Burn Zombie Burn! teszt

Bár története nincs a Burn Zombie Burn!-nek, a lehetséges keretsztorit hamar fel lehet vázolni. Hősünk, Bruce csak egy laza éjszakára vágyott barátnőjével a kocsija hátsó ülésén, amolyan old school stílusban. Azzal azonban nem számolt, hogy a holtak visszatérnek az éjszaka, így fegyvere csövét a csaj helyett a zombikat kell megcéloznia és a legkülönfélébb gyilkolóeszközöket felhasználva kell ismét - és remélhetőleg immár végleg - a föld alá küldenie őket.


Az elsődleges célunk a pontok gyűjtése, melyeket nem meglepő módon az örök vadászmezőkre küldött zombikért kapunk. Alap gyilkolóeszközünk egy pisztoly, mely végtelen tölténnyel bír, és könnyítésként az újratöltéssel sem kell bíbelődnünk. A repertoárunkban megtalálható még az UZI, a sörétes puska, a minigun, a baseball ütő, de pusztíthatunk még fűnyíróval is, vagy éppen agy-fegyverrel is. Ez utóbbi tetszőleges helyre egy emberi agyat lő ki, ami oda vonzza a holtakat, pár szabad pillanatot biztosítva nekünk. Mint azt a játék címe is mutatja, a legfontosabb fegyver a lángszóró (a gáztartály kiürülése után egy fáklya), mellyel pillanatok alatt egész zombiseregek foghatnak tüzet. A lángoló rémek számával megegyező szorzót kapunk a pontjainkra, így érdemes egy-egy sörétes puskás őrjöngés előtt felgyújtani legalább tíz darabot (azonban simán fel lehet a negyvenet is) ezáltal tízszer annyi pontot kapni értük. A magas pontszám azért fontos, mert a soron következő pályákat csak bizonyos mennyiség elérése esetén lehet meglátogatni.


A főmenüben két játéktípus közül választhatunk: arcade és challenge. Az utóbbiban 10 szinten keresztül kell minden pályán más feladatot teljesíteni. Van, ahol fűnyíróval kell szabdalni a holtakat, míg máshol egy TNT-vel megtöltött zombifejet kell a rajongóink közé rúgni, majd a megfelelő pillanatban felrobbantani azt. Bár nem mindegyik pálya kreatív kellően, azért mindenképpen dicséretes, hogy helyet kapott.

Árkád módban 6 pálya áll rendelkezésünkre, hogy rendet tegyünk a föld alól kikászálódottak között. Háromféle nehézségi szint közül választhatunk, igaz, a legkönnyebb fokozaton nem érdemes játszani, ugyanis ilyenkor a játék nem menti el a pontjainkat, ergo hiába szedünk össze annyit, amennyi nehezebb szinten megnyitná a következő pályát, ez nem fog megtörténni. A nehézségi fokozaton kívül kiválaszthatjuk, hogy mely játékmódban szeretnénk győzedelmeskedni. A Free-Play során fokozatosan jönnek az ellenségek, ahogyan egyre tovább kitartunk, úgy jönnek a keményebb ellenfelek. A Survival szinte ugyanez, annyi különbséggel, hogy itt nem hullámokban érkeznek az ellenfelek, hanem ömlesztve, folyamatosan támadva próbálnak lenyomni minket. A Timed mód nevéből adódóan időre megy, míg a Defend Daisy során a kocsiban ülő barátnőnket kell megvédenünk. Bár jól hangzik, hogy van választásunk, valójában az első három játékmód szinte ugyanazt az élményt nyújtja, egyedül a Defend Daisy hoz némi újdonságot.

Mint arról már volt szó, változatos fegyverarzenállal operál a játék, de szükséges is van rájuk a legkülönfélébb zombik ellen. Na jó, ez valójában marketingduma, ugyanis szinte kivétel nélkül az összes zombi ugyanúgy elhalálozik egy-két lövéstől. A legtöbbnek csak a kinézete más, illetve néhol a gyorsaságuk eltérő, de semmi kiemelkedő tulajdonságuk nincs - ellenben például a Plants vs. Zombies-szal, ahol mindegyik élőhalott egyedi volt.

A játék izometrikus kameranézettel operál, amelyhez hasonlót már sok másik produktumban láthattunk - Zombie Shooter, Nation Red -, így a Sony masinájával ellentétben a mi platformunkon nem számít akkora újdonságnak felülről szemlélni a véget nem érő küzdelmet. Ez is lehet az oka annak, hogy míg PlayStation 3-on igen szépen domborít a gamma, addig PC-n elég gyengén szerepel. Van azonban egy másik, sokkal súlyosabb ok is. Ez pedig nem más, mint a trehány portolás. Amilyen formában ugyanis azt elénk tárják, az enyhén szánalmas.


A Burn Zombie Burn! kinézetével nem lenne semmi probléma, egész takarosan fest a játék. A gépigény azonban már húzós, nem beszélve arról, hogy hiába van meg a készítők által megadott rendszer, a játék a zombik számának növekedésével párhuzamosan elég hamar ledobja az FPS számot. Ez azért nagyon gáz, mert a grafikán állítani - "jó" konzolporthoz illően - alig tudunk, így a gyengébb géppel rendelkezők hátrányba kerülnek. Példának okáért a negyvenedik zombihullám környékén már annyi élőhalott vesz minket körül, amennyit folyamatos kép mellett sem könnyű lenyomni, nem hogy pár FPS-sel szaladgálva. Mindenesetre akinek van egy erősebb gépe, ami simán bírja a terhelést, annak nem sok panasza lehet a kinézetre.

A hangok átlagosnak mondhatóak. Szinkron nincs a játékban, hacsaknem a zombik hörgését annak lehet nevezni. A fegyverek nagy része kissé élettelenül szól, szerencsére a főszerepet kapott lángszóró hangja szépen domborít. Zenékből kicsit többet elviseltem volna, mindenesetre az a pár szólam, amit a játék során hallhatunk remekül adják az alaphangulatot, teljesen ráhangolnak minket a virtuális mészárlásra.

A játék legkatasztrofálisabb pontja egyértelműen az irányítás. Tisztelt doublesix, ez most valami vicc akarna lenni? Először is, nincs sem célkereszt, sem lézercélzó, sem semmi segítség. Ha lövünk, akkor azt a vakvilágba tesszük. Ehhez hozzájön az, hogy az egérrel katasztrofális az irányítás. Bruce vagy lassan kezd el forogni, vagy túl hirtelen pördül meg, egyszerűen sohasem azt teszi, amit mi szeretnénk. Nem baj, - gondolhatnánk -, mert van nekünk automatikus célzás. Az egyetlen gond vele csak az, hogy folyamatosan lenyomva kell tartanunk a billentyűt, ha használni szeretnénk. Megsúgom, nincs a billentyűzeten egyetlen olyan gomb sem, amit úgy tudnánk használni, hogy nem zavar vagy az irányításban. Nem beszélve arról, hogy ha az auto-aimot használjuk, akkor sokkal nehezebb (= lehetetlen) eltalálni a kritikus tárgyakat. Ilyen például a robbanó propánpalack, vagy éppen az első Challenge főszereplője, a TNT-s zombifej.


Gamepad, kontroller, gondolhatjátok. Na, igen, ismét taps a doublesix-nek. Többször is észrevettem, hogy bizonyos idő után elsötétedik a kép a játékban. Egy ideig nem tudtam mire vélni, majd rájöttem, hogy ez az elsötétedését nem más okozza, minthogy - kapaszkodjatok - a monitorom kikapcsol. A környezettudatosság jelében ugyanis úgy állítottam be, hogy ha 10 percig nem nyúlok a géphez, akkor sötétedjen el, ne fogyassza feleslegesen az áramot. Ez van, ha gamepad segítségével játszunk, olyankor a Windows nem érzékeli, hogy csinálnánk bármit is a géppel, ezért 10 perc után Al Gore-t játszik. Kipróbáltam a játékot két különböző géppel, különböző kontrollerekkel és a hiba mindig előjött. A Steam fórumán is többen észlelték ezt, de nem tudni, hogy tervezik-e a javítását.

Ugyan fájó pont lehetne, hogy a játékból kimaradt a multiplayer mód - ami azért furcsa, mert a főmenüben be kell lépnünk a Singeplayer menüpontba, ha játszani szeretnénk -, de az az igazság, hogy ilyen elszabott irányítás mellett nem igazán kötné le az embereket.


Burn Zombie Burn! PlayStation 3-on nagy sikereknek örvend a játék, és bár személyesen nem próbáltam, úgy hallottam, nem véletlen van nagy hírneve. Amellett, hogy szinte ez az egyetlen ilyen típusú játék a Sony masináján, nincsenek benne azok a hibák, amelyek hazavágják a PC-sek játékélményét. Merthogy ezzel a játékkal minden, csak nem élmény játszani. Meg lenne a maga bája, de a magas gépigény, az irányíthatatlan célzás és a bosszantó bugok teljesen tönkreteszik az egészet. Sajnálni azonban nem szabad a dolgot, mert van nekünk nem egy olyan hasonló típusú játékunk, amely simán földbe döngöli a Burn Zombie Burn!-t.