Dead Space teszt

A jövőben a bányászat teljesen új méreteket ölt: a galaxist hatalmas bolygótörő hajók járják azért, hogy az emberiség csillapíthatatlan nyersanyagéhségét kielégítsék. Ezek a szerkezetek szó szerint feldarabolják az olyan planétákat, amelyeken megfelelő mennyiségű ásvány található. Az egyik legnagyobb bolygótörő, az Ishimura éppen egy ilyen műveletet hajt végre egy felderítetlen bolygón, amikor egyik pillanatról a másikra megszakad vele a kapcsolat. A kommunikációs zavar elhárítása miatt egy apró mentőnaszádot küldenek az űrhajóhoz, fedélzetén maréknyi technikussal. Közöttük van Isaac Clarke, aki szakmájának egyik legkiemelkedőbb alakja, és aki személyesen is érintett az ügyben, hiszen kedvese is az Ishimura fedélzetén tartózkodik.

A Dead Space alkotói szinte felrúgják a hasonló jellegű játékok általános szabályait, hiszen szemben az eddig megszokott tíz-tizenöt perces felvezetéssel, itt körülbelül két perc alatt a poklok poklába vezetnek be minket. Hamarosan kiderül, hogy a legénység egy része halott, ami viszont problémásabb lehet, az a másik része, akik ugyan meghaltak, de ezzel nem törődve fel és alá járkálnak az Ishimura fedélzetén, mindenféle szörnyű alakot öltve. Az eltorzult lények nem igazán akarnak barátkozni az újonnan érkezett, segítőkész mentőcsapattal, aminek azonnal hangot is adnak egy kiadós mészárlás keretein belül. A végeredmény: embereink fele darabokban hever a földön, a másik fele pedig a szélrózsa minden irányába menekül, aminek következtében Isaac teljesen egyedül marad ebben a barátságtalan környezetben.


Innentől kezdve a játék nagy részében ez így is marad, azaz emberekkel csak elvétve fogunk találkozni. Két embernek a hajónkról sikerült biztonságos helyet találnia, így rádión keresztül kapjuk meg az információt, hogy milyen feladatok elvégzése szükséges az életben maradáshoz és a meneküléshez. Isaac-nek persze nem csak ez a két dolog jár a fejében, hanem kedvese is, aki miatt mindenáron ki akarja deríteni, mi történhetett a hajón. Mivel főszereplőnk egy egyszerű technikus, így a fegyverarzenálja a hajón található szerszámokból áll össze. Kezdésnek ott van a plazmavágó, amely leginkább egy futurisztikus pisztolyra hasonlít. A későbbiekben több hasonló gyilkoló alkalmatosságra is szert tehetünk, mint a belező vagy egy sorozatlövő puska, amelyekkel hatékonyabban tudjuk majd ritkítani a szörnyű fenevadakat.


Ami a játék talán legnagyobb erénye, az maga a lövöldözés. Az átlag játékokban már megszokhattuk, hogy a fejlövés azonnal leteríti ellenfeleinket, itt azonban teljesen más a helyzet. Ha fejre célzunk, azzal a legkevesebb kárt fogjuk okozni a rémségekben. Ezek a teremtmények kifejezetten szívósak, így az állandó fejlövés és a torzótalálat inkább a mi elhalálozásunkat fogja elősegíteni, mintsem az övékét. A megoldás a különböző testrészek csonkolásában rejlik. Érdemes először a lábakat eltávolítani, mivel ilyenkor a célpont meglehetősen lelassul. Így a következő töltényt már jóval könnyebb lesz a megfelelő helyre irányítani. Általában két-három testrész leválasztása már elegendő a páciensek örök nyugalmához, ám vannak jóval szívósabb lények is.

Rémálmaink minden szereplője megelevenedik az Ishimura fedélzetén, ezek változatossága szinte gyönyörködtet (vagy inkább megrémít). Az alap négykarú, óriásfogú embermaradványok mellett találkozhatunk apró, mindenhova felmászó csápos lényekkel, hatalmas brute-okkal, akikkel komolyan meggyűlhet a bajunk, valamint léteznek olyan szörnyetegek is, akiket csak lelassítani tudunk, megölni nem. Ilyenkor a legjobb megoldás, ha felhúzzuk az űrcipőt, és meg sem állunk a legközelebbi mentőpontig. Ezeken a teremtményeken túl néha összefutunk életben maradt emberekkel is, de azért ne örüljünk annyira. Az ilyen jellegű találkozások ugyanis gyakran csak pár másodpercig tartanak, aztán valami elképesztő vérfürdővel érnek véget.


A játékban gyakran fogunk úgynevezett nullgravitációs közegben mozogni. Az Ishimura szerkezete sok helyen sérült, így a légnyomás mellett a levegőtartalom is nulla közeli értéket mutat ezeken a helyeken. Szerencsére Isaac-on mágneses cipő van, így simán tud közlekedni az ilyen szituációkban, a szűk keresztmetszet egyedül a levegő vészes fogyása lehet. Az ilyen termekben, illetve a hajó külső részén lehetőségünk van elrugaszkodni a talajtól, és a fedélzet egy másik síkján, például a plafonon mozogni. Ez egyfajta ?environmental puzzle? jelleget is ad a játéknak, de azért megakadni ritkán fogunk. Ami viszont nagyon stílusos az ilyen helyzetekben, az a környezetben lebegő tárgyak, valamint holttestek ábrázolása. Teljesen olyan hangulata van, mint a Halálhajó bizonyos jeleneteinek. A dolgok egymásnak ütköznek, össze-vissza lebegnek, és a vér is kövér gömböcskékben kenődik az űrhajó falainak.

A hajón többfelé találhatunk pénzt az egyéb dolgok (mint pl. lőszer) mellett, amit a pályák elején elhelyezett bolt-állomásokban költhetünk el. Az új fegyvereket, a nélkülözhetetlen elsősegély-csomagokat, valamint a töltényeket is innen a legegyszerűbb beszerezni. Itt fejleszthetjük továbbá a ruhánkat is, ami amellett, hogy egyre több oxigént és védelmet ad, egyre dögösebben is fog kinézni. A meglévő fegyvereinket, valamint öltözékünket munkapadoknál csiszolhatjuk jobbá, ha van nálunk Power-Node. Ezekből sajnos meglehetősen kevés van a játékban, így az összes ?szerszámot? valószínűleg azok sem fogják maximumra fejleszteni, akik az Ishimura összes kis zugát bejárják. A gyilkoló eszközök mellett vannak még a ruhába épített, speciális képességek is, mint pl. a telekinézis, vagy időlassító, amiket szintén lehet bizonyos szintig fejleszteni.


A látványvilág teljesen visszaadja a Sci-Fi horrorokban megszokott környezetet. Szűk kis folyosókon fogunk küzdeni az életünkért, majd kettőt lépve egy egészen nagy teremben hatalmas ablakokon csodálhatjuk meg a közeli bolygót. Az Ishimura körül apróbb-nagyobb aszteroidák keringenek, amik megroncsolták a hajó borítását. A nullgravitációs részek nagyon hangulatosra sikerültek, a szörnyeken pedig látszik, hogy hosszú tervezés előzte meg a játékba való implementálásukat. A készítők ráadásul különösen szadisták lehetnek, hiszen a főszereplőnk elhalálozására több tucatnyi, gyakran megdöbbentően brutális animáció van. Van, hogy csak a kezünk szakad le, olykor-olykor kettétépnek, de legtöbbször átszúrnak, felnyársalnak, megesznek, darabokra cincálnak, vagy a fejünket tépik le. Közben literekben fröcsög a vér, ráadásul egész élethű hangaláfestéssel. E mellett az apró zörejek, sikolyok és hörgések is hozzák a megfelelő szintet, de nem igazán emelkednek ki a hasonló témájú alkotásokban megszokott hangok közül. A néha beúszó kísérteties zene viszont hozzáad valamit a félelemfaktorhoz, amire a Halott Űrnek szüksége is van.

És valóban, a Dead Space talán legnagyobb baja az, hogy nem elég félelmetes. Hiába mondják, hogy Isaac hétköznapi technikus, amikor annyi fegyver található a játékban, amit még a Doom is megirigyelhetne. Ezekkel persze úgy bánik, mint egy profi katona, ami kissé hiteltelenné teszi az egész történetet. Egy ekkora hajón biztos volt több tucat biztonsági őr, akiket simán lemészároltak ezek a lények, erre pont egy szerelővel nem tudnak elbánni? Érdekes.. Ráadásul töltényből majdnem mindig elegendő mennyiség van nálunk, így a játék kilencven százalékában lövöldözni fogunk a menekülés helyett. Ezért nem feltétlenül fogjuk magunkat úgy érezni, hogy egyfolytában nyomás alatt vagyunk. Néha megijesztenek minket, de az állandó félelmet sajnos nem igazán tudják fenntartani a készítők. A sztori amúgy is egy hatalmas klisédömping, találkozunk őrült tudóssal, és megannyi más közhellyel. Ez azonban ne riasszon el senkit a játéktól, hiszen nagyon szórakoztató és hangulatos anyag, csak hiányzik belőle az a valami, ami a System Shock-ot vagy a Silent Hill-t oly naggyá tette. Aki már túl van sok ilyen stílusú produktumon, annak ez egy jó akciójátéknak fog tűnni, azonban akik csak most ismerkednek a horror interaktív világával, azoknak tökéletes választás lehet egy kiadós rettegéshez.