Crysis 3 teszt

A Crytek esetében azonban akadt egy óriási probléma, mégpedig, hogy a csapat korábban csak PC-re fejlesztett, amin az első rész katasztrofális eladásait követően mindenképpen változtatni szerettek volna, így a sorozat folytatását már konzolokra is elkezdték fejleszteni, ami abban a formában, ahogyan azt a srácok elképzelték, igencsak halott ötlet volt. Nem sikerült ugyanis rosszra a Crysis 2, csak éppenséggel alig tudtuk odatenni a franchise korábbi epizódja mellé, köszönhetően a nagyvárosi környezetnek és az elképesztően lineáris pályáknak, amelyek közül ugyebár egyik sem volt jellemző a legendás bemutatkozó epizódra.

Nézzük a jó oldalát, helyben van a tüzifa!

A Crytek azonban nem adta fel a harcot, inkább felszívták magukat, elkészítették a CryEngine grafikus motor újabb generációját, majd bejelentették a Crysis 3-at, amivel a gyökereihez szerették volna visszavezetni a szériát. Ez a vállalkozásuk elsőre megdöbbentő kezdeményezésnek tűnt, a végeredményt tekintve azonban korántsem sikerült olyan rosszul, mint amire számítottunk. A játék ugyan ismét New Yorkban játszódik, azonban az előző epizódhoz képes közel 25 évnyi idő telt el, a metropolisz pedig a CELL okoskodásának köszönhetően szinte teljesen érintetlen maradt, mi több, elzáródott a külvilágtól, a vállalat ugyanis a lakosság védelmében egy óriási akváriumot csinált a nagyvárosból. Ennek köszönhetően az egykoron virágzó városból lepusztult, romos és az élővilág által teljesen birtokba vett környék lett. A magasabb épületek ugyan kikandikálnak a sűrű aljnövényzet és az erdők közül, de érezhető, hogy immáron évtizedek óta nem lakja őket senki, mint ahogyan az utcákon is csak pár kósza vadállat kutat élelem után. A játékban Próféta irányításával, de Psycho oldalán fogunk betörni a külvilágtól elzárt New Yorkba, méghozzá azért, mert van aki nem dől be a CELL által közölt hivatalos álláspontnak, a nagyvállalat ugyanis valószínűleg valamiféle hátsó szándéktól vezérelve vonta be az óriási kupolával az egykor forgalmas metropoliszt. Ha pedig mindez nem volna elég, az idegenek még mindig itt vannak és igyekeznek meg is keseríteni életünket...

Akármi is legyen ez, egy légycsapó tuti nem lesz elég hozzá.

Amint a fentiekből is kitűnik, a Crytek valóban ismét előnyben részesítette a természetközpontúságot a sorozat legújabb tagjának keretein belül, ami nem jelent teljes visszanyúlást az első részhez, inkább annak továbbgondolásáról van szó, aminek köszönhetően egy sokkal másabb, egy sokkal egyedibb és különlegesebb atmoszférát képes teremteni a játék, ami bármennyire is hihetetlen, lényegesen hangulatosabb lett, mint az első, de főként a második felvonás esetében. Mindemellett sokkal fontosabb, hogy a Crytek a játékmenetet tekintve viszont már maximálisan előtérbe helyezte az első résszel megkedvelt sandbox élményt, így a pályák és a bejárható terek sokkal tágasabbak lesznek, aminek köszönhetően nem csak több lesz a taktikai lehetőségünk - egy-egy feladatot tehát többféleképpen is megvalósíthatunk -, hanem a fő történeti szál mellett még mellékes feladatok is várni fognak ránk. Elfelejthetjük tehát a Crysis 2-vel bevezetett csőpályákat, itt ugyanis a legtöbb esetben - ha csak az adott pályaszakasz nem kívánja meg - a nagyobb területeké lesz a főszerep, amelyeken úgy haladunk keresztül, ahogy csak szeretnénk. Fontos, hogy a pályaszerkesztők igencsak kitettek magukért, hiszen a hét régióra osztott New Yorkban nem csak a különféle kerületek bírnak más és más hangulattal, illetve sajátosságokkal, hanem még az azonos territóriumokban is képesek voltak fenntartani a változatosságot, méghozzá már-már mesteri formában.

Én nem erre gondoltam, amikor azt mondtam: "Csináljatok egy kis tavat a kertben!"

Maga a Crysis 3 játékmenete természetesen nem változott meg túlságosan, így a sorozatra jellemző sajátosságokat fogjuk megtapasztalni ismét, de átalakított vagy kibővített formában. A szokásos FPS kliséket a franchise életében mindig is kitűnően fel tudta dobni a nanoruha megjelenése, ami egy speciális ruházatot takar, mint a legmodernebb haditechnika képviselőjét. A nanoruha - az automatikusan töltődő energiaszint korlátain belül - természetfeletti képességekkel tudja ellátni viselőjét, így például egy ideig láthatatlanná tudja tenni főhősünket, vagy áthatolhatatlan páncélt vonni köré. A nanoruha legújabb generációja azonban két új tulajdonsággal is kibővült, amelyek közül az egyik inkább visszatérő opció, hiszen a Crysis 3-ban ismét lehetőségünk lesz alkalmazni a ruha gyorsfutás funkcióját - ami ráadásul még energiát sem zabál -, de ennél sokkal jobb ötletnek tűnt - a megvalósítását tekintve azonban már kevésbé - a hackerkedés megjelenése, hiszen képesek leszünk ruhánkkal feltörni az ellenséges objektumokat vagy magunk mellé állítani a likvidálásunk érdekében felállított fegyvereket. A hackerkedés jó taktikai lehetőségeket nyújt, azonban óriási probléma, hogy a hozzá kapcsolódó mini-játék finoman szólva is az óvodások szintjét verdesi - ezúton is elnézést az óvodásoktól - és sajnos a kampány előrehaladásával sem fog pozitív irányban módosulni.

Rám fért már ez a fürdés, kezdett kicsit illatos lenni idebennt.

A játékmenet tekintetében az apróbb módosítások mellett - lásd például a véleményem szerint még mindig felesleges fejlődési rendszert - egy komolyabb újítás is megjelent, méghozzá a már az előzetesek esetében is sokat emlegetett íj, ami egy igencsak erős, hatásos, de ami talán még ezeknél is fontosabb, csendes fegyver lett a Crysis-sorozat történetében. Az íjjal és a láthatatlansággal együtt szinte nem is lesz előttünk akadály, sőt mi több, egész pályákat és pályarészeket tudunk megoldani ezáltal úgy, hogy az ellenfél azt sem tudja, hogy ott jártunk. Habár elsőre jómagam is idegenkedtem az íjtól - mert azért ez mégiscsak egy Crysis -, de végül annyira beleszerettem, hogy amennyiben volt hozzá munícióm, szinte mindig azt használtam a kampány során, ami sajnos mégsem tudott rám túl mély benyomást tenni. Elsődlegesen azért, mert a története finoman szólva is unalmas, és bár a végjáték elég jóra sikerült, sőt, az emlékezetes pillanatok is a helyükön vannak, de az az 5-6 óra, ami alatt ki lehet játszani Próféta történetét, finoman szólva is kevésnek tűnt. Ezen pedig nem sokat változtat a többjátékos mód megléte sem, ami a Hunter opció kivételével a szokásos klisékből építkezik, tehát amennyiben a szavatosságot vesszük szemügyre, akkor abban bizony alaposan elvérzik a játék.

Öcsém, én a tökömet elhagyom, ezek meg itt gulyáspartiznak!

Direkt a végére hagytam azt a részt, ami a rajongókat bizonyára a legjobban érdekli, ez pedig a grafika. Nos, mi a játék PC-s változatát teszteltük, méghozzá egy olyan számítógépen, ahol sikerült majdnem minden beállítást a maximumra húznunk. Ezekkel a beállításokkal nem túlzás kijelenteni, hogy a Crytek ezúttal valami elképesztőt alkotott. Nem is igazán értjük, hogy a második résszel mit műveltek, de a Crysis 3 képében megszületett a jelenlegi PC-s játékipar legszebb alkotása, amiben minden a helyén van, minden él és mozog, minden a lehető legapróbb részletekig ki van dolgozva, és még az árnyékok, valamint a fényeffektek is egészen elképesztőre sikeredtek. A játék küllemét kitűnően alátámasztja szerintem, hogy a Crytek még az átvezető animációkhoz sem használt külön CGI jeleneteket, hanem amit az átvezetők alatt látunk, az utána később mozgásban, testközelből is megmutatkozik előttünk. Nem igazán lehetne szavakkal leírni, hogy milyen is lett a játék külleme, hiszen csak olyan elcsépelt kifejezések jutnak az eszembe, mint a csodálatos vagy az elképesztő, de higgyétek el, tényleg valami csodálatos és elképesztő, amit a Crytek megvalósított a CryEngine 3 segítségével. Én megemelem a kalapom, főleg, hogy bele sem merek gondolni, a küszöbön álló következő generációban mire lesz majd képes a német stúdió.

Srácok, az eltúlzott kerti tó még oké, na de ez a romkert...

Ahelyett azonban, hogy a jövőbe révednék, inkább összefoglalnám, hogy a Crysis 3 alapvetően egy nagyon jó videojáték lett, de a grafikát leszámítva egyáltalán nem lett sem előremutató, sem korszakalkotó, csak egy újabb, egyébként jó ötletekkel felvértezett FPS-játék. Ha el tudunk tekinteni a rövid játékidőtől, illetve mindig is imádtuk a Crysis-sorozatot, akkor a harmadik résszel biztosan nem fogunk mellényúlni, de ha másért nem is, már csak a grafika miatt is érdemes legalább belepillantani a végeredménybe, mert valóban elképesztő, amit a Crytek megalkotott. Persze én is nagyon jól tudom, hogy a grafika nem minden, de ez egyáltalán nem igaz a Crysis 3-ra, itt ugyanis éppen, hogy a küllem lesz a minden. Ha ebben az irányban kíván továbbhaladni a Crytek, mi örülni fogunk neki, de remélem megjegyzik majd, hogy a gyökerekhez való visszatérés önmagában még azért kevés lesz hosszútávon.