Destroy All Humans! 2 - Reprobed teszt

Most pedig itt ülök a Destroy All Humans! 2 - Reprobed előtt és üveges tekintettel próbálom meg összeszedni a gondolataim két irgalmatlan ásítás közepette, hogy valamilyen képet át tudjak adni a kedves olvasónak. Mert pontosan ugyanaz a gond a másodikkal, mint az elsővel: el lehet vele marhulni, néha tán még fel is nevetünk a poénokon, de az alapkoncepció továbbra sem világos.

Ha a "rútkózt" keressük, akkor nagyjából arra lehet kilyukadni, hogy valamelyik fejes imádta kölyökkorában ezt a cuccot és most játszani akar vele újgenerációs körítésben. Másra nagyon nem tudok gondolni. Persze ne értsetek félre, egyáltalán nem rossz az anyag, ez látszik a pontozásból is, de számomra teljesen lélektelen és üres. Meg persze nagyon erőltetett legtöbbször.

Nahát, mintha hullana valami az égből

A történet tíz évvel játszódik az előzmények után, egészen pontosan 1969-ben. Cryptosporidium 137 valamilyen oknál fogva elhalálozott, de nincs gond, mert a Furonok tudják klónozni saját magukat, így mi Cryptosporidium 138-at fogjuk terelgetni, aki még a klónok között is különlegesnek számít. Egyrészt vegytiszta Furion DNS-ből épül fel, másrészt ennél még sokkal furább módon rendelkezik nemi szervvel.

Ezek, valamint az, hogy továbbra is az USA elnökeként pózol (álruhában) elég muníciót ad a KGB kezébe hogy megpróbálják likvidálni őket. Ez valamennyire sikerül, az űrben dekkoló anyahajót felrobbantják, de előtte Crypto főnöke, Pox még le tudja menteni a tudatát. Nyilván bosszúért kiált az egész! Aztán ahogy haladunk előre, úgy lesz egy kicsit kuszább az egész, mindenféle összeesküvésbe botlunk majd, de ezek felderítését már a játékosokra bíznám, hátha nem próbálta valaki még ezt az epizódot.

Alapvetően egy remake-kel van dolgunk, viszont ez kizárólag a külcsínben merül ki, a mechanikák maradtak 2006-ból. Érdekes módon ahogy az első DAH!-nál, úgy itt is több, mint korrekt lett a prezentáció. Az évszámból kiindulva éppe ekkortájt tör magának utat a hippi mozgalom, a stuff pedig meglehetősen keményen karikírozza a korszakot.

Pox, neked még tested sincs, ne dumálj

Ez persze nem csak a make love, not war delikvensekre vonatkozik, hanem úgy en bloc mindenkire - hja, voltak időszakok, amikor azokért a vaskos poénokért, amiket Crypto elenged néha, nem hördült fel egy egész náció. Szóval az elérhető pályák teljesen korrektek - a kezdő lokáció, Bay City (San Francisco) például kifejezetten pofás a hatalmas Golden Gate Bridge-dzsel meg a többi valódi látnivalóval.

Ezen kívül eljutunk még a ködös Albionba, Tokyoba meg pár másik helyszínre. Közös bennünk, hogy alapvetően nem túlzottan nagyok, de legalább szabadon bejárhatóak, tehát az open world koncepció maradt, bár értelemszerűen a léptéke bőven elmarad a mostaniaktól. Hozzátenném, ez nem is biztos hogy baj, legalább nem veszünk el a lehetőségek között.

Technikailag már nem ennyire rózsás a helyzet. Alapvetően stabil mind a felbontás, mind pedig a képfrissítés, de ettől még sajnos képes utóbbi tisztességgel bezuhanni, korrekt kis szaggatást hozni végeredményül. Idegesítő bugok szintén előfordulnak - levegőben sétáló emberek, eltűnő lőfegyverek, illetve néha az átvezetők alatt bizonyos jeleneteknél egyszerűen eltűnik a hang. Szóval semmi olyan, amit ne lehetne javítani, de akkor is idegesítőek.

Na, hol a Pataki Attis?

A játékmenet igazából nem nagyon változott: Cryptoval bele tudunk bújni az emberek testébe, hogy így jussunk információhoz vagy beszéljünk valakivel aki meg tovább vezet minket az adott szcenárió megoldásáig. Használhatjuk az elmeolvasás képességét extra infókért, módosíthatjuk az emlékeiket, satöbbi. Aztán persze mindig elérkezünk a csihipuhihoz, amiben hősünk bőszen jeleskedik.

Az alap fegyverünkkel áramozhatunk, aztán később jön hozzá még egy tüzet köpő valami, egy szemüveg amivel táncolásra késztethetjük a rosszarcúakat - ha elég ember esik a hatókörbe, akkor egy nagy bulit generálunk amin jókat derültem. Lesz még ezeken kívül is néhány, de az abszolút kedvencem az análszonda, ami, hát, meglehetősen hatásos. Ezeket, valamint hősünk egyéb képességeit (erősebb pajzs, gyorsabb siklás a légdeszkán satöbbi) több lépcsőben fejleszthetjük, szóval nagyon minimális RPG beütés szintén van.

Nyilván a legcoolabb dolog a repülő csészealjunk használata. Minden lokáción több leszállóhelyet nyithatunk meg, itt tudunk bemászni majd az UFO-ba és aztán oszthatjuk a halált a magasból. Persze tudjuk magunkat álcázni, de a néhány kötelező körön kívül én ezt sosem tettem meg, hadd rettegjenek a majomfattyak! Minden küldetéshez tartoznak amolyan bónusz feladatok - ha ezeket sikerrel teljesítjük, az értékelésnél még több elkölthető izét kapunk a fejlesztéshez, szóval próbáljunk meg rájuk menni, már csak azért is mert egyáltalán nem nehezek.

Blerg, itt mindenki furán beszél angolul

A kötelezően teljesítendő missziók mellett nyilvánvalóan lesznek másodlagos dolgok is, ami főként egy saját kultusz felépítése körül forog. Ne feledjétek, a stuff 2006-ban jelent meg, akkor még nem volt feltétlenül divat minden szirszarral teletömködni a cuccokat. Ahogy látjátok, eddig egy elég generic lövöldözős stuffhoz van szerencsénk.

Ezt nyilván tudták a THQ-nál is, ezért megpróbálták a már emlegetett humorral feldobni az egészet. Nos, igazából kicsit olyan lett az egész mint egy Adam Sandler film. Ha bejönnek a vaskos, polgárpukkasztó(nak szánt) odamondások, az egysorosok és főleg az altesti poénkodások, akkor egészen biztos sokat fogsz rötyögni. Nem mondom, én is beleröhögtem a fejhallgatóba párszor, de ez simán fakadhat abból hogy elszoktam a nem-PC világtól.

A zenék, hangok szódával elmennek. A főbb szereplők kaptak korrekt szinkront de azért érződik, hogy nem az Oscarral díjazottak közül szemezgettek. Nagyjából 10-15 órás szórakozást nyújt a DAH!2 annak függvényében, hogy mennyire megyünk rá a gyűjtögethető dolgokra - ez nagyjából korrektnek mondható. Ahogyan az árazásnál sem szalad meg a ceruza. Ahogy látjátok, valahol a budget cuccok alatt rohangál, viszont a minősége ettől jóval feljebb van.

Micsoda híd

Az összegzésénél viszonylag könnyű szívvel adtam meg neki a korrekt pontot, mert a grafikán például abszolút látszik, hogy jó sokat foglalkoztak vele. A mechanikákhoz nem nyúltak, de azok többé-kevésbé most is működnek.

Engem alapvetően teljesen hidegen hagyott a program (már anno sem érdekelt), de voltak szekvenciák amikor a lelkesedés parazsát fedeztem fel magamon. Aztán Crypto erre alaposan rávizelt, de ha bírtad az előzőt, vagy így a nagy őszi/téli dömping előtt valami könnyedre vágynál és még bírod ezt a stílust is, akkor szerintem ne habozz a vásárlással, mert az ára nagyon korrekt. Azért azt őszintén remélem, hogy a kiadónál lassan elfelejtik a régi anyagokat és végre valahára valami újjal rukkolnak elő - például egy God of War jellegű Darksiderst igazán élnék. Köszi!