Dance Central 3 teszt

Amikor Marco megkérdezte, hogy tesztelném-e a Dance Central legújabb, egészen pontosan harmadik részét, két kérdést szegeztem neki: van-e benne Gangnam Style (nincs), illetve az általunk is meglátogatott őszi Gamer Show-n ezzel tolták-e a fiatalok (igen). Miután felmarkoltam a szajrét azonnal telefonáltam a hiénáknak, akarom mondani a baráti társaságnak, hogy srácok, szombat este buli nálam, táncprogramot fogunk élesben kipróbálni. Azt ugyanis már a cikk elején le kell szögeznem, hogy a DC3 bizony egy kőkemény parti játék. Persze el lehet szüttyögni vele szingliben is, de azért valljuk be hogy az nem az igazi amikor nem látja senki a bénázásunkat Fél Fitying In da Club című eposzára.

Velük mindig vesztettem...

Ha esetleg nem ismernéd a szériát, akkor egy rövid gyorstalpaló: a Kinect segítségével le kell másolnunk azokat a mozdulatokat amiket a TV-ben látunk elképzelt táncosoktól. Annyiban különbözik ez a többi próbálkozástól, hogy itt bizony sokszor azt kell nekünk is visszaadni, mint amit mondjuk a klippekben láttunk. Ebben szerencsére segít és nem hátráltat az Xbox mozgásérzékelője, mivel a mozdulatokat hála a jó égnek viszonylag pontosan képes lekövetni, bár azért fura dolgok itt is előfordulnak. A játékmódok közül először mindenképp a gyakorlást válasszuk, ugyanis nem árt először megismerkedni a számok felépítésével illetve az előadás metodikájával.

Először válasszuk ki a denszelés tárgyát, aztán pedig szemezgessünk a nehézségi fokok közül. Értelemszerűen a Beginner azoknak az embereknek van, akik nem tudnak egyszerre rágózni és láncfűrésszel mászkálni, a hard pedig az ifjú Malek Mikiknek. Én az arany középutat, az Easy fokozatot találtam szimpatikusnak, gondoltam hogy itt viszonylag kicsi az égési faktor. Aha. Minden dalt több részre osztanak fel, ez által segítvén a megfelelő koreográfia betanulását. Most eltekintenék attól, hogy mozgókép formájában prezentáljam ezt nektek, a lényeg annyi hogy bizony van sok könnyű és sok nehéz figura. Ha nagyon bátrak vagyunk, akkor állítsunk magunk mellé egy jó barátot és mindenféle betanulás nélkül csapjunk a lovak közé.

Igen, ezeket a figurákat nekünk is kell nyomni

A grafikus prezentáció amúgy nyilván teljesen másodlagos egy ritmusjáték esetében, viszont ez a sorozat mindig figyelt arra hogy azért a körítés is szórakoztató legyen, nincs tehát ez most se másképp. Jópofák a választható szereplők, bár a Dzsásztin Bíber hasonmást azért megbüntettem volna, ráadásul egy valag extrát is megnyithatunk nekik ha elég ügyesen pörgünk. A hangok és maga a hangulat egyébként eléggé meggyőző, néha amolyan gengszteresen egy kör közepén állunk, de lesz olyan is amikor egy nagyobb csoportosulást fogunk vezetni. Érdemes egyébként a TV-n illetve a hangrendszerünkön a hangerőt alaposan feltekerni, mert ezt a játékot tényleg nem lehet halkan és ülve, egy kényelmes fotelből tolni.

Nincs amúgy túl sok választható játékmód, de azt hiszem hogy ennél jobban nem is kell túlvariálni. Mondjuk a csapat alapú küzdelem vicces, mi négyen estünk egymásnak. Először valami lehetetlen fotót kell készíteni magunkról (sejthetitek hogy itt mik kerülnek előtérbe pár üveg sör után), aztán pedig indulhat is a móka. A gép kisorsol mindig egy párt, akik a különböző feladatokat kell hogy végrehajtsák. Lehet, hogy simán táncolni kell, vagy csak pózolni, de az is előfordulhat hogy egyéb rendkívül szórakoztató dolgot művelni. Persze mehetünk a világhálóra is, összemérve tánctudásunkat rivális csapatokkal, de ehhez nagyon profinak kell lennünk, mert engem és egy barátomat egy maximum kiscserkésznek tűnő lány brigád alázott meg úgy, hogy jobbnak láttuk hamar elhagyni a parkettet.

Diszkó Rick!

Azt hiszem egy ilyen játéknál a kardinális kérdés a hangulat, hiszen ha ez nincs meg, nem rántja magával az összegyűlt társaságot akkor a fene megette az egészet. Jelentem, ez itt teljesen rendben van, ugyanis nálunk már a gyakorlás alatt is dőltek az emberek a nevetéstől, hát még amikor belelendültünk! Jó és pontos a mozgásérzékelés egyébként, Kinect játéktól meglepő módon. De a legrosszabb az egészben az az, hogy a gonosz játék felvételt készít a teljesítményünkről, amint a legalattomosabb pillanatban vissza is játszik. Úgy éreztem, hogy kezdtem belelendülni, pörögtem-forogtam mint egy kecses balerina, aztán megláttam a visszajátszást és inkább egy üveg agancsos kóla után nyúltam. Az legalább meglátszik.

Persze sokban függ az egész a választható dalok listájától is, ami itt egészen pazar lett! Több mint 50 nóta van alapból, olyan slágerekkel mint a Daft Punk Arpund the World-je, a Moves like Jagger, Y.M.C.A, In da Club, Flo-Ridától meg Pitbulltól valami. A teljes tracklistet nem sorolnám föl, mert az internetet böngészvén mindenki megskubizhatja magának. A paletta egyébként nagyon széles, mivel a 80-as évek diszkó slágereitől kezdve napjaink legjobb dalai is megtalálhatóak. Nem, kedves rockkerek, nincs se Slipknot, se Dimmu Borgir, de még Linkin Park sem, szóval ez nem a ti játékotok.

Kicsit sok lett a botox nem, anya?

Egyszóval, rettenetesen jóra sikeredett a Dance Central 3! Igazi közösségi móka, jó dalokkal, hatalmas röhögésekkel, megalázó visszajátszásokkal (hüpp), jópofa online móddal. Negatívumot nem igazán tudok kiemelni, maximum annyit hogy ez bizony nem az egyszemélyes hadseregeknek van, szóval ha nincsenek nagyon barátaid, akkor ez nem a te játékod lesz. De mivel szociális lények vagyunk ez nem fordulhat elő, szóval elő a táncoló fekete lakkcipőkkel!