F1 2017 teszt

Amióta 2010-ben rátette a kezét a "száguldó cirkuszra", a Codemasters apró pici lépésekben ugyan, de mindig igyekezett egy kicsit fejleszteni a játékokon, mindig egy hangyányit szebbé-jobbá tenni azokat. Ez néha sikerült, néha kevésbé, de alapvetően jó irányba haladtak a srácok (a 2015-ös hullagyenge kiadást most fedje jótékony homály), a 2016-os résszel pedig már-már csúcsközelbe került a széria. Joggal vártuk tehát az idei részt, és bizony itt is van az az áhított csúcs, az F1 2017 tényleg baromi jól sikerült. De miért is?

Nos, elsősorban gyorsak a kocsik. Nyugi, nem lettem Captain Obvious: arra gondolok, hogy ahogy a valóságban, úgy természetesen a játékban is változtak a szabályok, például szélesebbek és strapabíróbbak lettek a gumik, így maguk az autók sokkal gyorsabbak lettek a tavalyihoz képest. Jóval nagyobb fun őket vezetni, játékosként pedig nagyszerű dolog látni, hogy a valós események/helyzetek ilyen hatással vannak a játékadaptációra is.

Természetesen nem hiba miatt csúsztam ki, ezt így akartam.

De ha már jók a verdák, akkor jó AI sem árt, aki vezeti őket. Ez a rész szintén nagyon is rendben van a legújabb F1-ben, ráadásul a végletekig finomhangolhatjuk, 1-től 100-ig terjedő skálán, ami még tovább van osztva klasszikus nehézségi fokozatokra: 1-től 20-ig Easy, 21-40 Medium és így tovább.

A fun és az AI rész tehát kipipálva, most nézzük meg közelebbről, hogy mit kínál nekünk a stuff a játékmódok szintjén. Az egész dolog szíve-lelke a többi sportjátékhoz hasonlóan itt is a karrier-mód. Tíz szezont ölel fel, és előre szólok, hogy bizony nem okoz problémát sok-sok értékes órát beleölni. Ismerjük el, az F1 ma már főleg a taktikáról és a technikai részről szól, ezt pedig igyekszik visszaadni az itteni karrier-mód is.

Mercivel nyomulunk, mert az tetszik a csajoknak.

Az első lépések a szokásosak: nevet, avatart, sisakot választunk magunknak, aztán aláírunk első csapatunkhoz-ez természetesen lehet akár a Merci is, nem kötelező alulról indulni, ha nem szeretnénk. Apropó avatar: idén először női versenyzőt is autóba ültethetünk, tehát valósággal történelmet írhatunk a Formula 1-ben.

Miután megvagyunk az alapokkal, jön a versenyhétvége, vele pedig a játék lényege: az a mikro- és makromenedzselés, ami körülvesz egy-egy futamot. Kiválaszthatjuk a megfelelő gumikat, a megfelelő üzemanyag mennyiséget, figyelnünk kell az alkatrészek állapotára, stb. Utóbbi a legfontosabb, hiszen motorból, váltóból és hasonlókból itt is csak 4 áll rendelkezésünkre a teljes szezonban, ha ezen felül kényszerülünk cserére, akkor itt is súlyos rajtbüntetésre számíthatunk.

Most fotózz, hogy mindenki benne legyen!

Nagyon örvendetes, hogy az abroncsok, az üzemanyag és miegyebek elhasználódása nagyban függ a vezetési stílusunktól is. Lehetünk spórolósak, de ki is taposhatjuk a kocsik lelkét, csak rajtunk múlik, hogy milyen utat választunk.

Jó eredményeinkért cserébe pontokat kapunk, amit később fejlesztésekre költhetünk, és muszáj is lesz csipkednünk magunkat, hiszen a többi csapat pont ugyanezt teszi, nem csak ülnek a babérjaikon ők sem. Az ilyen mélységű menedzselés talán nem mindenki számára vonzó és érdekes, de gondoljatok bele: milyen jó érzés már, ha egy szétesőfélben lévő váltójú Toro Rosso-val megrizikózzuk az utolsó köröket az esős Silverstone-ban, és sikerrel járunk, jó helyezést érünk el?

Héé, az a verda egy legenda, gyerünk már közelebb hozzá!

Jobb mint csak úgy sziplán győzni, nem igaz? Halkan megjegyzem, hogy azért van "Recommended" gomb is a nagy-nagy szerelgetés mellett, ha mégis csalni szeretnénk egy kicsit. Talán a mondataimból kitűnik, hogy a karrier, mélységeiből adódóan kimondottan die-hard F1-fanokra lett kalibrálva, de ez így helyes, végül is elsősorban számukra készül ez a játék.

A karrieren kívül persze itt vannak a megszokott módok is, pl. a championship, ahol csak kiválasztjuk pl. Kevin Magnussent vagy épp Valtteri Bottast, mint alteregónkat és már indulhat is a szezon, vagy az időmérő, esetleg az instant verseny (véletlenszerűen választott versenyző, pálya, időjárás, stb.).

Aztán itt vannak nekünk a trailerek alapján várva várt klasszikus autók is. Sok más mellett vezethetjük a 2000-es évek elejének verhetetlen Ferrari gépcsodáit, Seba Vettel szinte mindent megnyerő Red Bull-ját vagy Fernando Alonso Renault-ját, amivel megszerezte eddigi utolsó világbajnoki címét, 11 évvel ezelőtt... Ja, ilyen gyorsan telik az idő.

Jó lesz már ez a kis eső a gabonaföldeknek.

Sőt, ha egy egész kicsit a zsebünkbe nyúlunk, akkor egy aprócska, ámde annál királyabb DLC keretében kipróbálhatjuk az 1988-as McLaren MP 4/4-et, is-ez nem más, mint Alain Prost és Ayrton Senna versenygépe, ami olyannyira egyeduralkodó volt abban az évben, hogy egy kivételével az összes versenyen pole pozícióból indult és meg is nyerte azokat. Ez 93 százalékos (!) győzelmi arányt jelent, amire azóta sem volt példa a Forma 1 történetében. Szerintem megéri kipróbálni, már csak a hangulat miatt is.

Igen ám, de ez a "classic mode" rész már egy kicsit sántítani kezd: egyrészt nagyon hiányzik, hogy ne csak a kocsik, de a klasszikus, legendás versenyzők is szerepeljenek a játékban, másrészt érthető okokból a sok régi autón anno szereplő cigarettareklámok is hiányoznak, továbbá szerintem a hangok sincsenek rendben 100 százalékosan - kivéve a DLC-s McLarennél, erre a gépre úgy tűnik külön figyeltek, ha már extra cash-t kérnek érte.

És a követési távolság? Az nektek smafu?

Az imént felsoroltak ugyan mondhatni banális dolgok -a hangokat leszámítva-, de mindenképp elvesznek a nosztalgikus versenyzés élményéből. Az ikonikus gépekkel egyébként nem csak külön módban csapathatjuk, hanem feltűnnek a karrierben is, indulhatunk ugyanis úgynevezett meghívásos nosztalgia-futamokon, időnként feldobva a szezonok szürkének amúgy sem nevezhető hétköznapjait. Egyszóval, örülünk a régi kocsik visszatértének, de itt még van hova fejlődni.

Ahol viszont lassan már nem lesz hova, az a versenyek megjelenítése: az autók, a napsütötte vagy épp esős aszfaltcsíkok egyszerűen lehengerlőek, nincs rá jobb szó. Szándékosan emeltem ki azonban külön a versenyek megjelenítését, az emberekkel, élő(-nek szánt) karakterekkel ugyanis még mindig hadilábon állnak a Codemastersnél.

Hamilton nyert, mögötte Ferrari? Nahát, micsoda meglepetés!

Nyilván felismerhetőek azért a híres arcok, de ahhoz képest, hogy a karrier-mód stílusából és a TV-s közvetítések másolásából adódóan rengetegszer látunk embereket, nagyon gyenge ez a minőség. A FIFA például fényévekkel előttük jár (igaz, ott meg biztos az autók lennének csúnyák, nagy szerencse, hogy viszonylag ritka madár a futballpályán az F1-es kocsi.)

Hangsúlyozom viszont, hogy az emlegetett egy-két apróbb negatívum szinte semmit nem vesz el a játékélményből. Tökéletes játék nincsen, de az F1 2017 már közelít a tökéleteshez-ha néha szeretnétek a top pilóták bőrébe bújni, anélkül, hogy félni kellene Max Verstappen futam közbeni agressziójától, akkor kötelező darab.