Chronos: Before the Ashes teszt

Amint viszont jobban elmélyedtem az információ áramlásban, úgy bukkantak fel olyan review-k, amikben sokkal inkább valamilyen Soulsborne light-nak titulálják, mert a mechanika állítólag nagyon hasonló. Itt azért már elkezdtem ráncolni a szemöldököm és lelki szemeim előtt megjelent valami nagyon fura hibrid, ahol óriási démonokat öltem meg, aztán kedélyesen elcsevegtem valami tündérszerű lénnyel.

Szerencsére közben letöltődöt a program, így nem kellett tovább a túlzottan plasztikus fantázimra hagyatkoznom, belecsaphattam a lecsóba. Aztán pár óra játék után kiderült, hogy sokkal jobb let volna, ha maradok a képzelgésnél, ugyanis a Chronos: Before The Ashes az abszolút középszer élő manifesztációja.

Bemenjek vagy ne menjek?

A sztori sajnos kiválóan tükrözi mindezt: egy olyan vilgban járunk, ahol a modern civilizáció tulajdonképpen elpusztult, az emberek pedig finom szólva is megtizedelődtek. A kezdetekkor egy idős sámán meséli, hogy jött a nagyon gonosz sárkány, akinek parancsára szörnyű dolgok történtek. Mi, azaz a játék protagonistái kapjuk azt a derék feladatot, hogy likvidáljuk a bestiát vagy dögöljünk bele a próbákozásba. Hát köszi, kaptam már ennél szívderítőbb parancsot is.

Aztán vált a nézet és már egy elhagyatott bunkert fedezünk fel. Miután életet csiholtunk a számítógépes rendszerbe, aktiválódik egy kristály, ami magába szippant és egy meglehetősen fura helyen találjuk magunkat - ez a város lenne a gyík búvóhelye. Nagyjából ennyiről szól az egész. A feladatunk igazából egészen egyszerű: átverekedni magunkat az itt tanyázó, meglehetősen idétlen lényeken, leverni a nagyobb ellenségeket majd pedig pontot tenni a túlméretezett szecskavágó életére.

Menet közben felvehetünk egy-két dokumentumot, ami próbál valamiféle mélységet adni az egésznek, sajnos meglehetősen kevés sikerrel. Semmi gond, mert majd a külcsín és a játékmenet biztosan megmenti az egészet, gondoltam félhangosan. Nos, az van, hogy egyik tézis sem nyert igazolást.

Láttam már tisztább pecót

A Soulsborne címek ugye abszolút az elitet képviselik külsőségek terén, de a Zeldák is szorosan ott vannak a nyomukban. Ezzel szemben szegény Chronos úgy fest, mint amit PS3-on kezdtek el tervezni, csak közben a nyakukra szakadt az új generáció, így végül PS4 lett belőle. Próbálták keverni a meseszerű megjelenítést a dark fantasyval, mérsékelten kevés sikerrel.

Ahogy látjátok, a végeredmény roppant kevés textúra lett meglehetősen ingerszegény környezetbe ágyazva. A "szörnyek" úgy festenek, mint amit egy nagyjából öt éves gyermek megálmodik, majd a modellezéssel foglalkozó apja átülteti digitális változatba. A nagyobb monszták se lesznek sokkal jobbak, mind kreativitásban, mind pedig nehézségben elmaradnak a bevezetőben említett játékoktól. A pályákat próbálták változatossá tenni, de sajnos olyan szinten ingerszegény minden, hogy ezzel sem megyünk sokra.

Nem ragoznám tovább, nézzétek az ingame screenshotokat - meg lennék lepődve, ha bárki rábökne az egyikre és azt ordítaná, hogy nekem kell ez a játék. Technikailag legalább rendben vagyunk, bár a töltési idők iszonyatosak, valamint az általános sebesség sem túl magas. Nem tudom, hogy ez direkt volt, vagy csak egyszerűen így tudták elérni, hogy viszonylagosan bugmentes legyen a cucc. A játékmenet szintén nem valami izgalmas, de végre leírhatom, hogy tartogat egy-két érdekesebb mechanikát.

Ejj, ott a messzeségben de nagyon figyelnek

Alapvetően egy külső nézetet használó akció/RPG keverékről beszélünk, ahol a szörnyellák lecsapásán túl még különféle logikai feladatot is meg kell majd oldanunk. Itt amúgy valóban fel lehet fedezni elemeket a már emlegetett "nagytesókból", hiszen nagyon taktikusan, sokat védekezve kell küzdenünk, mert a legegyszerűbb izé is simán darabokra aprít, ha nem figyelünk. Nem, semmilyen formában sem olyan nehéz mint bármelyik SB anyag azért, mielőtt felcsillanna valakinek a szeme.

A light jelző talán ebben a szegmensben kapja a legnagyobb nyomatékot: a tevékenységekért tapasztalti pontokat kapunk, majd szintlépés során elosztogathatunk bizonyos mennyiségű pontot, hogy növeljük a négy fő értékünk egyikét. Összesen három pajzsot és hat fegyvert gyűjthetünk be, amiket úgynevezett dragon shardokkal erősíthetünk bizonyos szintig. Az érdekes rész akkor kezdődik, amikor először meghalunk. Ilyenkor ugyanis karakterünk öregszik egy évet.

Ez persze nem nagy truváj, viszont amikor elérünk a kerek huszashoz, harmincashoz, satöbbi, akkor ennek függvényében kell választanunk egy komolyabb buffot, amit csak egyszer kaphatunk meg. Ez amúgy egy érdekes taktikai lehetőség, hiszen ifjabb korunkban inkább az életerőre meg a muszklikra kapunk sok pluszt, míg idősebb korunkra ez eltolódik a mágia irányába - bár annyiszor nem sikerült elpatkolnom, hogy ez kiderüljön, hogyan fest a gyakorlatban.

Minden oké, haver?

Itt is érvényes az egyébként, hogy halálunk esetén a legközelebbi teleport kristálynál térünk magunkhoz és ellenfeleink újratermelődnek, viszont mondjuk a Dark Souls-szal ellentétben az összegyűjtött tapasztalati pont nem veszik el. Negatívumként mindenképp fel kell hoznom a nyögvenyelős harcot - emberünk iszonyúan lassan reagál a parancsokra, szóval jól kell időzítenünk a csapásokat. A kamera szintén nem segít, túl sokszor őrül meg, mi meg csak annyit látunk hogy fogy az életerőnk.

Térkép pedig egyáltalán nincs, amit nem is értek. Oké, hogy a különböző szakaszok nem túl szerteágazóak, de azért az ilyen stílusú cuccoknál alapnak számít. És nem, ez nem nehezítés hanem az idegeinkre való mászkálás kedves fejlesztők. Nagyjából 20-30 óra közé tehető a játékidő, viszont jóval többnek fogod érezni, mert sajnos elég monoton és ingerszegény az egész. Ezt próbálja feldobni néhány gondolkodásra sarkalló mozzanat, de csak ideig - óráig sikerül feledtetni a hiányosságokat. Ez lenne tehát a Chronos: Before The Ashes, ami érzésem szerint eléggé késve futott be.

Hahh, vékonyabb vagyok az oszlopnál! Norbi update!

Az öregedést, valamint a vele járó taktikai érdekeségeket leszámítva egy se íze, se bűze anyaggal van dolgunk, amit őszintén szólva nem tudom, milyen csoportnak ajánljak jó szívvel. Egyedül az ára az, ami miatt tehetünk vele egy próbát - ennyiért talán a legtöbb dolga megbocsájtható.

Bár az is igaz, hogy nyakunkon az ünnepek, a polcok tömve vannak jobbnál jobb ajánlatokkal és nem tudom, hogy ki fogja ezt választani közülük. Ha elképesztően durva Zelda elvonási tüneteid vannak és kipörgetted az összes Soulsborne címet, akkor eg óvatos próbát tehetsz vele, de szerintem el is fogod felejteni viszonylag hamar, hogy egyáltalán bepakoltad a könyvtáradba.