Hajtómű ellenőrzés
Az Elite: Dangerous-t hatalmas szakmabeli és rajongói várakozás övezte, emiatt volt több alfa és bétateszt is, a fejlesztők a játékosokkal együttműködve csiszolták a programot, míg végül megjelent az egypontnullás verzió. No de, mi is az az Elite: Dangerous? A játék az MMO űrszimulátorok nem túl nagy sorát bővíti. A kezdőképernyőn dönthetsz arról, hogy miként is akarod megkezdeni kalandodat, ez lehet egy vadászűrhajó, némi pénzmaggal, ezen felül bizonyos frakciók támogatásával, nekiindulhatsz teherűrhajóval is, viszont az igazi szabadságot a legalapvetőbb hajóval és némi pénzmaggal, mindenféle szövetségtől való függetlenséggel való kezdés adja.
Ha sikerült kiválasztani, milyen alapokkal akarsz kezdeni, egy random űrállomásra kerülsz, mégpedig annak a hangárjába. Előtted a műszerfal (szaknyelven cockpit), és eléd tárul a hangár belseje. A műszerfalról lehet elérni a főbb funkciókat, úgymint térkép, hajónapló, hajómodulok kezelése. Velünk szemben pedig az aktuális űrállomás opciói, mozgás az indítóállásra, vagy kilövés, de a legfontosabb az állomás információs panelja. Innen érhetők el a hajóműhely, a hajópiac (ha adott állomáson van), a piac (kereskedelmi áruk adás-vétele) és a leglényegesebb, a küldetésfal (bulletin board).
És innentől kezdve azt csinál a játékos, amit akar. Lehetsz kereskedő, vagy fejvadász, de akár a kettő egyszerre. Dolgozhatsz hírneved öregbítésén, különböző frakcióknak végezhetsz el küldetéseket és így tovább. A maximális szabadság elsőre félelmetes lehet, de ez a Elite: Dangerouse legnagyobb erőssége.
Csillagok között
Ahogy elhagyjuk az állomást, kijutunk az űrbe. A hangulat fantasztikus, látjuk a távolodó állomást vagy űrvárost. Ha belépünk a galaxis térképbe, kirajzolódik előttünk a bejárható űr egy nagyon apró szeletkéje. A játékban a fejlesztők szerint 400 milliárd naprendszer érhető el.
Ez a szám még a virtuális térben is hihetetlennek tűnik, de amikor kizoomolunk a galaxis térképen és apró színes pixelek (mind-mind egy bolygórendszer) borítják be a monitort, elakad a lélegzet, és elkezdünk hinni a marketingszövegnek. A bizonyos csillagrendszerek tartoznak valamilyen frakcióhoz, a játékban remek politikai rendszer működik, mely főleg a fejvadászokat és csempészeket érinti majd kényesen.
Mindegyik csillagrendszer kidolgozott, egy vagy több központi csillagból (napból) és egy vagy több bolygóból áll. A bolygók körül keringenek az állomások, csak ezeken landolhatunk, azonban a későbbiekben a fejlesztők a bolygóra való leszállás lehetőségét is be kívánják rakni a játékba.
Folyamatosan kapunk új háttértörténeteket, leírásokat az alkotóktól, melyek színesítik, élettel töltik meg az Elite: Dangerous világát. Az űrben egyszerre van jelen az összes játékos és rengeteg NPC is, egyes űrállomások dokkoló csarnoka előtt hatalmas sorok alakulnak ki, érezni a lüktetést az izgalmat és az Életet.
Egyszóval a felépített világ és háttér fantasztikus.
Csillagszemű
Nyilván a fanatikus szimulátor rajongók szemében a grafika másodlagos jellemző, ám az Elite: Dangerous nem titkolt célja, hogy ne csak a nagy öregeknek szóljon, hanem új játékosokat is megnyerjen magának, épp emiatt a grafika is hozza az elvárt szintet. Az űrben ugye van feketeség, meg pár csillag esetleg egy-két csillagköd, ezek már máshol is szépen néztek ki. A játék akkor villan nagyot, mikor megérkezünk egy nagyobbacska űrvároshoz.
Ahogy egyre közelebb és közelebb érünk, úgy lesz aprócska objektumból egy szemmel befoghatatlan méretű monstrum. A játéktervezők remekül oldották meg az építmények kinézetét, a kisebb állomások napjaink űrállomását idézik, míg az űrvárosok orbitális gyűrűi és a felszínük rengeteg apró részlete lenyűgöző, bár azért látszik néha kisebb felbontású textúra, de ez ha nem keressük határozottan, fel sem tűnik.
A fényeffektek elsőrangúak, ahogy egy bolygót kerülünk és a "napja" eltűnik szem elől, előjön a "tökömig se látok" helyzet, viszont képesek elvakítani is minket. A csillagok és bolygók változatosak, sőt az aszteroida mezőkben sincs szemmel érzékelhetően ismétlődő szikla, az egész perfekt, képes azt is megfogni, akit amúgy nem érdekel a téma. A csaták hevében a robbanások és lézernyalábok is remekül néznek ki, de nem kiemelkedőek.
Kár hogy a mélyűrben nincs olyan dolog, ami jól nézhetne ki, űrszimulátor ide vagy oda, csillagrendszerekben utazva a grafika kicsit kopárnak hat, de ez nem a játék hibája, hanem a megjelenített űr jellegzetessége. Más kérdés a hajók kidolgozottsága, a készítők itt is kitettek magukért, a modellek szépek, részletesek és jól animáltak, a műszerfalak minden típusnál egyediek, az Elite: Dangerous mintapéldánya lehet az összes mostanában megjelenő hasonló témájú játéknak grafikai szempontból is.
Kemény manőverek
A szimulátorok legfőbb pontja az irányítás. Egy űrszimulátorban ez külön sarkalatos kérdés, mert nem nagyon van mihez viszonyítani, kivéve, ha az ember már volt az űrben, ami meg ugye nem sokunkról mondható el. Az Elite: Dangerous ezen a téren is hozza a maximálisat, a hajónkat tényleg úgy terelgetjük, ahogy jólesik. Billentyűzet + egér kombóval kicsit nehézkes eleinte, de hála a maximálisan testre szabható irányításnak, olyan kiosztást adhatunk meg, ami nekünk a legjobban megfelel.
A hajó mozgatásához szükséges egér és nyolc billentyűgömb még így is soknak tűnhet, de kis gyakorlással megszokható, könnyen kezelhető. A dokkolás levezényelhető kézi irányítással is, de nagyobb hajók kapitányai az automata dokkolóra esküsznek, ez érthető is hisz az igazán nagy teherhajók alig férnek be a hangárkapukon.
Más tészta, amikor csatába bonyolódunk, ekkor a jól ismert légi harcos keretek állnak rendelkezésünkre, annyi csavarral hogy nincs lenn és fenn, hiszen az űr végtelen. A hajók jelentősen különböznek irányításban, így egy teherhajóval álmodni se lehet szűk fordulókról, cserébe jóval nagyobb a páncélzatuk, mint a fürge vadászoknak. Az irányítás tehát nem egyszerű, de jól tanulható és hamar kézre áll, ha sikerül begyakorolni.
A zsoldos, a kereskedő és a fejvadász
Mivel nyitott világú játékról van szó, melyben a fejlődés alapja a pénzszerzés, és küldetésteljesítés, a reputáció építése, így erre is nagy figyelmet fordítottak a készítők. Ugyan a küldetések jól elhatárolható sablonokra épülnek (kutass fel valamit, vadássz le valakit, vigyél el árut ide vagy oda, hozz valamit minél hamarabb) a körítésnek hála nem fulladnak unalomba, hisz remekül vannak elmesélve.
Minden misszió teljesítésért kredit és / vagy reputációnövekedés a jutalmunk. Alacsony szintű hajóval érdemes a rizikósabb, de sok pénzt hozó küldetésekkel kezdeni, ám ha nincs kedvünk küldetésekhez, a bolygóközi kereskedelemmel is nagyot kaszálhatunk, hisz minden rendszerben más-más árucikk a sok, vagy épp hiánycikk, így a kereskedelmi útvonalak és viszonyok figyelésével, csupán békés ide-oda röpködéssel is kereshetünk kreditmilliókat.
Van lehetőségünk kincseket is keresni, ám ezek nagy része olyan illegális információ, melynek eladását nem nézik jó szemmel az űrállomások, így kénytelenek leszünk feketepiacon értékesíteni azokat. Feketepiac azonban nem mindenhol van, viszont e cuccok értékesek, megérik a fáradozást. Lehetőség van természetesen bányászni is, de a bányászat csaknem összeforr a felfedezéssel, mert ahhoz hogy a kitermelés megérje a ráfordított időt, jó helyen kell nekikezdeni. Útra kelhetünk a mélyűr felé is, a felfedezett és megszerzett adatokat is eladhatjuk jó pénzért.
Látható, hogy az Elite: Dangerous-ban a lehetőségek egészen széles tárházát tárják elénk, így unatkozni max két csillagrendszer közti hiperugrás alatt fogunk, de azt se sokáig, hisz kalózok leselkednek ránk, akik életünket és hajónkat is elvehetik.
Az űrben senki sem hallja...
A játék audió része egészen jól sikerült, a hajtóművek dübörgése, a rádióban halható irányító személyzet beszéde, a csaták hangjai mind-mind remek minőségűek. A játék zenei része az ambient műfajú zenékre szorítkozik, de a célnak tökéletesen megfelel.
Ideje felszállni?
Az Elite: Dangerous a hatalmas várakozás okozta nyomás ellenére is sikeresen vette az első akadályokat és folyamatosan fejlődik. Ugyan még vannak apró bugok (meghülyül a repüléstervező, vagy indokolatlan FPS zuhanás van, nem lehet dokkolni, mert kiakad a rendszer) ezeket folyamatosan javítják. Most van a játék abban a szakaszban, amikor még bármi lehet belőle és minden esélye megvan rá, hogy beírja magát a játéktörténelembe.
Ha szereted az űrszimulátorokat, már biztos meg is vetted a játékot, de ha csak kicsit is érdekel a téma, vagy valami újat akarsz kipróbálni remek megvalósítással, ez a te játékod. Azonban ha állandóan pörgő akcióra, gyors élményre vágysz, kerüld el, mert az Elite: Dangerous-ba bele kell tenni jó pár órát, hogy teljes valójában megmutassa magát.
Békés repülést, Parancsnokok!
A Game Channel fő teszthardvere nVidia GTX 780 videókártyát, 16GB Kingston HyperX Beast memóriát és ASUS Maximus VI Hero alaplapot tartalmaz, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszerrel.
Elite: Dangerous / Tesztplatform: PC
a polcon a helye- Stílus: Szimulátor
- Megjelenés: 2014. december 16.
- Ár: 11.490 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Űr szimulátor MMO-ba oltva
- Felfoghatatlanul sok lehetőség
- Hiánypótló alkotás
- Remek oktatómód
- Pár elnagyolt részlet
- Néhány bug befigyel néha