Destroy All Humans! Remake teszt

Igen, a Destroy All Humans! egészen pontosan erről fog szólni. Ha valakinek ismerősen csengene a név, az nem a véletlen műve. Alanyunk ugyanis eredetileg 2005-ben jelent meg PS2-re és Xbox-ra. Tulajdonképpen az egészen ötletes felütés ellenére mérsékelt sikert ért el, mind anyagi, mind pontozási szempontból, így egy kicsit értetlenül ülök az átdolgozása előtt.

A franchise, ha szabad ezt mondanom rá, amúgy több darabot is megélt, nem biztos, hogy az első részt kellett volna "hádésíteni". De ez történt, így nekem nem maradt más választásom, mint nekiállni a tesztnek és elmagyarázni azt, hogy a néhány kellemes pillanat ellenére miért teljesen középszerű az anyag.

Na, itt fogok telket venni

Sztorit kapunk, de elég nagy blődség. Pontosabban fogalmazva simán kifigurázza a hidegháború alatti USA-t meg az ott uralkodó hangulatot. Hősünk, Crypto főnökével együtt azért érkezik a Földre, hogy megvizsgálják a helyzetet, mert jó pár évtizeddel ezelőtt idegen DNS-t ültettek el az akkori emberekben. A mi feladatunk lesz, hogy megfelelő tesztalanyokat szerezzünk, körülszaglásszunk a nagyobb városokban, illetve letaroljunk mindent, ami egy kicsit is bosszantóvá válik.

Nem meglepő módon a DAH! egy külső nézetes akciójáték, megspékelve minimális felfedezéssel, valamint képesség fejleztéssel. A legnagyobb gond talán azzal van, hogy a külcsín teljes átdolgozása mellett a többi elemet egyszerűen csak átemelték az eredeti verzóból. Mondanom sem kell, hogy 2005-ben egészen más módon épült fel egy küldetés, köszönhetően a imitált technikai háttérnek (is).

A grafika amúgy egészen pofásan fest. Kapunk egy, szinte a végletekig felhúzott és módosított UE4-et amivel a korabeli Amerikát jelenítik meg, kifigurázva. A férfiakat egyszerű surmóknak, míg a hölgyeket magassarkús, bögyös, kockás inges macáknak jeleníti meg anyagunk.

Kicsi űrlény nagy fegyóval jár, nem tudtátok?

Emellett a képregényes vonal is kifejezetten erős, csakúgy, mint a kissé debil humor. Mivel ezt az egész felütést nem lehet komolyan venni, így a fejlesztők megpróbálták viccesen felfogni és tálalni - ez néha működik, de inkább nem. Pontosabban fogalmazva nálam nem talált be. Kicsit úgy képzeljétek, mint az Adam Sandler filmeket. Nem azt mondom, néha hangosan felröhögtem egy-egy beszóláson vagy jeleneten, de inkább semleges fejjel meredtem magam elé. Eljárt az idő a poénok felett, na.

A játékmenet próbál minket kárpótolni ezért, sajnos mérsékelt sikerrel. A menüből kiválasztjuk az aktuális küldetést és pár villanás alatt már a Földön is találjuk magunkat. Feladataink először csak annyiből állnak, hogy megszondázzuk környezetünket, eljussunk A-ból B-be, valamint megismerkedjünk a harc alapjaival. Később aztán viszonylag összetettebb műveleteket is végre kell hajtanunk, kihasználván Crypto mentális képességeit (ezzel imád kérkedni).

Álcázó skillünk használatával el kell vegyülnünk a pórnép között hogy a véglények gondolatait kifürkésszük. Meg kell győznünk a tömeget, hogy hiába mutat minden jel UFO infiltrációra, csak a véletlenek különös egybeesése az összes dolog.

Hahah, mindjárt jól megszondázlak

Anyagunk persze akkor csillog igazán, amikor pusztítani kell. Használhatjuk áramozó fegyverünket, hamuvá égethetünk bárkit, de telekinetikus dolgainkat is csillogtathatjuk, hiszen nincs is annál jobb, mint amikor egy autót hozzávágunk a közeledő katonasághoz. Aztán ha megunjuk a gyalogos bunyót, beszállhatunk repülő csészealjunkba, hogy fentről osszuk az áldást a majompofákra. Szinte mindent le tudunk tarolni, ami az utunkba kerül, legyen az egy tank vagy egy kósza parasztházikó.

A missziók végeztével visszadobnak minket a menübe, ahol a begyűjtött DNS-ek segítségével fejleszthetjük mind Crypto, mind pedig a hajójának erősségeit. Ez még lehetne jó is. A gond azzal van, amit már említettem: nem nyúltak hozzá különösebben ehhez a szegmenshez, így például egy küldetést simán lehet abszolválni 10-20 perc között.

Viszonylag sok van ezekből egyébként, de ha csak a stuff végére vagyunk kíváncsiak, 4-5 óra alatt simán el tudunk jutni odáig. Annyival próbálták meg feldobni őket, hogy egy csomó területre visszamehetünk csak úgy, hogy az esetlegesen elhagyott szondákat felvegyük, valamint extra, semmit sem adó módokat próbáljunk ki, mint az annihilation vagy abduction.

Asszem itt valami nem oké. Scotty, vigyél fel!

Az audio részre úgyszintén azt lehet mondani, hogy meh. A főbb szereplők szinkronja (nagyjából) rendben van, de azért Oscart nem kapnak érte. A keverés kicsit régimódi, a zenék, valamint ambient hatások pedig a klasszikus zörejek - ezt nem tudom máshogy mondani, de ha meghallanátok, egyből tudnátok, mire gondolok.

Szóval egy amolyan se íze, se bűze cím lett a Destroy All Humans! Remake. A témaválasztás, valamint a humor próbálná elvinni a hátán az egészet, de sajnos a legtöbb szegmense a múltban ragadt, felemás érzéseket keltvén ezzel bennünk. A külcsín, valamint az egészen baráti ár azonban egy kicsit megmenti a THQ Nordic cuccát. Szóval, ha szívesen ölnél bele pár órát egy nem megszokott címbe, ami egész pofás, valamint tud szórakoztató is lenni, akkor hajrá, simán bepróbálhatod a dolgot. Én azonban mindenkinek egy próbakört javasolnék, mert könnyen lukra lehet futni vele.