Dragon Age: The Veilguard teszt

Egészen biztos vagyok benne, hogy az olvasók közül is szinte mindenki játszott legalább egy résszel a fentiek közül. Van azonban még egy IP a tarsolyukban, ami, ha nem is legendás, de szorosan ott baktat a nyomukban. Igen, gondolom már kitaláltátok, hogy ez a Dragon Age. Ennek azért nem annyira patinás mindegyik epizódja, mint a többinek, sőt! Kövezzetek meg, de szerintem a DA2 a cég legrosszabb alkotása (ami azért sokat elmond az általános minőségről).

A legendás első rész és az Inqusition alcímre hallgató harmadik azonban annyira jó lett, hogy a sorozat rajongói (velem együtt) szinte tűkön ülve várták a folytatást, ami csak nem akart megérkezni. Aztán bő 10 évvel ezelőtt mégis volt bejelentés, hogy már dolgoznak rajta. Aztán egy évvel később állítólag törölték. Rá két év múlva meg elővették.

Nyugi, az nem zuhan, csak dől

Egy ideig szépen, csendben haladt a projekt, aztán jöttek a balhék meg a hírek, hogy milyen kaliberű figurák hagyták ott a csapatot "összeférhetetlenségre" hivatkozva. A formálódó anyag valahogy ezeket is túlélte a jó kis csúszásokkal együtt is. Magyarán nem volt könnyű szülés a Dragon Age: The Veilguard, de végre itt van.

Aztán ahelyett, hogy pezsgőt bontva pihentek volna egyet, már lehetett is magyarázkodni, mert bizonyos döntések miatt a játékosok meglehetősen erősen kérdezték fel őket. Ha megnézitek a játék Metacritic oldalát akkor azt látjátok, hogy a szakma imádja a közönség pedig majdhogynem rühelli szerencsétlen produktumot. Ahogy lenni szokott, igyekeztem kizárni a tesztelés folyamán ezeket a hangokat és inkább a saját tapasztalataim mondom el nektek, bár az értékelőből egyértelműen kiderül, hogy ez bizony egy marha jó cucc lett.

Persze messze nem hibátlan, vannak benne erős kompromisszumok, de ha ez lenne a cég utolsó Dragon Age címe akkor én elégedetten dőlnék hátra. Annak fényében pláne, hogy nem lesz DLC hozzá, ami azt jelenti nagyjából, hogy nem nyirbáltak semmit rajta. További előzetes nyűglődés helyett vizsgáljuk meg inkább a jól működő és kevésbé sikerült aspektusokat.

Na, így kötözködj

A sztori, nos, meglehetősen kuszán indít. Közvetlen folytatása az Inqusitionnek, egészen pontosan annak Trespasser nevű kiegészítőjének. Solas, egykori cimboránk kitalálja, hogy bizony valamit kezdenie kell a The Veil-lel (kábé a határmezsgye a démonok és emberek világa között). Ezt egykori harcostársai igyekeznek megállítani, de kevés sikerrel. Ahelyett, hogy ünnepelhetnénk, ügyködésünk miatt kiszabadul két meglehetősen agresszív és gonosz ősmágus a börtönéből, Solas-t meg elnyeli az emlegetett dimenzió.

Magyarán nekünk, az új fiúnak kell rendet tennie. Az új fiút szó szerint értsétek, ugyanis mindenki csak "Rook" -nak fog hívni minket, hiszen mi leszünk az új belépők Varrick, a korábbi epizódok egyik főszereplőjének kompániájába. Ahogy lenni szokott a BioWare játékokban, természetesen jópáran csatlakoznak majd az ügyünkhöz, így egy egész kis csapatot irányítva kell majd megtennünk, amit lehet. Azt már szerintem mindenki megszokta, hogy azért a BW címeknek kiemelkedő az elbeszélése.

Nos, itt sajnos ez valamennyire léket kapott, de ettől még messze nem rossz. Arról van szó, hogy mind az eseményeket előre görgető fősodornak, mind pedig a minket körülvevő emberkék múltjának meglehetősen hullámzó a minősége. Nagyon nem akarok a részletekbe belemenni, de én két véglet között mozogtam: vagy teljesen előre dőlve faltam az eseményeket, vagy pedig az álommal küszködve, kínkeservesen teljesítettem valamit.

Hogy oda fel? Én? Biztos hogy nem!

Pedig egyébként vannak kifejezetten érdekes karakterek, de sajnos nagyon sokszor érződik a veterán írók hiánya. A lore és az epizódokon keresztül épített Dragon Age univerzum azonban simán működik és amikor nagyon holtponton vagyunk, mindig jön egy-egy érdekesebb momentum, ami átlendít ezeken.

Természetesen lehet randizni (férfiakkal és nőkkel is), vannak választható elemek a párbeszédekben, de a legtöbb kérdésünk vagy válaszunk igazából ugyanaz, csak máshogy csomagolva. Na, nem akarok a kelleténél jobban beleszállni ebbe az aspektusba, mert egy univerzális jót azért megérdemel. Az már egy másik kérdés, hogy mint BW cucc bizony egy kicsit elhasal, de minimum hullámzik. Ami (szerintem) sokkal inkább problémásabb az az, hogy mennyire sokat egyszerűsödött a játékmenet.

Ha nem is herélték ki az eddigi rendszert azért, de meglehetősen sokat visszavettek belőle és egy sima akció-RPG-t kapunk. A harcmodorunkat igazából az fogja befolyásolni, hogy a kezdeti karakter alkotáskor a három kaszt közül mit választottunk. Ezek ugye a harcos-mágus-tolvaj szentháromságból kerülnek ki, ami nem hangzik túlzottan izgalmasnak így elsőre, de ahogy fejlődünk, tudunk specializálódni majd. Sokkal fontosabb, hogy milyen hátteret választunk magunknak, mert ez sok dolgot befolyásolhat. Például, ha Grey Wardenek leszünk, akkor a darkspawn-ok ellen mindenféle plusz módosítót kapunk.

Mi baj lehet?

Sőt, ha eljutunk a legendás erődükbe, akkor ott meg mindenféle extra kontent pattan ki. De ez csak egy példa volt, természetesen több opciónk lesz. És igen, hősünk generálása elképesztően részletes, így mindenki olyan szereplőt pakol össze magának, amilyet szeretne. Szóval a bunyó.

Lesz egy gombunk a támadásra, egy a kitérésre és egy pedig a védekezésre - utóbbi esetén jöhetnek természetesen a tökéletes parry-k és az abból indított válasz csapások. Szintlépések után kapunk majd elköltendő skill pontokat, amikkel a már emlegetett, valamilyen specializáció irányába terelgethetjük emberünket és a bevethető képességek is így nyílnak meg, amikből hármat hozzárendelhetünk gyors gombokhoz.

Két társunk kísér majd minket utunkon, de nem irányíthatjuk őket, csupán abba szólhatunk bele, hogy mikor milyen dolgot lőjenek el - ha látunk mindenféle nyilacskákat két képességük között, akkor azt érdemes használni mert úgy extra nagy lesz a sebzés. Ez leírva eléggé csoffadt a korábbi epizódok taktikus, nehéz csatáihoz képest, de így meg piszkosul látványos és nagyon pörgős. Kérdés, hogy Te melyik táborba tartozol: nálam volt, hogy betalált és szórakoztatott ez a vonal, míg máskor a halálba kívántam az egészet és visszasírtam a korábbi változatot.

Mi baj lehet, part 2

Felszerelésünk fejlesztése szerencsére picit kreatívabb, bár finoman szólva sem összetett. Mivel ez nem egy looter-shooter, nem fogunk minden bokorban találni egy új kardot vagy pajzsot. Ahogy megnyílnak a területek úgy ismerünk meg egyre több frakciót, akiknél más-más eszközt vásárolhatunk. Mindegyiket fejleszthetjük, ha lesz elég nyersanyagunk és pontunk, amiket különféle feladatok teljesítésével abszolválhatunk. Értelemszerűen minél magasabb egy frakció szintje, annál komolyabb eszközöket vehetünk.

És igen, a többi szereplőnek szintén mi vásároljuk össze a hacukáját meg az öltözékét, bár azért ezekből nem lesz túl sok. A játék tartalmát tekintve semmiféle panaszt nem fogadok el. Már eleve a fő szál is meglehetősen hosszú, ha pedig kiegészítjük ezt a tonnányi egyéb lehetőséggel, akkor simán elérheti a 60-80 órát, amit beletehetünk az anyagba, vagy még ennél is többet.

Ahogy említettem, azért ezeknek változó lesz a minőségük, de még így is több lesz a szórakoztató küldetés, mint az ásításra ingerlő. A teszt végére hagytam a külcsínt, amiről szinte mindenki elismerően nyilatkozik. Alapvetően egyet is értek ezzel, mert például a bejárható területek mind változatosságban, mind pedig minőségben is abszolút kiemelkedőek. A központként szolgáló Lighthouse például a Veil-ben található, emiatt meglehetősen misztikus az egész.

Ehh, kicsit sok a tükör

De az elfek erdeje konkrétan gyönyörű és relaxáló, míg az emberek lakta városok kétarcúak (nyomor versus csillogás) de egyediek. A szereplőkre is jutott kellő odafigyelés, bár, ha közelről mutatják őket akkor az arcmimika eléggé gyászos, de feldolgozható. Kisebb bugok is előfordulnak, de nem vészesek, plusz folyamatosan gyomlálják őket.

A fél internet egyébként a különféle woke meg bináris-nem bináris dolgokon pörög, amikre túl sok karaktert nem szeretnék vesztegetni. Egyrészt a cég szinte összes játékában voltak már hasonló momentumok (pedig a KOTOR például nem mai csirke), másrészt, ha egy kicsit is nyitottan állsz a világhoz és jól beszélsz angolul, akkor kiderül, hogy egészen érdekes dolgokat feszeget ez a (nem túl nagy vagy hosszú) szegmens.

Ez lenne tehát a Dragon Age: The Veilguard. Egy sok szempontból jó és modern stuff, ami nem biztos, hogy jól használta az áramvonalasítást. A sztori alapvetően jó, de sajnos érződik rajta az elmúlt pár év kilépéses hulláma. A harcrendszer sokat változott és egy sima akció-RPG lett belőle. A tartalom és a körítés ellenben remek. Szóval továbbra is tartom azt, hogyha ez az uccsó DA játék a BioWare portfóliójában, akkor én elégedetten dőlök hátra. Az már persze egy másik kérdés, hogy mi lehetett volna belőle.