Hogy miként lehetséges ez? Nagyon egyszerűen! Az alapjátékkal annak idején az volt a bajom, hogy bár igencsak sokáig elvoltam vele, szerettem minden percét, de hiányzott belőle ez, hiányzott belőle az, így sosem tudtam annyira elmerülni benne, mint a korábbi epizódokban. Az első bővítmény, avagy a Gods & Kings ugyan a maga nemében hasznos újításokkal gazdagította a végeredményt - különösen a vallás megjelenésével -, de radikális fordulatot nem hozott a játékmenetbe, nem úgy, mint a Brave New World, ami az alapokhoz is hozzányúlt végre, sőt mi több, egy teljes játéknyi tartalommal bővítette ki az alapokat.
Nem titkoltan túl sok újdonságot nem fogtok hallani az alábbiakban ahhoz képest, mint amit korábban az előzetesben már leírtam nektek. Akkor ugyanis bár még csak egy erős korlátozásokkal ellátott kipróbálható változatot nyüstölhettem, de a lényeges változásokba már így is bele tudtam kóstolni, a végleges verzióban tehát az elzárt részek már nem okoztak állejtő újdonságot, ami természetesen nem probléma, sőt.
Hangsúlyoznám ezúttal is, hogy a kiegészítő a nagy dolgok mellett szinte milliónyi apró frissítést hozott a játékba - sok nincs is szem előtt, hiszen magát a játékmechanikát vagy a mesterséges intelligenciát érinti, ami egyébiránt lényegesen kellemesebb, barátságosabb, békeszeretőbb lett -, így a játékteszt során magam is inkább a főbb dolgokat emelném ki, így rögtön az egyik legjobb újdonságot, avagy a kultúrák megjelenését, ami egészen addig nem hiányzott az alapjátékból, ameddig a Brave New Worldben ki nem próbálhattam, most viszont pedig már nem is tudnám elképzelni nélküle a játékot.
A kultúrának köszönhetően választott civilizációnk minden tagjában ki kell alakítanunk az identitástudatot, ami egy igencsak komoly fegyvertény lehet a kezünkben, hiszen mai világunk a legjobb példa arra - gondolok itt az egészséges identitástudatra rendkívül káros multikulturalizmusra -, hogy egy erősebb kultúra milyen könnyedén képes elnyomni egy gyengébbet. Ezáltal a háborúkat immáron nem csak fegyverekkel vívhatjuk meg, hanem az is rendkívül fontos lesz, hogy a lakosság mennyire tud azonosulni múltjával, milyen erős a kultúrája.
Ezt elsődlegesen az archeológia segítségével tudjuk elérni, így a nagyobb városokban lehetőségünk lesz régészeket, illetve komplett kutatócsapatokat kifejleszteni annak érdekében, hogy ásatásokat végezzenek a különféle területeken, így régmúlt idők csatáinak és építményeinek a leleteit is kiáshatják, amelyeket egy múzeumba zárva bevonzhatjuk a turistákat is. A kultúra, de sokkal inkább az archeológia természetesen casus bellivé is válhat, ha egy ellenséges területre tévednek régészeink és ott próbálnak meg kiforgatni valamit a föld alól.
Szintén a komolyabb újítások közé tartozik a Brave New World esetében a Világkongresszus megjelenése, aminek jelentősége a végleges változatban mutatta meg a foga fehérjét. A Világkongresszus keretein belül ugyanis egy olyan fegyvert kaptunk a kezünkbe, amivel szinte bármit elérhetünk, ha jól forgatjuk a lapokat. Ehhez természetesen fontos, hogy többségünk legyen a kongresszus keretein belül - nem olyan nehéz ezt elérni -, így bár továbbra is könnyedén magunkra robbanthatjuk a sokadik világháborút, de békeidőben olyan határozatokat hozhatunk, amelyek elképesztő hatással járnak, elég csak különféle adók kivetésére gondolni, vagy éppen az atomfegyverek korlátozására.
Sajnos magam is megtapasztaltam azonban, hogy bár a mesterséges intelligenciát visszavették, úgyszólván barátságosabbá tették a fejlesztők, de amennyiben ellenünk fordítják, akkor bizony a Világkongresszus a mi orrunk alá is olyan borsot tör majd, hogy hosszú-hosszú napokig tüsszögünk mindaddig, amíg nem tudjuk majd korrigálni a galibát.
A játékban mindemellett megjelentek az ideológiák, amelyek szintén a diplomáciai kapcsolatokat képesek pozitív vagy negatív értelemben szolgálni, így civilizációnk ideológiáitól függ majd, hogy miként néznek ránk a szomszédos államok, milyen könnyen tudunk kapcsolatot létesíteni másokkal és így tovább. Érdemes tehát a hippiskedés helyett a rendet, az erőt és a becsületet választanunk ahhoz, hogy könnyebben érvényesüljünk úgy, hogy közben senkinek se kelljen keresztbe tennünk és senkivel se kelljen összevesznünk a kampány során.
Az ideológiák mellett újdonságnak tekinthető még a nemzetközi kereskedelem, illetve az ezeket szolgáló útvonalak megjelenése is, amelyek határokon belül éppen úgy elérhetők lesznek, mint határokon kívül. Fontos, hogy minél távolabbi lesz egy útvonal, minél több államon ível keresztül, annál bizonytalanabbá válik a termékek egyik pontból a másikba való eljutása, ugyanakkor mégis érdemes lesz megkockáztatni ezeket, hiszen a távolabbi útvonalak együtt járnak majd kultúránk terjedésével is.
Nem is lenne igazi Civilization V expanzió a Brave New World, ha a Firaxis nem pakolta volna tele a programot egy halom civilizációval, így összesen kilenc játszható frakció kapott helyet a játékban, köztük olyanok, mint Lengyelország III. Kázmér vezetésével, Brazília II. Pedro irányításával, Portugália I. Mária kormányzásával vagy éppen Indonézia, Gajah Madával az élet, ugyanakkor olyan érdekes civilizációk is megjelentek, mint például az asszírok vagy a zuluk.
Természetesen nem maradhattak ki a bővítményből az új felépíthető csodák sem, amelyek között a Nemzetközi Űrállomás továbbra is viszi a prímet, de a Parthenon és a Broadway sem semmi. Számomra ugyanakkor a Brave New World két legjobb újdonságát a két vadonatúj szkenárió jelentette, amelyek közül egyikkel az amerikai polgárháború, de sokkal inkább a kontinens kolonizálásának idejére repülhetünk vissza, míg a másikkal Afrika gyarmatosítását követhetjük nyomon, méghozzá számtalan izgalmas és változatos küldetéssel a fedélzeten.
A zárszó keretein belül is csak ismételni tudom magamat, miszerint a Civilization V esetében nem csak az előző bővítményt, hanem élmények tekintetében még az alapjátékot is sikerült felülmúlnia a Brave New World kiegészítőnek, hiszen rengeteg és végre igazán hasznos újdonságokat pakoltak bele a Firaxis fejlesztői, amelyeknek köszönhetően lényegesen színesebb, változatosabb és természetesen összetettebb játékmenet is vár majd ránk.
Nyilván a Brave New World önmagában nem értékelhető, hiszen az alapjáték is szükséges ahhoz, hogy futtathassuk, de nekem a Civilization-sorozat ötödik generációjában most először sikerült mindennapi gondjaim és bajaim mellett úgy teljes egészében belefeledkeznem a játékba. Egyértelműen csak ajánlani lehet a Brave New World expanziót, minden elemét imádom!