Deadlight teszt

A stuff egyébként iszonyatosan pöpecül indul! Már a kezdőképernyő is nagyon cool-ra sikeredett, aztán ahogy megismerjük hősünket (Randall Wayne) illetve a környezetet (1986-os Seattle, porig rombolva) láthatjuk, hogy a fejlesztők bizony nem vették félvállról a munkát. Érdemes az alapszitut bemutatni először. Mint ahogy írtam, 1986-ban járunk egy amerikai nagyvárosban. Zombi járvány söpört végig a világon, a túlélők csoportba verődve igyekeznek az egyszerűen csak Safe Pointként emlegetett menedékbe. Hősünk és pár barátja is erre igyekszik, egy kis kitérővel, mert Randall lánya és felesége valahol az utcán várja a segítséget, így természetesen őket indulunk megkeresni. Klasszikusnak mondható a kezdés, de természetesen azért később vesz pár érdekes csavart a történet.

Hogy is mondta Ganxta? Bumm a fejbe?

Ami viszont egyszerűen lenyűgöző, az a képi világ! Képzeljétek el a Limbo-t mondjuk egy kis Resident Evillel keverve. Vagy a Super Mario-t adjátok hozzá a 28 nappal később című mozifilmhez. Hogy jobban értsétek: alapból 2D-s a mozgásterünk, azaz a képernyőn csak jobbra illetőleg balra tudunk haladni, más térbeli mozgás nincs is. Viszont maga a környezet teljes 3D-ben pompázik, azaz minden kiemelkedik a térből és úgy érezzük magunkat mintha szabad mozgásterünk lenne. De nézzétek meg a mellékelt képeket, látni fogjátok hogy mire is gondolok, bár mozgásban sokkal döbbenetesebb a cucc. Nagyon komoly fény-árnyék játék van, illetőleg a meglehetősen komor hangulathoz sokat hozzátesz a minimalista színhasználat is. Egy fájdalmam van csak ezzel kapcsolatban, mégpedig hogy hiányoznak az átvezető videók, helyette képregényes stílusú állóképeket nézegethetünk.

A játékmechanizmus egyébként egyszerű, mint egy bot, klasszikus platformer. Tudunk futni, ugrani, futásból ugrani, mászni és harcolni. Az utóbbira szükségünk is lesz, bár az esetek nagy részében jobban tesszük ha inkább lábunk erejében bízunk mint a fegyverekben. Itt a zámbókat Shadownak hívják, és különös ismertetőjegyük hogy imádnak hordában támadni, alaposan megnehezítvén ezzel az életünket. A feladatok amúgy nincsenek túlmisztifikálva, általában egyik képernyőről kell a másikra eljutni, kivételt képeznek a logikai feladványok, amik a Silent Hill-en edződött érzékeimnek eléggé karcsúak, szinte kivétel nélkül helyben megoldhatóak különösebb agymunka nélkül. A bunyóra visszakanyarodván, közelharcra egy tűzoltócsákányt fogunk használni, aztán később szert teszünk lőfegyverre is. Ha csak 2-3 árny mászkál a közelünkben, őket nyugodtan tegyük jégre, nagyobb bunyókba viszont ne menjünk bele, mert pillanatok alatt ledarálnak minket.

Komámasszony, hun az olló? Ja, hogy a szemébe?

Lesz néhány menekülős illetve ügyességi rész is, sajnos itt jön ki a stuff egyik nagy hibája, az irányíthatóság. Hősünk alapból lomhább mozgású, amit a sok cipelt cucc miatt meg is lehet érteni, viszont ez nem indokolja azt, hogy miért reagál egy minimálisan később bizonyos szituációkban a gombnyomásokra. Gondolom sejtitek hogy ilyenkor nem fagyi lesz a jutalmunk érte. Egyébként a játék stamina rendszert használ, pontosabban a csapkodás illetve a futás meríti ezt a csíkunk, ha pedig elfogy akkor vánszorgunk illetőleg lihegünk, érdemi dolgot nem nagyon tudunk csinálni - nem kell magyarázni hogy ez mennyire kínos ha a sarkunkban lohol 10-15 ellenfél. Többek között ezért is kell megtalálni az egyensúlyt a harc illetőleg a futás között.

Kapunk egyébként sok gyűjtögetni valót is, például Randall naplójának lapjait, amiből egy kicsit árnyaltabb képet kapunk a történéseket illetőlen, már ha lesz türelmünk végigolvasni azt a nem kevés oldalt. Találunk majd még inaktív halottakat is, nekik az ID kártyájukat tudjuk elvenni. Ami ebben az érdekesség, hogy a valós világból szedett, ebben az időben és korban működő gyilkosokat is megtalálhatjuk köztük ha figyelmesek vagyunk! Természetesen ezek begyűjtéséért achievement is jár, bár a lecke nem lesz feladva, mivel baromi könnyen megtalálhatóak ezek, ráadásul ha megállítjuk a játékot, ki is lesz írva hogy az adott szakaszon mit kell még keresnünk. Nos, ennyi pozitívum után ideje a rossz dolgok felsorolásának is, mert sajnos akad nem is kevés. A helyenkénti nehézkes irányítást említettem már, viszont a nagyon, de nagyon rövid szavatosságot még nem.

Jipppikááájjjjééééé a durva anyátokat!

Három nagy fejezetre van felosztva a Deadlight, ezek teljesítése maximum 3-4 óránkba fog kerülni. Ez az szám is csak úgy jött ki nekem, hogy rámentem a gyűjtögetésre, megtoldván egy jó fél órával a tiszta játékidőt. Akármennyire is stílusos a játék, ez 1200 MS pontért cserébe iszonyatosan karcsú. Mindenképp meg kell említenem még a sztori második felétől fellépő ismétlődéseket. Sajnos pontosan azt fogjuk csinálni innentől mint amit addig láttunk, semmi új kihívást nem kapunk és ez bizony sokak számára elég frusztráló és unalmas lesz.

Ez lenne tehát a Deadlight, egy új stúdió bemutatkozása. A külcsín és a hangulat zseniális, legközelebb rá kellene menni a bővebb tartalomra, mert a 3 óra az bizony egy átlagos mozifilmnél nem sokkal hosszabb. De ha a hibáktól el tudsz vonatkoztatni, akkor mindenképpen javaslom, mert az idei év egyik legkellemesebb meglepetése a progi.