Amikor nem egészen két évvel ezelőtt felkerült a boltok polcaira a Diablo III, jómagam őszintén nehezen kedveltem meg a végeredményt, noha mind a hangulat, mind a tartalom, mind a játékmenet tekintetében hozta az elődök színvonalát. Számomra azonban sokáig frusztráló volt a kissé túl egyszerű fejlődési rendszer, vagy éppen az állandó internetkapcsolat szükségessége, aminek fontosságát természetesen később beláttam, hiszen a Blizzard ezzel megmentette a játékot a kalózoktól, így már a megjelenés évében több mint 10 millió példány fogyott belőle, ami egy PC-exkluzív címtől finoman szólva is óriási teljesítmény.
Közben aztán megbarátkoztam az állandó online jelenléttel, valamint azzal is, hogy bár míg annak idején az első két Diablo számomra magányosan okozott feledhetetlen élményeket, addig a Diablo III esetében néhány barátom oldalán sokkal nagyobb kalandokban lehetett részem, az újrajátszhatóságról nem is beszélve. Minden túlzás nélkül karaktereim oldalán már biztosan több száz órát öltem bele az alkotásba, legalább hússzor verekedtem végig magamat a pályákon, és bár a jó társaság miatt mindig öröm és boldogság várt rám az alkotásban, azért az elmúlt hónapokban egyre ritkábban került elő. Őszintén szólva, hiányzott már valami friss tartalom!
Ezt a tűzlasszót utánozd hüjje Dijabló!
A játék aztán február végén ismét beiizzításra került, hiszen bár a Blizzard folyamatosan toldozgatta és foltozgatta a kicsikét, a háttérben már beharangozták a Reaper of Souls kiegészítőt, amit egy jókora javítással igyekeztek felvezetni. Érdekesség, hogy ez a javítás már tartalmazta magát az expanziót is, így mindenki letölthette a szükséges adatokat és fájlokat, azonban az új tartalmakat mindaddig nem érhette el, amíg nem aktivált egy érvényes kódot a Battle.net keretein belül. Hogy akkor mire is volt jó mégis a kérdéses patch?
Összességében arra, hogy alkalmazzon néhány új, főként játékmenetet érintő változást, amelyek nélkül én személy szerint őszintén meglettem volna, hiszen bár a Loot 2.0 valóban kényelmesebbé tette a kalandozást, de az új Paragon-rendszer szerintem a legtöbbekből inkább közömbös érzéseket váltott ki, persze biztosan vannak ellenvélemények is. Összességében tehát a patch mondhatni felesleges volt, mint ahogyan az is, hogy így húzza fel a Blizzard a rajongók idegeit, és így vetesse meg velük a Reaper of Souls bővítményt, hiszen ha már egyszer a fájlok ott vannak a gépen, akkor ki az, aki kibírja, hogy ne nyissa meg őket - természetesen egy teljes játék áráért cserébe, amiről komoly etikai vitákat lehetne nyitni. (Az én véleményem az, hogy a kapott tartalomért cserébe nem volt túl korrekt húzás a kiadó részéről...)
Te paraszt, készítsd el nekem Raikkönen sisakját, de tüstént!
Hogy mit is kaptunk a Diablo III: Reaper of Souls kiegészítőben? Lássuk hát! Kezdeném elsődlegesen azzal, ami véleményem szerint a legjobb lett a bővítmény keretein belül, ez pedig a vadonatúj fejezet, avagy az Act V, aminek köszönhetően folytathatjuk az alapjátékban megismert kalandokat. Ehhez kapunk egy történetet is, ami pontosan ott folytatódik, ahol a Diablo III abbamaradt, tehát hiába győztük le Diablo-t - ami szerintem röhejesen egyszerű volt, de ez legyen az én problémám -, a sötét oldal nem nyugodott bele a veszteségbe, és egy újabb ellenfelet küldött vissza az élők világába, méghozzá a Halál Angyala képében, aki milliónyi pokoli teremtménnyel együtt érkezett, hogy pusztulást hozzon a világra, és megszerezze azt, ami Diablo legyőzésével a birtokunkba jutott.
Nyilván jobban is el lehetne merülni a szerintem korrektre, ám nem túl magas röptűre sikeredett történetben, azonban legyen elég ennyi. A cselekmény helyett inkább arról beszélnék, hogy a Blizzard emberei megalkották a Diablo III eddigi legsötétebb, leghorrorisztikusabb fejezetét, ami elképesztően atmoszférikusra sikeredett. Kissé olyan lett, mintha az első és a harmadik felvonást összekeverték volna, de annál sokkal ötletesebb, sokkal részletesebb helyszínek várnak ránk, ezen felül pedig annyi mellékes teendő, amennyi talán összesen nem volt a teljes alapjátékban. A jól ismert szörnyetegek, például élőhalottak mellett egyébiránt rengeteg új teremtmény, sőt inkább csak új teremtmények kísérik az utunkat, amelyekhez számtalan kisebb főellenfél csatlakozik, de a legnagyobb harc majd az utolsó percekben következik be, ami úgy gondolom, hogy méltó befejezést ad a játéknak, noha a nyakamat merném tenni arra, hogy lesz még hatodik fejezet is egy újabb expanzió képében.
Jancsi, ezt nevezzük el biciklialakzatnak!
Hogy mit kapunk még ezen kívül a Diablo III: Reaper of Souls kiegészítőtől? Számtalan apróság mellett fontos kiemelni még a Crusader kasztot, amit én őszintén szólva nem nagyon próbálgattam ki, mert az ötödik fejezetet nem lehetett rögtön vele indítani, és egyelőre nem vonzott annyira, hogy még egyszer újra kezdjem vele az egész sztorit. Természetesen azért eljutottam vele néhány szintig - már csak a kíváncsiság miatt is, azonban nem teljesen azt kaptam tőle, amit vártam. A korábbi hírek alapján ugyanis egy kereszteslovag páncéljába bújtatott paladinra számítottam, ám helyette kaptam egy lovagi köntösbe bújtatott tankbarbárt - létező kifejezés, én találtam ki -, aki kis híján halhatatlan a csatamezőn.
A második fejezet végéig terelgettem a Crusadert, valamint a szintén újonnan érkezett Adventure játékmódnak köszönhetően - amivel szabadon, történet és átvezetők nélkül kalandozhatunk a helyszínek között - beleszagoltam vele azért az ötödik felvonásba is kicsit, de őszintén szólva - lehet azért, mert ez már a harmadik végigjátszásomnak indult -, nem igazán voltam lenyűgözve tőle. A kérdéses kaszt ugyanis korántsem különbözik annyira az alapjátékban elérhető barbártól, mint például a boszorkánydoki, akivel korábban nagyon élveztem a játékot. Hangsúlyozandó, hogy nincs baj a Crusaderrel sem, szimpatikus figura, bivalyerős képességekkel a fedélzeten, így az óriási kaszabolások kedvelői biztosan imádni fogják, azonban annyira nem nagy újdonság, mint például amekkora az imént említett doki volt annak idején, de legalább maximálisan beleillik a Diablo univerzumába, amire már igencsak ráfért egy ilyen pozitív hős.
Matilda, mutasd már meg melyik fát vágjam ki karácsonyra!
Nyilván órákat lehetne még zengeni arról, hogy mennyi apró-cseprő újítás került be a Diablo III: Reaper of Souls kiegészítőbe, de mivel a játék igazi trolljainak úgysem tudnánk a kedvükre tenni még akkor sem, ha betűre pontosan, bizonyítékokkal alátámasztva számolnánk be erről, ezért inkább csak annyit tennénk hozzá a fentiekhez, hogy a Blizzard egy kicsit csalódást okozott a bővítménnyel. A stúdiótól ugyanis a World of Warcraft kiegészítők és a StarCraft II nagyszerű epizódjaiból hozzászoktunk a komolyabb tartalomhoz, ellenben ez a kiegészítő ezen a téren finoman szólva is hiányos, bőven elfért volna benne még egy fejezet - legalább -, és akkor talán nem szomorkodnánk azért, hogy teljes árat fizettünk érte.
Természetesen az összeszokott baráti társaságok így is óriási örömüket lelik majd az újabb kalandozásokban, hiszen aki velem ellentétben nem többnyire magányos farkasként akarja átélni a Diablo III: Reaper of Souls élményét - nyugi, nem kell ezen kiakadni, vannak még akik gyűlölnek másokkal játszani -, azok így is több hétre, sőt mi több, hónapra elegendő kalandot kapnak az új területektől, amelyeken minden eddiginél több, nagyobb és változatos szörnyek, mi több, igazi hordák várnak rájuk. Ezen felül pedig dicséret illeti a Blizzardot a pofás gyűjtői kiadás miatt, amibe lehet, hogy nem került bele mindenféle csilicsálé szobor, meg Diablo zsebkendője, vagy a Crusader orrszőre, de ennél minőségibb és látványosabb kiadványt nem is kívánhattak volna maguknak a rajongók.
Egyedül, járjuk a vár... várjál, ez nem jó, ketten vagyunk, te buta!
Összegzésképpen annyit tennék hozzá a fentiekhez, hogy bár a tartalmat tekintve nem vagyok maximálisan megelégedve a Diablo III: Reaper of Souls bővítménnyel, azonban kétség sem férhet hozzá, hogy az alkotás leghangulatosabb pályái, legjobb küldetései és talán az egyik legjobb története is vár ránk a kiegészítőben, még ha utóbbi kijelentést nem is gondolom őszintén, hiszen hiányosságok akadnak a cselekmény tekintetében. Ha szeretted az alapjátékot, és szeretnél a haverokkal újra elveszni a jól ismert sötét világban, akkor a Reaper of Souls erre ismét lehetőséget nyújt, méghozzá nem is akármilyen körítéssel.
A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszeren.
