Deus Ex: Mankind Divided - System Rift DLC teszt

Valami hasonló történik az egyébként kifejezetten jó Deus Ex: Mankind Divided esetében is. Befutott hozzánk tesztre a második nagyobb kiegészítő, ami System Rift névre hallgat. Telepítés közben kicsit vakargattam a fejem, mert nem rémlett, hogy ilyen közel van a megjelenési dátuma.

Egyébként nagyon örültem, hogy én kaptam a próbakört, mivel az alapjáték kifejezetten tetszett, így örömmel vesztem el újra Prága mocskos, kibernetikus világában. Boldogan jelentem, hogy az egészen korrekt tartalom mellé roppant barátságos árcédula társult, így szerencsére nem kell a porba tipornom szegény extra tartalmat.

Ki emlékszik rá?

A System Rift azért is jó, mert fog egy csomó ismert szereplőt és helyszínt ebből az univerzumból, aztán nagyon érdekes módon egyesíti őket, sőt, még utalni is próbál a széria várható jövőjére. Ez papíron nagyon jól hangzik, csak egy baj van vele: hiába nagyobb, sokkal, mint az első, Desperate Measures névre keresztelt dolog, még mindig nem elég ahhoz, hogy kibontakozzon egy tisztességes történeti szál.

Kezdésként kapunk egy teljesen új hub részt Prágán belül, ahol célpontunk, a maximális biztonsági szinttel rendelkező épület, a Blade 1 található. Ha nagyon akarjuk, két óra alatt is az egész végére érhetünk füstölgő pisztolyokkal, de jól tudjuk, hogy a Deus Ex az árnyékokban érzi jól magát igazán, így nagyon sok dolgot ekkor egyszerűen nem vennénk észre. A helyszín fizikai kivetülése is eléggé impozáns: hat teljes emelet, brutálisan őrzött irodákkal, illetőleg a szellőzőkre, meg a többi sunnyogó helyre vigyázó automata géppuskákkal.

Annyira komoly a biztonság, hogy még akkor is felfedezik hősünket, amikor a láthatatlanná tevő képességét használja. Szerintem ez mondjuk teljesen rendben van, mert így olyan érzésem volt játék közben, mintha valami igazán gonosz helyre törnék be.

Csak a rakkenroll

A sztori visszahozza Frank Pritchard-ot, aki ugye security elemzőként dolgozott még a Human Revolution idejében. Jensen és Frank amolyan szeret/nem szeret kapcsolatban voltak és ez itt is így lesz, szórakoztató párbeszédek sorával bombázva a nagyérdeműt, tulajdonképp már a kiegészítő első perceitől kezdve. Feltűnik még Shadowchild is, aki ugye az alapmű Breach szekciójában volt főszereplőnk.

Viszonylag fontos szerephez jut, mert sok információval rendelkezik Frank-ről, amit nyilván fel kell menet közben tárnunk, sőt, támogatásával még egy eléggé fura szituációba is sikeresen belekerülünk. Ez azért lesz jó, mert végre normálisan összefűzik a Breach virtuális valóságát a normál térrel és idővel.

A történet azonban még így is elég soványka, mind kiterjedését, mind pedig tartalmát tekintve. Egészen egyszerűen a készítők nem adtak elég helyet a kibontakozásnak, emiatt pedig félig összecsapottnak érezzük, pedig lenne benne amúgy korrekt potenciál. Akad néhány másodlagos opció, pár kérdésre választ kapunk, nem mellékesen pedig rengeteg párbeszédet hallhatunk, esetleg gépet törhetünk fel, ezek pedig bővíteni fogják ismereteinket.

Sajnos ezektől eltekintve technikailag pontosan azok a hibákat kapjuk, amiket már a főjáték esetében is, azaz ordít mindenről, hogy egy lebutított PC verziót kapunk. Legalább annyit javítottak, hogy stabilabban fut, szóval ez mindenképp pluszpont.

Ostor ez a kéz

Van azonban még egy dolog, ami abszolút pozitív irányba löki a serpenyőt: nagyon jó az árazás. Ennyiért tényleg bőven megéri a DLC még azoknak is, akik általában fanyalognak ezektől a dolgoktól, hiszen nagyjából négy órával kitolja játékidőnket, jókat derülhetünk Jensen és Frank civódásán, valamint érdekes irányba tereli az eseményeket, ami meg a nem túl távoli jövőre lehet hatással. Én élvezettel romboltam végig a Blade 1 központjában, szóval, ha kedvelted a Mankind Divided részt, akkor egész nyugodtan vágj bele, csalódni nem fogsz.