Dead Rising Deluxe Remaster teszt

Frank West története 2006 augusztus elején látott először napvilágot, az akkori kurrens XBOX generációra, ami akkor az XBOX360 volt. A Capcom kiadásában megjelent akciójátékot számos epizód, kiegészítő és ráncfelvarrás követte, sokáig kizárólag a Microsoft konzolain - illetve egy Wii és egy mobilos port képében - , a PlayStation verzióra egészen pontosan 10 évet kellett várni. Ekkor PS4-re és Xbox One-ra jött ki egy frissített verzió, ráadásul a Sony masinájára végre a többi epizód is landolt.

A sztori szerint Frank West, egy fotóriporter bőrébe bújunk, aki információt kap arról, hogy a coloradói Willamette-ben valami nagyon furcsa dolog zajlik. Hősünk nem sokat lacafacázik, beugrik a szerkesztőségi helikopterbe és azonnal a helyszínre repteti magát, ahol már a levegőből látszik, hogy valami nagy gubanc van odalent. A várost körbezárják a katonai erők, a felszínen pedig furcsa mozgású emberek(nek látszó) császkálnak látszólag céltalanul.

Aztán ahogy haladunk a belváros felé, látszik, hogy vannak ott azért "normális" élőlények is - sajnos nem sokáig, mert a fura figurák nemes egyszerűséggel nekik rontanak, leteperik és felzabálják őket. Nos, a konklúzió helyes: itt bizony zombihordákká változtak a lakosok és mint jó riporternek, nekünk ki kell derítenünk, mégis mi a fészkes fene folyik itt.

Kicsit megborzoltam a srác haját

Leereszkedünk hát a legnagyobb pláza tetejére és belevágunk a kalandba: 72 óránk van rá, hogy rájöjjünk, mi történt a városban, mentsük meg a lehető legtöbb túlélőt és éljük túl a kalandot - ha nem végzünk időre, végleg a zombik között ragadunk. A feladat persze annak ellenére sem egyszerű, hogy az élőhalottak lassú és bugyuta hústornyok, baromi sokan vannak és nagyon szeretnék testünket élelem gyanánt elfogyasztani, különös tekintettel a nyaki ütőerünkre.

Mostani tesztünk alanya nem csak egyszerű modernizáció: annak ellenére, hogy hivatalosan ez nem egy remake, az eredeti, 2006-os játék minden porcikáját újraalkották a fejlesztők, és ez nem csak a grafikában, de a játékmechanikában és a környezeti hatásokban is tetten érhető. Az eltelt, közel két évtizeddel ezelőtti motort teljesen lecserélték a Capcom RE Engine-jére, amely értelemszerűen teljes grafikai átdolgozást jelent.

Ennek megfelelően sokkal részletesebb mimikák, arckifejezések, jobban követhető mozgások és jelentős plusz elemek kerültek a játékba, ezzel is a mai szintre húzva azt. Ennélfogva Frank furcsán vigyorgó ábrázata is egy sármosabb pali benyomását kelti, és a furcsán kockás élek és elemek szebben görbülnek, hajolnak. A nyakonkban lógó fényképezőgép sem kartondoboz többé, és a fegyverek is sokkal élvezetesebben használhatók. Na meg persze a vér is szebben fröccsren, ahogy az agy is látványosabban loccsan. Pfejjjjj.

Egy átlagos hétköznap a Willamette Plazában

Az újrázás ráadásul sokkal részletesebb tereptárgyakat is eredményezett. Kapott a környezet egy modern megvilágítást, ami teljesen új képet tár elénk a régi verzióhoz (vagy épp a HD-hez) viszonyítva. Az eredeti játékban sem voltunk híján felszedhető tárgyaknak, most viszont a boltok szó szerint dugig vannak áruval, és mindent de tényleg mindent használni tudunk fegyverként. Persze ez a Dead Rising egyik legnagyobb egyeisége is, a játékot annyira mókásra csinálták meg, amennyire a zombihentelés mókás lehet.

Igazán beteg ruhák (ammikből rengeteget kapunk) és toolok, na és rengeteg vicces fegyver (a plüss játékmaci és frizbi a kedvencem) jellemzi a játékot. Van hát mivel szembeszállnunk a rothadó gamzemberekkel, akik gyakorlatilag soha nem fogynak el: marha nagy város lehet ez a Willamette, nah. Sokat változtak a boltok is, számos olyan tereptárgy került be, amely a különböző helyeket jobbamn elszeparálhatóvá teszi egymástól.

Az alapvetően lineáris játékmenetben feladatok megoldásával jutunk egyre előrébb: keress meg ezt, menj ide-oda, szabadíts ki valakit, ésatöbbi. Ez adott pályákat jelent, lezárt területekkel és sok esetben boss harcokkal a végén. Ennek ellenére azért relatíve nagy szabadságunk van, mászkálhatunk ide-oda, felkaphatunk különböző tárgyakat, ráadásul azokból építhetünk is korlátozottan ezt meg azt. Sokkal részletgazdagabb és élethűbb minden.

Tisztára mint a régi szép időkben egy hajógyári party

És persze ész nélkül irthatjuk a zombikat: egyszerű bunyóval, fegyverekkel, járművekkel apríthatjuk a ránk támadó hordákat. Emellett jelentős mennyiségű NPC-vel tudunk interakcióba lépni, többeket magunkkal is tudunk vinni hogy segítsenek az előrehaladásban, vagy épp feláldozzuk őket saját életünk megmentésére. Persze ők azért nem hülyék, simán megteszik velünk ugyanezt, hiszen a saját életük megmentése mindennél fontosabb számukra is.

A 72 órás fő küldetés mellett számos mellékküldetéssel is rövidíthetjük még az amúgy is kevés időnket: ezek a általában túlélők megmentésére vagy különböző tárgyak összegyűjtésére irányulnak. Például segíthetünk egy túlélőnek megtalálni az elveszett családtagját, vagy összegyűjthetünk orvosi készleteket a sebesültek számára. De szedhetünk még fel extrákat a pszichopaták likvidálásával is - van belőlük épp elég.

Az eredeti játékban folyamatosan számolnunk kellett, mennyi ütést bír még ki a kezünkben tartott, fegyverként használt tárgy (vagy nem számoltuk és egyszer csak vége volt), az új verzióban egy kis csík jelzi, mennyi ütést tudunk még bevinni a seprűnyéllel, vázával, vagy épp egy székkel, netán napernyővel. A lőfegyverek is kaptak egy számlálót, így tudjuk mennyi skulóval gazdálkodhatunk még.

Úgynevezett ruha

A pisztoly használata egyébként némileg módosult: most már mozgás közben is tudunk célozni, illetve célzás közben mozogni - kinek hogy tetszik -, a két évtizeddel ezelőtti eredetiben ha valamelyik élőhalottat becéloztuk, akkor főhősünk megmerevedett mint egy szobor és tulajdonképpen roppant sebezhetővé vált. A pisztoly egyébiránt nem a legkényelmesebb fegyverünk, macerás a célzás, sokkal inkább partvissal szeretem ütni a bugyuta totyogókat.

Rengeteg roppant hatásos fegyvert szedhetünk össze vagy mókolhatunk magunknak, a legjobbak a Mega Man játékokból ismert Mega Buster, viszont brutál nehéz összeszedni. Hasznos még a Katana, de az abszolút kedvenc a láncfűrész, amivel egészen brutális darálást tudunk végrehajtani, főleg nagy csordák esetén. Igen hatékony még a szék és az akkumulátor összeszerelésével létrejövő elektromos szék, vagy épp az elektromos gereblye. Jól jöhet még a szögekkel kivert baseball ütő, a lángoló kesztyű, vagy a fénycső és valami éles cucc összemókolásával létrejövő lézerkard. De a molotov koktél is látványos össznéi rituálét tud kiváltani.

A játék alapvető része a presztizspontok (PP) gyűjtögetése, amelyet az alapvető történések mellett a fényképezésekkel tudunk begyűjteni. Egy nagyobb zombihorda, egy érdekes halálnem, egy drámai pillanat megörökítése mind-mind olyan plusz, amivel igencsak tudjuk növelni a pontszámunkat - ez pedig elengedhetetlen a szintlépésekhez. Az eredeti játékban az erotikus pillanatokért is kaptunk pontokat, ez azonban ebből a verzióból kikerült. Értem én a marha nagy érzékenyítést, de szerintem nagyon nagy kár érte.

Ez nem az aminek látszik, kikérem magamnak

Az új kiadásban kissé okosabbá tették az NPC-ket, de tulajdonképpen még most sem ők a legélesebb kések a fiókban. A legtöbb pályán embereket kell megmentenünk, akiket például ki kell juttatnunk egy ajtón kívülre. Viszont ezek a dudék képesek öt méterre megállni az ajtótól és várni hogy megegye őket néhány arra kóborló húszzabáló húscafat. De legalább már mindegyiknek van szinkronja. Pluszban számos új zene és ahogy már említettem, skin került a játékba, ezeket sorban fel tudjuk oldani.

A játékidő nagyjából hat órára tehető, ez fedi le a virtuális 72 órát, amit én általában azzal nehezítettem, hogy nem mentettem állást, így... nos finoman szólva is baromi sokszor kezdtem elölről az egész mókát. Igaz, a fejlesztők az új verzióba tettek autosave opciót is, ezzel akarva-akaratlanul megnehezítve a szándékos önsanyargató játékélményemet. Fontos megemlíteni, hogy akinek hiányzik a régi irányítás, az bármikor visszaállíthatja az eredeti mappinget.

Talán az már a fentiekből is kitűnik, hogy a Dead Rising Deluxe Remaster leginkább egy remaster és remake is egyben, valahogy a kettő között egyensúlyozva. Az alapvető mechanika megmaradt az eredeti játékból, de mégis finomítva lett rajta igen sok minden. A terep is maradt a régi, mégis került be rengeteg újdonság, plusz dolog. És természetesen jelentősen jobban is néz ki mint a közel húsz évvel ezelőtti verzió.

Kicsit nyúzottnak tűnsz Edgar

A harc is maradt a régiben, mégis finomítva lett épp annyival, hogy a mai elvárásoknak - majdnem - megfeleljen. Aki az eredetit annak idején nyúzta, és netán még rendelkezik is azzal a verzióval, annak lehet hogy elég elővenni a 360-as stuffot, és egy hatalmasat mókázni vele. Az őrült játékmenet, a rengeteg beteg pillanat mind ugyanaz mint régen, csak sokkal szebb az egész és persze modern konzolon fut.

A Dead Rising Deluxe Remaster véleményem szerint egy kiváló újraértelmezése a klasszikus játéknak, amely mind az új, mind a régi rajongók számára tud újat nyújtani. Az alapjaiban felújított grafika, a nagyfelbontás, jobb fps, a felfrissített hangzás és a játékmenet apró de fontos módosításai mind hozzájárulnak, hogy ez a játék méltó legyen az eredetihez.

A friss generációknak - mondjuk akiknek nem volt az eredetihez szerencséjük - egy érdekes bepillantás lehet abba a korszakba, amikor a Microsoft masinái legsikeresbb szériáját tudhatta magáénak. A Dead Rising a zombihentelős játékok egyik mérföldköve, egy őrült, mókás, vicces, és szórakoztató játék, amely minden korosztálynak (szigorúan 18 plusz persze :P ;) ) felhőtlen kikapcsolódást tud nyújtani.

Már ha megbírkózik az alapvetően nem könnyű - bár jelentősen könnyített - játékmenettel...