumokat egy csokorba, de lássuk inkább a részleteket. Történetünk főhőse Leo, aki alapvetően súlyos amnéziában szenved: nem nagyon emlékszik életében a miértekre és a hogyanokra. A sztori kezdetén egy fura világban találja magát.

Némi hadakozást követően sikerül visszajutnia az emberek lakta univerzumba, ahol pedig egy rejtélyes betegség, a Mechteria pusztít. Elszívja az emberek életkedvét, életerejét és eleinte egyszerű géppé változtat mindenkit, akik ezután belehalnak a folyamat lezárásaként, szóval nem egy szívderítő cucc. Ráadásul az egész mögött egy gonosz istenséget, Val-t sejtik, viszont neki meg teljesen ismeretlen a motivációja. Szóval ebbe csöppenünk bele és társainkkal karöltve igyekszünk minden kérdésünkre választ kapni.

Csavart labda balról

Legyen elég is ennyi az elbeszélés részletezéséből, nem szeretnék spoilerezni. Ahogy látjátok, tényleg elég sok az olyan panel, ami szinte mindegyik hasonszőrű JRPG-ben megtalálható. Ettől még nyilván szórakoztató, mert az írás és rendezés minősége teljesen profi, pluszban a szereplők között is találunk kifejezetten szórakoztatót. Sakaguchi-san többször is nyilatkozott, hogy a FANTASIAN alapötlete azután született, hogy újra játszott az FFVI-tal.

Emiatt nagyon sok érzelmet akart belevinni, pluszban lesz egy hasonlóan nagy csavar, mint abban, szóval tényleg igyekezett mindent beleadni. A játék abszolút kiemelkedő pontja a külcsín. Persze ahogy a képeken is látjátok, nem ez lesz az új mérce, viszont egy nagyon ötletes és egyedi megoldás miatt piszkosul látványos.

A lényeg az, hogy a különböző pályákat és szakaszokat megalkották diorámákban, majd pedig ezeket scannelték be és méretezték át a karakterekhez igazítva. A végeredmény nagyon hasonló, mint a korábbi pre-renderelt hátterek, de azoktól sokkal kreatívabb és minőségibb. Nyilván erős a kontraszt a lokációk és a szereplők között technikai értelemben, de valahogy nagyon jól el lettek találva az arányok. Azért, amikor közelről mutatják az eseményeket, teszem azt egy átvezetőben, ott bőven látszani fog, hogy messze vagyunk egy God of War-tól.

Neked is csak a testem kellett!

A harcrendszer sem tartogat túl sok újdonságot, eltekintve egy-két érdekesebb ötlettől. Verekedni nagyon sokat fogunk, ráadásul a térképen mászkálva visszatérnek a random összecsapások, mert nem látjuk ellenfeleinket. Hárman alkotjuk a partit és nagyjából egyszer mi csapunk egyszer meg az opponens. Használhatunk tárgyakat, mágiát és különleges képességeket is az alap csapkodás mellett.

Friss ötlet, hogy amikor mi jövünk, akkor minden támadásunknak eltérő szöge van. Például Leo legtöbbször egyenes vonalban vág és szúr, míg Kina csavarni tudja a tűzlabdák irányát, kikerülve ezzel teszem azt a blokkoló dögöket. Rá kell éreznünk erre, főleg amiatt, mert a progi nem szégyell akár 70-80 ellenfelet ránk küldeni több hullámban és ilyenkor aranyat fog érni az a tudásunk, hogy minél több dögöt állítsunk a csapás irányába.

A harcok egyébként kezdetben nagyon egyszerűek aztán pedig szépen fokozatosan egyre nehezednek, szóval a kihívás rendben van - ha esetleg túlontúl sok lenne akkor tudjuk skálázni a nehézséget, ez például egy új elem a konzolos változatban. Az összecsapások után jön a tapasztalati pont meg a szintlépés, amik után különféle képességeket tudunk megnyitni - tényleg nincs itt semmi látnivaló.

De cuki, azt hiszi elbújhat

Az egyetlen igazán érdekesebb elem az úgynevezett "Dimengeon" eszköz használata. Ha ezt aktiváljuk akkor a random összecsapások elmaradnak, de az övünkön fityegő eszköz jelez, hogy hány jószág akart ránk ugrani és kvázi befogja őket. A végtelenségig nem tudjuk ezeket az összecsapásokat elodázni, de így lehetőségünk van eldönteni, hogy a sok kicsi hiriget választjuk vagy pedig inkább egyszerre megküzdünk 20-30 nyamnyammal, cserébe nem szakítják félbe a nézelődést meg a kalandozást.

Az egyetlen kivétel az, ha olyan szörnnyel találkozunk, akivel még nem gyűlt meg a bajunk. Ilyenkor mindenképp le kell győzni őt először, utána pedig újfent működik (működhet, ha akarjuk) a gyűjtögetős technika. Ahogy említettem a bevezetőben, ez egy bővített, kvázi extra kiadás a 2021-es változathoz képest.

A nehézség paraméterezését egyébként az Apple Arcade változat szintén megkapta, viszont a konzolos port értelemszerűen külcsín tekintetében jelentősen fel lett javítva, illetve teljes szinkront kapott, ami parádésan sikeredett. A tartalom szintén bőséges, de szerencsére nem végeláthatatlan, nagyjából 30-40 óra között mozog, ami teljesen korrekt.

Kicsit furcsák a fák ebben az erdőben

Ez lenne tehát a FANTASIAN Neo Dimension, egy nagyon klasszikus JRPG. Semmilyen formában sem válik kötelező darabbá mert ahhoz túl sok újrahasznosítás és ismert elem van benne, de ettől még érdekes a története, kidolgozottak a szereplők, a harc meg tartogat annyi újdonságot, hogy ne unjuk halálra magunkat egy óra után. Ettől még nem ez lesz a következő FF gyilkos, de az ünnepek alatt egészen biztosan jól fogsz szórakozni vele, ha kedveled a műfajt. A grafikus prezentációt pedig tényleg látni kell, elképesztően hangulatos!