Devil May Cry HD Collection (2018) teszt

Emiatt (is) csúszott ennyit a teszt, ugyanis túl sok értelmét nem láttuk Marcoval annak, hogy feleslegesen belerúgjunk egy olyan darabba, amit már egyrészt uszkve hat évvel ezelőtt teszteltünk, másrészt olyan messze van a korrekt porttól, mint Makó Jeruzsálemtől. Úgy még sokkal rondább a végeredmény, hogyha bármelyik Bluepoint Games alkotást mellé tesszük.

Akkora genyó nem vagyok, hogy megtegyem az alapjaiban újrairt Shadow of the Colossus-szal, mármint a mellétevést, mivel akkor megszületne a GC történelmének első mínuszos értékelése. Nade, további sírás helyett lássuk inkább, mit kínál nekünk ez a kiadás.

Igen, tényleg imádkozom egyet.

Egészen pontosan kettő variáció jelent meg belőle. Annyi az eltérés, hogy a másik variáns digitális példány és megkapjuk hozzá a negyedik epizódot is, míg a fizikai kópiával rendelkező esetében a DmC 1-2-3 van csak a lemezen. Ha esetleg még nem hallottál volna erről a franchise-ról: adott egy félig ember, félig démon legény, Dante, aki egy magánnyomozó irodát vezet és mindenféle szándéka ellenére egyfolytában belekeveredik a jó és rossz örök harcába.

Az első, klasszikus epizód teremtette meg a modern, pörgős, horrorisztikusan látványos hack'n slash műfajt. Érdekesség, hogy elvben egy Resident Evil anyagon dolgozott a Capcom, de aztán annyira átformázták az egészet, hogy megszületett belőle a legenda.

Egy ekkora siker után gyakorlatilag mindenki messiásként várta a második epizódot, ami aztán úgy köpte szemen a várakozókat, mint egy mesterlövész teve. Hiába jött egy extra főszereplő (Lucia), hiába játszhattunk végig két, szinte teljesen eltérő kampányt, ha az előd zsenialitásából egyedül csak a grafikát sikerült átmenteniük. Elképesztően blőd sztori, gyalázatos irányítás, valamint eltűnt dinamika jellemezte az egész játékot, ami ennek ellenére nem kapott rossz pontszámokat, de itt már a kiadónál is érezték, hogy valami nagyon mellé ment.

Hínnye, te sem lettél szebb

A legtöbb dolgot szerencsére ki tudták küszöbölni a harmadik iterációra, ugyanakkor csak halkan jegyezném meg, hogy számomra itt vált nevetségessé Dante, főleg amikor meglovagolt egy rakétát. Azon még most is vérhabos nyálat köpködök.

Joggal kérdezhetitek, hogy miben más ez a kollekció, mint a hat évvel ezelőtt megjelent társa? Sajnos csupán annyiban, hogy az FPS értéket felhúzták 60-ra, illetve normális FullHD felbontást kapott (ez azért bicegett a régebbi variáns esetében). Slussz. Minden más bitre pontosan megegyezik. Ennek azért örülök mérsékelten, mert hiába voltak kiemelkedő alkotások a maguk idejében, mára elképesztően öregnek és gagyinak tűnnek, de mondok példákat.

Az első résznél a felbontást optimalizálták a modern korhoz ugyan, de az összes átvezető az maradt a PS2 érából - ez egy jó kis időutazást eredményez, ahol nekünk lesz égő a látvány. Ugyanez igaz sajnos a másik két epizódra is.

Hosszú út végén vár a jutalom. Nem, a szörny. Az vár.

A grafika szinte minden szeletébe bele lehetne kötni, de summázva: ez nem hogy a mostani generáció ingerküszöbét nem lépi át, hanem még az előznél is a hátsó fertályba kapna csak meghívót. Borzalom. Aztán ott a játékmenet. A legtöbbször ugye fix nézetet használ a stuff, ami előhozza a jó öreg RE hibákat. Azaz, ha az egyik képernyőn az előre tolt karok előre való haladást jeleztek, simán lehet, hogy egy másik képernyőn már így pl balra haladunk.

Ez egy lassú, totyogós gameplay esetében elfogadható, azonban egy felpörgetett intenzitású játék esetében kész katasztrófa. Valamit ki kellett volna találni, mert amúgy sem túlzottan egyszerű a program, így viszont percenként fogunk idegbajt kapni. A harcra önmagába ki se térek, mert az állandó nézetváltás mellett szinte lehetetlen jól kombózni, esetleg védekezni, vetődni.

A pozitívumok közé mindösszesen azt tudom odaállítani, hogy a pénzünkért cserébe megkapjuk mindhárom epizódot, illetve a soundtrack még mindig hihetetlenül erős. Persze ez utóbbi még önmagában nem elég a dicsőséghez, mert ilyen erővel bármelyik zenés stream app segítségével meg tudjuk hallgatni bármelyik tételt. Remélem, így már egy kicsit jobban értitek a hűha reakciómat.

Nahát Lucia, milyen helyesek a háromszög alakú domborulataid

Szóval a nem kevés pénzünkért cserébe kapunk egy jó nagy szelet történelmet, ami ugyan tartalomban kimagasló, hiszen mégis csak három darab komplett játékról van szó, de ettől függetlenül csak azoknak ajánlom a beszerzését, akiknek valamilyen csoda folytán kimaradt az első vagy harmadik rész (a másodikat hagyjuk is).

Teljesen felesleges volt újra kiadni ebben a formában, hiszen megint szinte nulla befektetés mellett akart a drága Capcom egy csomó zsozsót legombolni a szerencsétlen játékosokról. Ha történt volna valami normális módosítás rajtuk, akkor még talán ajánlani is tudtam volna őket, de így inkább engedjük el szépen és költsük értelmesebb dologra pénzmagunk. Mondjuk a God of War-ra. Vagy az új Yakuzára.