Demolish & Build Company 2017 teszt

Sandbox jellegű birodalmunk egy kisvárost is magába foglaló, némileg lerobbant, iparosodott tanyavidék. A kisebb térképrészleteket 2016-ban azért már kínosnak mondható, töltőképernyőt előcsalogató határszakaszok kötik össze. Az erdőkkel tarkított környék e technikai hasonlóságon túl is a Goat Simulator világát idézi, ismerősnek hat azok számára, akik ökörködtek már a kerge kecskével. Természetesen kezdetben csak módjával kolbászolhatunk össze-vissza, a zavaró útakadályok eltüntetéséhez itt is sokat kell szorgoskodnunk, akárcsak a régi Grand Theft Auto részekben.

Itt úgyse jössz át!

Az elsőre hívogató nyílt terep valójában csupán Patyomkin-falu, funkció nélküli díszlet, az utakon a battyogásunkhoz hasonló sebességgel vánszorgó járgányokkal szinte egyáltalán nem léphetünk kapcsolatba, itt minden GTA-s partizánakció felejtős. Mellesleg felettébb mókás látvány, hogy az autók mesterséges intelligenciájának gyakran egy kereszteződés is megoldhatatlan feladatot jelent, feltorlódnak, és hosszú, tömött sorokban türelmesen várnak az idők végezetéig. Hasonlóképp megáll a tudomány, ha egy verda véletlenül leszalad az útról a susnyásba.

Karrierünk kezdetén egy telephellyel, egy kizárólag közlekedésre használható terepjáróval, egy tekintélyt parancsoló bontókalapáccsal, valamint egy tapasztalataim szerint tökéletesen haszontalan csavarkulccsal rendelkezünk. Főleg épületbontásra és romeltakarításra szakosodott vállalkozóként nem meglepő, hogy először egy faldöntögető munka talál meg minket, amit a Minecraft kitartó rajongói bizonyára értékelnek, ugyanolyan FPS nézetes a móka, ugyanakkor monoton, unalmas, ráadásul kihívásokban sem bővelkedik.

Mélyről törünk fel, faltöréssel kezdünk.

Szerencsére nem kell sokat kepesztenünk, és rövidesen kinyújthatjuk a lábunkat az első saját tulajdonú munkagépünk vezetőfülkéjében. A szerényebb méretű buldózerhez és homlokrakodóhoz később egyebek mellett platós kamion, dömper, betonkeverő, úthenger, markológép, sőt egy betongolyót virgoncan lóbáló daru is csatlakozik. Néhány masinán cserélgethetjük is a mellékelt, illetve a külön megvásárolható eszközöket, e téren talán a kotrógép a legsokoldalúbb, az alap markolókanál helyére légkalapácsot és amolyan combos, ipari ollóként körülírható bontófogót is illeszthetünk.

Miután az ismeretlen csomópontokat egyszer meglátogatjuk, nem is kell többé kocsikáznunk, a taxizás címszó alatt végtelenül és ingyen teleportálgathatunk. Szerencsére a munkagépeket sem kell ide-oda hurcolásznunk, minden helyszínen akad egy-egy parkolótábla, ezeknél kérhetjük ki, amire éppen szükségünk van. Az aszfaltkoptatás talán csak dömperes és kamionos szállítmányozásnál válik megkerülhetetlenné, problémát persze nem jelent, sőt még üdítő is két robotolós műszak között.

Együtt a család.

A fő feladatok valamivel színesebbek, mint amire először számítottam, a kempingezők által hátrahagyott szemeteszsákok gyűjtésétől hidak és több emeletes házak bontásáig jó pár melóba belekóstolhatunk. Sőt még némi építkezés is befigyel, bár ez nem annyira kidolgozott és hangsúlyos, mint a gdański fejlesztőcsapat azonos motorral és eszköztárral futó Construction Machines Simulator 2016 játékában, a falak például Münchhausen báróként viselkednek, egyetlen pusztakezes érintésre felhúzzák önmagukat egy szempillantás alatt.

Sajnos a nehézség egy átlagos játékosnak sehol nem adja fel a leckét, a teendőink egyszerűek, időkorlát nincs, csupán követnünk kell a szájbarágós utasításokat, és ügyelnünk kell, hogy se a tereptárgyak, melyek között robbanásveszélyesek is akadnak szép számmal, se a gépeink ne sérüljenek meg túlságosan, persze az ilyen hibákat is orvosolhatjuk némi kártérítési és javítási költség kicsengetésével. Így a melóka hamar megunható piszmogássá silányul, amit még a korlátozottan alkalmazható, drága és borzasztó lassú munkások felvételében, továbbá a fejleszthető és üzemeltethető ingatlanportfólió hizlalásában kimerülő menedzselős réteg sem ellenpontoz.

Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?

A Demolish & Build Company 2017 rétegjáték, abból is felejtősebb példány, igaz a mezőnyében a rengeteg selejt miatt nem is kullog annyira hátul. A munkaszimulátorok iránt érdeklődő kissrácok számára akár izgalmas is lehet, kétségtelenül jobban bemutatja az építőipart, mint egy műanyag játék, és persze a felnőttek között is akadnak, akik efféle droggal élnek, másnak ugyanakkor nem ajánlanám tiszta szívből.