Dragon Quest III HD-2D Remake teszt

Oké, egy kicsit visszább veszek az acsarkodásból: ugyan jelen tesztünk alanya, a Dragon Quest III HD-2D Remake is technikailag egy felmelegítés, ugyanakkor mégis jóval több annál. Maga a franchise talán egy kicsit radar alatt mozog, viszont egyszerűen megkerülhetetlen szinte az összes rész, ha JRPG-ről beszélünk. Évtizedek óta szállítja már megbízhatóan a nagyon magas szintű epizódokat, amik kivétel nélkül nagyon magas pontszámmal távoznak.

Ezek a szó legszorosabb értelmezésében vett klasszikus szerepjátékok, szóval nincsenek szürke karakterek, minden fekete-fehér igazából. Noha a legtöbb résszel játszottam, bevallom, sosem voltam a sorozat feltétlen rajongója. Lehet, hogy a túlzottan egyszerű körítés vagy a klasszikussága riasztott el, nem tudom, de tény, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hogy a tizenegy epizódból mennyit fejeztem be.

Jóvan, jóvan, legközelebb lehúzom a budit

Ezzel persze senkinek a kedvét sem szeretném elvenni, mert a DQ játékok baromi jók. De hogy rákanyarodjunk tesztünk alanyára, a harmadik epizód volt igazából az, ami berobbantotta a hype-ot a franchise körül. Ebből kifolyólag teljesen logikus volt, hogy ezzel kezdik a "felújítást" - azért az idézőjel, mert a külcsín újrahúzása és néhány apróbb igazítás mellett ez bizony az a cucc, ami 1988-ban (!!!) megjelent.

Adott tehát a kérdés, hogy ennyi változtatással és egy meglepően vaskos árcédula mellett vajon mennyi létjogosultsága van 2024 végén? Én adtam neki ugyan egy kifejezetten magas pontszámot, de ez tipikusan az a game, amit ki kell próbálnod vásárlás előtt vagy pedig a zsáner szerelmesének kell lenned. A sztori pont azt hozza, mint amit az adott korban elvártunk: van egy gonosz, Baramos aki el akarja pusztítani a világot amit mi, a Hős, aki Ortega, a legendás harcos leszármazottja, megakadályozunk és igazából ennyi.

Tényleg nagyon minimális mélysége van az egésznek, ráadásul még a csapattagok közötti interakciót is elfelejthetjük, mert mi alakítjuk ki a partit zsoldosokból, akiket egy krimóban bérelhetünk fel. Semmilyen személyiséggel nem rendelkeznek, egy fia sor, annyi beszédet sem kaptak.

Kevés leszel hozzánk mókuska

A fejlesztők érezték, hogy ez karcsú lesz, így néhány extra snittet és mondatot azért hozzá toldottak az egészhez, de ez nyilvánvalóan nem sok, a büdzsét nem ez emésztette fel. A harcrendszer ellenben meglepően jól állta az idők próbáját: igen, körökre osztott és lépten-nyomon verekedni fogunk, de ettől még van mélysége a különféle kasztrendszernek köszönhetően.

Ez igazából pont az, amire gondoltok: be lehet állítani, hogy valaki harcos, mágus, tolvaj esetleg ezek kombinációja legyen, így egyrészt sok szituációra fel tudunk készülni, másrészt tényleg változatossá teszi a verekedést. Ha elérünk valakivel a huszadik szintre, akkor két opciót kapunk. Vagy nem piszkáljuk emberünket és fejlődünk tovább, vagy pedig kasztot váltunk. Utóbbi azt jelenti, hogy újra első szintűek leszünk, de az addig megszerzett skillek nem vesznek el, sőt, az alapértékek is csak feleződtek a tápolt verzióhoz képest.

Igen, ez egyben azt is jelenti, hogy iszonyat mennyiségű grind van a stuffban ami a korszak jellemzője volt, de ettől még kevesen fogják ezt értékelni most. Mivel iszonyúan lassú és körülményes lenne a szisztéma, ezért pár aprósággal megpróbálták felturbózni azt: gyorsíthatunk a küzdelmek sebességén, valamint előre beállított presetek alapján koordinálhatjuk csapatunkat.

Srácok, akkor keressük meg a kocsmát

A legnagyobb csere természetesen a külcsínben történt. A Square korábbi játékaiban már megcsodálhattuk a HD-2D megoldást, ami (szerintem) továbbra is lenyűgöző. Megmaradt az eredeti pixel art megközelítés, viszont a környezet élettel teltebb lett: a növényzet, a házak, az utak fantasztikusan néznek ki - ha ehhez hozzáadjuk a csodálatos színeket és a durván fejlesztett bevilágítást, akkor láthatjuk, hogy itt tényleg nem spóroltak a melóval. Nyilván ez nem fog mindenkinek tetszeni, teljesen egyéni preferencia. Én tényleg imádom.

Ez lenne tehát a Dragon Quest III HD-2D Remake. Egy nagyon régi kor egyik abszolút gyöngyszemét emelték át 2024-re úgy, hogy az esszenciát nem piszkálták. A körítés gyönyörű és stílusos, ellenben a harchoz és a vele járó kellemetlenségekhez nem nyúltak. Szóval ez egy oldschool JRPG még abból az időből, amikor nem bántuk, hogy öt-hat órát kellett fejlődni ahhoz, hogy lenyomjunk egy főgonoszt. Az ár mondjuk komoly lett, de azt, amit nyújt, sallangmentesen hozza.