A Dead Rising 2 azonban nem teljesen a Capcom saját gyermeke, hiszen a mostanában divatos outsourcing áldozata lett, azaz nem Japánban, hanem Európában végezték el a fejlesztés nagy részét. A Blue Castle Games neve számomra nem igazán volt ismerős, de az biztos, hogy a Dead Rising 2-nek köszönhetően már jóval nagyobb hírnévre tettek szert. A játékon egyáltalán nem érezni az európai hatást, a folytatás pedig éppen ugyanolyan szórakoztató, mint a legendás előd. Az egyetlen probléma, hogy talán túlságosan is hasonlít az első részre.

A történet főhőse ezúttal a motocross-bajnok Chuck Greene, akinek felesége egy zombilázadás közben életét vesztette, lánya pedig megfertőződött. Azért, hogy gyermeke ne alakuljon át agyatlan zombivá, Chucknak időnként a Zombrex nevű szert kell beadagolnia neki, ami azonban rengeteg pénzbe kerül. Hősünk így beszáll egy olyan versenyjátékba, ahol a cél minél több zombi látványos lemészárlása, és az ezzel járó jutalom felmarkolása. Az egyik Las Vegasi verseny után azonban az eddig elkerített részen tartózkodó zombik áttörnek a védelmen, és a hely pillanatok alatt pokollá változik. Hősünk legnagyobb problémája, hogy egy videofelvétel alapján a zombik egy szabotázsakció hatására szabadultak ki a börtönükből, s a képkockákon jól láthatóan Chuck ereszti ki a fenevadakat. Megindul tehát a nyomozás, hogy vajon kinek állhatott érdekében bemártani főszereplőnket, valamint tönkretenni a várost.
Aki játszott az első résszel, az nyilvánvalóan tisztában van vele, hogy bár maga a történet gyakran megrendítő és komoly tud lenni, a játékmenet teljességgel őrült. Las Vegas a játék elején még egy félelmetes zombi-városnak tűnik, ám idővel rájövünk, hogy inkább egy hatalmas játszótéren rohangálunk. Gyakorlatilag minden egyes tárgyat fel lehet venni amit találunk, és a zombik ellen fordíthatjuk őket. Kezdetben a legideálisabb fegyvernek a fejsze, illetve a baseball-ütő tűnhet, ám a későbbiekben rá fogunk jönni, hogy sokkal szórakoztatóbb módon is el lehet pusztítani a fenevadakat. Ha gondoljuk, akkor egy napszemüveg-állvánnyal vagy egy paddal is nekieshetünk az élőhalottaknak, de akár gonosz játékokat is űzhetünk velük: befújhatjuk őket festékkel, a fejükre goblin-maszkot húzhatunk, amitől nem látnak, vagy akár egy autóba is beülhetünk, hogy átgázoljunk az ellenfeleken. A második rész nagy újítása, hogy bizonyos tárgyakat kombinálhatunk egymással, így még brutálisabb fegyvereket hozhatunk létre.
A vödörbe rejtett fúrógépet a zombik fejére húzhatjuk, vagy éppen egy evezőre szerelt láncfűrésszel is megritkíthatjuk a sötétség seregét. A lehetőségek szinte végtelenek, hiszen annyi tárgyat lehet kombinálni másik eszközzel, hogy ember legyen a talpán, aki minden kivégzést lát a játék során. A mindennapi dolgok mellett természetesen fegyverek is a rendelkezésünkre állnak, a pisztoly vagy a sörétes puska éppen olyan hatásos tud lenni, mint egy szögekkel kirakott baseball-ütő. Szerencsére a fejlesztők változtattak egy kicsit az irányításon, így végre nem a bal analóg karral, hanem a jobbal célzunk, és menni is lehet a procedúra közben, ami jelentősen megkönnyíti a kezelést. Ettől függetlenül rengeteg bajunk lesz a zombikkal, mert egyszerre akár 1000 zombi is megindulhat felénk. A legtöbb esetben így érdemes inkább elkerülni őket, amiben a fejlődési rendszer is segít nekünk. Amennyiben elegendő pontot gyűjtöttünk össze, úgy egyre több új képesség nyílik meg, így a későbbiekben karate-mozdulatokkal ritkíthatjuk meg az ellent, vagy éppen a fejükre felugorva juthatunk el A pontból B-be.

A játékban kétféle küldetés van: az egyik a Zombrex utáni hajsza, valamint a nyomozás, ám emellett az első részhez hasonlóan a még életben levő embereket kell biztonságos helyre kísérni. Ez, bár egyszerűnek hangzik, a valóságban gyakran nehéz, hiszen a legtöbb humanoidnak általában van valami nyűgje, amit el kell neki végezni, s csak ez után hajlandó eljönni velünk a biztonságos bunkerbe. Ezúttal is vannak olyan személyek, akikkel komolyan meggyűlhet a bajunk, néhány ember ugyanis éppen azon van, hogy minket pusztítson el. Idővel ráadásul a zombik is megváltoznak, így rengeteg fegyver ide vagy oda, nagyon vigyáznunk kell az életünkre.
Mint azt a cikk elején említettem, a Dead Rising 2 legnagyobb problémája, hogy túlságosan hasonlít az előző részre. Életerőnket ezúttal is az elég körülményes procedúrának tekinthető evéssel-ivással nyerjük vissza, ám a folyamat alatt ugyanúgy megtámadhatnak minket. Kezdetben így meglehetősen gyakran fogunk elhalálozni, és ilyenkor csak a legutóbbi mentett állás segíthet rajtunk, a játékból ugyanis kompletten hiányzik az autosave funkció. Ez komoly frusztrációkat okozhat a későbbiekben, mert mentőpontok kínosan ritkán vannak a terepen, és ha éppen elfelejtettünk manuálisan menteni, akkor nem ritkán 2-3 órányi részt kell újra megcsinálnunk. A küldetéseken ezúttal is időlimit van, így ha éppen rosszkor mentettünk, akkor jóformán az egész játékot újra kell kezdenünk, és ezen még a három slotos mentési rendszer se segít.

Szintén újdonság a multiplayer rész, ahol társainkkal vállvetve irthatjuk a zombikat, vagy éppen versenghetünk is velük. Bár ez elsőre szórakoztatóan hangzik, a valóságban sokkal inkább egy minijáték-gyűjteménnyel van dolgunk, mintsem egy komoly többjátékos móddal. Az egyetlen kimagasló rész a kooperatív mód, egy barátunkkal sokkal szórakoztatóbb végigtolni a játékot, mint egyedül. Sajnos ez utóbbit megfelelő társ hiányában nem sikerült kipróbálnom, de biztosan remek élményt nyújt.
Grafikailag is hasonlóan muzsikál a játék, mint az előző rész. Bár elvileg egy hatalmas, nyitott környezetet képzelnénk el, ha Las Vegasra gondolunk, a valóságban pontosan olyan érzésünk van, mintha ismét egy bevásárlóközpontban küzdenénk az életünkért. Bár egyszerre jóval több zombi járkál a pályákon, ez mégsem annyira feltűnő, hiszen ilyen téren már az első rész se panaszkodhatott. Bár itt-ott látszik a grafikai fejlődés, összességében nem néz ki jobban a játék a Dead Rising-nél. A hangok és zenék azonban most is remekül sikerültek, a zombik nyáladzó, hörgő hangja kifejezetten változatos, s szinte az összes szereplő hangja passzol a kinézetükhöz. Az igazi problémát a töltések száma jelenti, hiszen minden egyes átvezető-film előtt, illetve helyszínváltáskor is hosszú másodpercekig tölt a program, ami nagyon megtöri a játékélményt.
A Dead Rising 2 becsületes iparos-munka, így akinek tetszett az első rész, az biztosan remekül elszórakozik majd ezzel az epizóddal is. Forradalmi újdonságokra azonban ne számítsunk, a kooperatív játékon és a kombinálható fegyvereken kívül a Blue Castle csapata nem kényeztetett el minket ilyen téren. Zombis játékok között még mindig előkellő helyen szerepel a sorozattá avanzsálódott produktum, de ha készülne esetleg egy következő rész, akkor jóval több dolgot kell bepaszírozni a játékba, mert csupán egy jó történettel nem lehet mindig ugyanazt eladni a népnek.