Company of Heroes 3 teszt

2023. február 20.
101.3221
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Gargameth profilja, adatai
Gargameth
A Company of Heroes sorozatot, remélhetőleg, nem kell a stratégák és a világháborús játékok kedvelőinek bemutatnom. Az első része hatalmasat csobbant, ugyanis amellett, hogy az akkori FPS-ekben látható grafikát hozta úgy, hogy TPS-ről van szó, fantasztikus, addiktív és magával ragadó játékmenettel volt felvétezve, mely a mai napig el tud rabolni a rajongóktól egy-egy hétvégét (basszus, már megint valaki feltelepítette a gépemre...).
Advertisement


A kiegészítők és a nem hivatalos Blitzkrieg Mod sokat tettek azért, hogy beékelődjön ezen alkotás a videojátékos történelembe. A 2013-ban megjelent második rész, sajnálatos módon, nem ütött akkorát, mint az előd. Technikai mizériák mellett az oroszok és a volt Szovjet országok sem értékelték, hogy a játék komikusan eltúlzott gonoszokként állítja be a vöröseket, hisz, mint tudjuk, háborús bűnöket csakis a németek és a szövetségeseik követtek el. Tartalmilag pedig egy bő kiegészítőnek tűnt eme epizód, lévén, hogy túl sok nem változott a már ismert játékmeneten.

Bal oldalt láthatjuk, hogy miként változott a mostani akciónk során a tanácsadóink hűsége felénk.

Bal oldalt láthatjuk, hogy miként változott a mostani akciónk során a tanácsadóink hűsége felénk.


És így el is jutottunk mai tesztünk alanyához, a Company of Heroes 3-hoz. A történet ismét a Szövetség és a Tengelyhatalom konfliktusából emelt ki egy-egy részletet, a szovejeteket inkább meg sem említve. A szövetségi kampány az olasz inváziót mutatja be, a nemzetszocialisták sztorija pedig az ezt megelőző, észak-afrikai hadakozásokon megy végig. Mindkettő kampány egyedi módon van vezetve, bár a pályák szerkezete és a teljesítendő feladatok minden rajongónak ismerősek lesznek.

A multis, vagy "skirmish"-elős módokba nagyon nem mennék bele, ugyanis semmi igazán nagy újdonságot nem fogunk ilyen téren tapasztalni, ami különb lenne a szóló játékos mechanikáktól. Emberi erő, muníció, üzemanyag, bázisfoglalás és pontgyűjtögetés vár ránk. A játék során folyamatosan gyűlik a tapasztalati pont, melyekért "Command Point"-ok járnak. Ezek költögetésével hozzácsaphatunk embereinkhez bónuszokat az ismerős doktrínarendszer segítségével (páncélos, gyalogos, légitámogatás). Eddig minden tiszta.

Az alapvető struktúrája a játéknak semmit sem változott. Nem is kellett neki.

Az alapvető struktúrája a játéknak semmit sem változott. Nem is kellett neki.


Ami viszont érdekes lehet, az a gyalogosokat érő újdonságok, illetve az elesett páncélosok újrahasznosítása. Ezen utóbbi, mondjuk, az előző részben is ott figyelt: egy szétlőtt jármű nem robban automatikusan ripityára, csupán megszabadul a "felesleges" legénységétől, és a megfelelő járművel meg lehet menteni (feltéve, ha van hely számára a sereglimitben (Population Cap)). Ha nincs mentésre lehetőség, a gépészeink azért némi olajat ki tudjak szipákolni belőle, ami jó, lévén, hogy a legritkább nyersanyagról van szó.

A különféle támogatójárművek immáron, a gyalogosok gyógyítása, újratöltése és gépfegyeres támogatása melett mellett akár ostromgépeket is tudnak transzportálni magukkal, legénységestül, akik ezzel elfoglalják a szállítási helyét a gépnek. Így végre nem kell éveket várni, hogy odaérjen a frontvonalra például egy PAK páncéltörő ágyú, hanem normális sebességgel tud haladni a seregünkkel, és rugalmasan vihető bárhová, feltéve, hogy nem lövik ki előle a szállító kocsit.

Az olasz kampány során alakulatainkat csaták után kapott "Skill Point"-okból fejleszthetjük.

Az olasz kampány során alakulatainkat csaták után kapott "Skill Point"-okból fejleszthetjük.


Taposóaknából kétfélét lehet most már lerakni, bár hatékonyságot illetően ugyanolyannak tűnt mindkettő. Elvileg a drágább a tankok ellen jó, az olcsóbb pedig a gyalogság napját teszi rosszabbá, de úgy tapasztaltam, hogy a sebzés mértéke minimálisan változik csupán, lépjen a szerencsétlen egység bármely típusú aknára. Ha pedig nagyon szorítana minket az idő és túl sok helyre kellene egyszerre figyelnünk... akkor immáron meg is állíthatjuk az időt.

Jó, ez csak a szólójátékokban használható; eléggé érdekes volna, ha a multis partikban, mint a Starcraft 2-ben, is lehetne nyomogatni a "pause" opciót, miközben, az imént említett játékkal ellentétben, továbbra is kiadhatunk parancsokat embereinknek a szünet közben. Ilyet inkább szerepjátékoknál tapasztal az ember, ahol körről körre kellett cselekedni. Ám itt a "single player" kalandok során, kíváltképp a magasabb nehézségi fokokon, majdhogynem képtelenség lesz mindenre egyszerre figyelni. Vagy gyakoroljuk a multit sokat, és hamar pro döntéshozókká válhatunk. Jó esetben.

Az új egységnevek mellett új képességek is napvilágot láttak. Érdekesek, de nem túl fantáziadúsak.

Az új egységnevek mellett új képességek is napvilágot láttak. Érdekesek, de nem túl fantáziadúsak.


Szóval tartalmilag túl sok újdonsággal nem szolgál a Company of Heroes 3, úgyhogy lássuk a kampányokat. Kezdjük kronológiai sorrendben a mesénket, Erwin Rommel-lel, aki a Deutsche Afrika Korps élén tett nagy hírnévre szert az észak-afrikai hadakozások során. A történet ezt a hosszadalmas konfliktust mutatja be civilek szemszögéből, akik kénytelenek voltak a saját biztonságuk miatt ide-oda ingázni a harcoló felek között, attól függően, hogy épp ki volt megszálló, és sosem tudták eldönteni, valójában ki is az igazi gonosz.

Persze miután megkezdőtek a deportálások, igen hamar eldőlt, hogy a németek azok, de ez igazából nem annyira fontos, ugyanis a narratíva nem sikerült nagyon megnyerőre; egyedül a kézzel készített átvezető képsorok vittek némi színt az egészbe, ellensúlyozva a szinkronszínészek felemás munkáját. Ezen kampány pályastruktúrája emlékeztet leginkább a klasszikus CoH-os felépítéshez: lineárisan haladunk a sztoriban, pályáról pályára. Kár, hogy a kiegészítő feladatok teljesítésének nem láttam sok értelmét, ugyanis semmilyen bónuszt sem adtak a következő szinteken.

A kis színes pajzsikon mutatja, hogy a gyalogosság mennyire van fedezék mögött.

A kis színes pajzsikon mutatja, hogy a gyalogosság mennyire van fedezék mögött.


Az olasz invázió sztorivonal már egy fokkal érdekesebbnek fest, ugyanis itt a készítők megpróbálták implementálni a Total War-ból ismerős térképrendszert. Vagyis látjuk Itáliát a maga pompájában... legalábbis a fontosabb részeket, és nagyjából szabadon bejárhatjuk azt az alakulatainkkal. A terület, ahol épp egységeink állnak adhat nekik különféle bónuszokat, vagy hátrányokat, a harcokat pedig néhány esetben automatikusan is lezavarhatjuk, bár a gép hajlamos az ellenfél erejét túlértékelni, így a manuális lejátszása az ütközeteknek szinte mindig célravezetőbb, ha nem egyértelmű, ki nyerne első ránézésre.

A városokért folytatott küzdelem is változó: néhány települést automatikusan elfoglalnak embereink, de van, ahol pályára csúszik a nézet, és le kell játszanunk a csatát. Feladatunk, azonban, nem mindig merül ki annyiban, hogy verjük szét az ellenfeles erőket, hanem gyakorta mellékesnek tűnő megbízást is kaphat az általunk irányított alakulat. Például hidakat, védelmi állásokat kell megjavítanunk, ki kell tartanunk egy bizonyos ideig, bár, ha ellenfeles csapatokkal ütközünk meg, nem pedig várost ostromlunk, akkor általában egy egyszerű pontgyűjtős, "skirmish" pálya keretei között kell győzedelmeskednünk.

Amikor a németek így várják az érkeztünket, akkor baj van.

Amikor a németek így várják az érkeztünket, akkor baj van.


Itt az extra feladatokat érdemes teljesíteni, ugyanis képzettségpontokat kaphat értük az adott egység, melyekből fejlesztéseket lehet nekik vásárolni. Így elérhetővé tehetünk nekik speciális fegyvereket, járműveket vagy képességeket. A térképen az ellenség erődítményeit, raktárait és védelmi rendszereit is érdemes pusztítgatni, de azokért csupán "biztonság" jár, "Skill point" nem. Az elfoglalt városokból megindíthatunk újabb egységeket, illetve hajókat és repülőket is gyárthatunk, ha van rá kapacitása a településnek.

Három vezető fog tanácsokat és mellékküldetéseket adni a kaland során; kettő szövetségi generális (kiknek a nevei semerre sem találhatók az igazi itáliai kampányban), illetve egy lázadó olasz szervezkedésnek a feje. Ahogyan teljesítjük (vagy nem) az általuk adott kiegészítő kihívásokat, illetve foglalunk el bizonyos településeket, úgy fog változni a megítélésük felénk. Minél magasabb, annál több bónuszt kapnak embereink, no meg elérhetővé válnak bizonyos speciális hadműveletek is.

A városok felett megfigyelhető, hogy kell-e harcolni az elfoglalásukért, vagy elég csak "rájuk lépnünk" egységünkkel.

A városok felett megfigyelhető, hogy kell-e harcolni az elfoglalásukért, vagy elég csak "rájuk lépnünk" egységünkkel.


Ám, sajnálatos módon, ez a kampány nem sikerült túlságosan érdekesre, lévén, hogy a körök néha teljesen eseménytelenül követik egymást. Ez annak tudható be, hogy egységeink mozgáspontja nagyon limitált, és egy támadás után azonnal nullázódik az. Így, ha sok gépfegyver-, és tank ellenes erődítményt kell kipucolnunk, akkor nagyon elhúzódhat egy menet. Az észak-afrikai sztori pedig pont ennek az ellenkezőjében szenved, vagyis egy délután alatt végig lehet vinni... feltéve, ha a legkönnyebb nehézségi szinten veselkedünk neki a kihívásnak.

Eleinte brutális technikai hibák is jelen voltak a játékban, de a készítők még időben kidobtak egy "patch"-et és a diavetítés teljesen megszűnt, mely helyenként játszhatatlanná varázsolta mai mókánkat, még úgy is, hogy szegény árnyékokat és az élsimítást is levettem nullára. Ám hiába volt minden más opció ultrára húzva, ez a játék nem tartozik a legszebbek közé. Távolról sem. A játékterek sok helyen egyszerűen kopárak és részlethiányosak, helyenként mosott textúrákkal.

Fent látható, ahogyan a környezetébe beleolvadt traktor viszi az egyébként mozgásképtelen ágyút.

Fent látható, ahogyan a környezetébe beleolvadt traktor viszi az egyébként mozgásképtelen ágyút.


Ez az észak-afrikai pályákon érthető lenne, hisz a sivatagban vagyunk, örüljünk, ha egy kaktusszal találkozunk, de az összecsapások, javarészt, városokban és falvakban történnek, melyek néhány kockaépületből, homokzsákvonalból, falból és ládából állnak. Nem túl borzalmas a helyzet, szerencsére, az olasz térképek azért egy fokkal hangulatosabban festenek, de ott is megesett, hogy egy település fogalma kimerült néhány házikóban.

Az első naptól kezdve nyitott a lehetőség a "mod"-ok készítéséhez, és remélhetőleg a rajongók élni fognak ezzel. A multis élmény változatlanul erős része a játéknak, úgyhogy emiatt nem kell aggódni. Kár, hogy nem csak ebből áll a Company of Heroes 3, és a többi az bizony erőteljesen felemás érzéseket hagyott a számban. A többi helyeimről nem is beszélve. Sebaj, majd remélhetőleg ez is kinövi magát úgy, mint ahogy az előd tette.

Company of Heroes 3 / Tesztplatform: PC

egynek jó...
  • Stílus: RTS
  • Megjelenés: 2023. február 23.
  • Ár: 19.990 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Apró-cseprő játékmechanikai újítások
  • A multi továbbra is pergős és erős
  • A klasszikus játékmenet bevált alapjai változatlanok
  • Az új kampányötlet felemásra sikeredett
  • A prezentáció hagy maga után némi kívánnivalót
  • Inkább tűnik ez is egy nagyszabású kiegészítőnek, semmint teljes értékű játéknak
  • Hang
    7
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    7
6.8
5 hozzászólás

VaPe

1 éve, 1 hónapja és 26 napja

Iskolapéldája annk, hogyan adjunk el egy DLC-t teljes áron? röhögő smiley

válasz erre

fighterlaci

1 éve, 2 hónapja

Akciós áron biztos berántom majd.

válasz erre

zender

1 éve, 2 hónapja

Nekem kötelező game. mosolygó smiley A hangulatot, játékélményt hozza, multi meg ezek szerint nem hoz csalódást.

válasz erre

petrovicsz

1 éve, 2 hónapja

Az elsőt imádtam (sőt a mai napig imádom), a folytatás gyengécske volt, reméltem hogy az új rész újra nagyot robbant. Kár hogy ezek szerint nem igazán.

válasz erre

Mordorer

1 éve, 2 hónapja

Hát én ezzel akkor kivárok egy kicsit...

válasz erre
Company of Heroes 3
19.990 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja