Battlefield: Bad Company 2 teszt

/>Nem véletlenül említettem a második világháborút, ugyanis a Bad Company 2 története pontosan abban az időszakban kezdődik. Megijedni nem kell, a Battlefield sorozat legújabb része ugyanúgy a modern harcászatot részesíti előnyben, ám az egyszemélyes kampány történetének felvezetése egy titkos második világháborús akcióval kezdődik, amelyben egy rejtélyes szuperfegyver is szerepet kap. A rövid felvezetőben nem csupán az irányítást sajátíthatjuk el, hanem betekintést nyerhetünk a Destruction 2.0 névre keresztelt rombolási rendszerbe, amely az első részben látott tereprombolás továbbfejlesztett verziója. A Bad Company 2 éppen ennek köszönheti, hogy kitűnik a mostanában csőstül áradó FPS-ek közül. Szinte minden fa és épület porig rombolható a játékban, falakat robbanthatunk ki, gránátjaink nyomán hatalmas kráterek szabdalják fel a tájat. Éppen ezért a játékban nem létezik olyan, hogy biztonságos fedezék; csak idő kérdése, hogy a biztonságosnak hitt ház nyikorogva dőljön össze felettünk.


Az egyjátékos módban ezúttal is ugyanannak a csapatnak lehetünk a részese, amit az első részből megismertünk. Az egyetlen különbség, hogy a négyfős brigád ezúttal kissé komolyabb lett, hiányoznak a játékból az ütős poénok, így a történet is egy kissé érettebb, hazafiasabb cselekményt követ. A Bad Company erénye éppen a humoros megközelítésben csúcsosodott ki, s az új epizódból olykor-olykor bizony hiányoznak a megmosolyogtató beszólások. Míg meg nem jelent a játék, addig sokan úgy gondolták, hogy az új Battlefield a Modern Warfare 2 vetélytársa lesz, s ez részben be is teljesült, bár hozzá kell tenni, hogy a modern harcászat elemein kívül nem sokban hasonít egymáshoz a két játék. Míg a Modern Warfare 2 egyjátékos része leginkább egy jól sikerült amerikai akciófilmhez hasonlít, addig gyanítható, hogy a Bad Company esetében az alapanyagot az olyan sorozatok adták, mint az Over There vagy éppen a Generation Kill. A történetben ugyanis egy négy fős csoport küzdelmét követhetjük végig, s szemben a Call of Duty heroikus katona-pátoszával, itt tipikusan szabad szájú, mindig elégedetlen, emberközeli harcosokat láthatunk.

A csapat tehát kiváló, ahogy az egyjátékos kampány nagy része is. A terep rombolhatósága, valamint a viszonylagos nagy mozgásszabadság miatt sose érezzük úgy, hogy be vagyunk szorítva egy szűk folyosóra. Ha látunk egy épületet, amit nagy erőkkel véd az ellenség, akkor elég csak az oldalába érni, és gránátvetőnkkel egy hatalmas lyukat ütni a falra, majd onnét levezényelni a támadást. A rendszer remekül működik, s gyakran öröm nézni, ahogy ténykedésünk nyomán a mesés környezet atomjaira hullik. A pusztítás élvezetének további fokozásához ismét kapunk rengeteg járművet, amelyeket irányíthatunk. A géppuskával felszerelt terepjárók mellett tankok, hajók, valamint helikopterek irányítását is a kezünkbe vehetjük, ami ismételten új színt visz a játékmenetbe. A fegyverek is megérnek egy misét, hiszen majdnem az összes, amerikai hadsereg által használt gyilkoló-alkalmatosságot kipróbálhatjuk a történet során. Amit egyszer felvettünk, azt a pályákon elszórt fegyver-ládákból a későbbiekben bármikor magunkhoz vehetjük, így előbb-utóbb mindenki megtalálhatja állandó kedvencét.


Az egyjátékos mód azonban nem sikeredett a legjobbra, ami a játék felétől eléggé érezhető. Bár a fejlesztők mindent elkövetnek, hogy a lehető legváltozatosabb legyen a játék, egy idő után mégis ellaposodik a játékmenet. Bár vannak olyan pályák, amelyek kiválóra sikeredtek, s a cselekmény is rendben van a történet feléig, mégis érezhetően kifogytak a fejlesztők az ötletekből a végjátékban. További probléma, hogy egyes esetekben a szigorú scriptelés miatt komoly akadályokba ütközhetünk. Bizonyos helyzetekben hiába ölünk meg például egy géppuskafészekben gubbasztó katonát, legnagyobb megdöbbenésünkre a semmiből odateleportálódik még egy ellenfél, s ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy nem olyan távolságból likvidáltuk az ellenfelet, mint ahogy azt a fejlesztők elképzelték. Ilyen jelenetekkel gyakran találkozhatunk, s bár a Bad Company 2 egyjátékos módja egyáltalán nem nevezhető nehéznek, bizonyos részeknél igen gyakran fogjuk betölteni a legutóbbi mentett állásunkat. A történetre leginkább a semmilyen jelző illik; adott egy titkos fegyver, amit a csapatunknak vissza kell szereznie. Bár a társainkkal való utazások és beszélgetések remekül sikerültek, igazából nincs olyan érzésünk, hogy épp a világ megmentésére készülünk. Ezt csak tovább tetézi a végjáték, amely finoman fogalmazva pocsék lett.

Aki nem most ismerkedik a sorozattal, hanem régi motorosnak számít, az pontosan tudja, hogy a Bad Company 2 nem feltétlenül az egyjátékos élvezetekre épít. A multiplayer az igazi nagyágyú, s a DICE új üdvöskéjének abszolút nincs szégyenkeznivalója ezen a téren. Bár összesen három játékmód áll a rendelkezésünkre, valamint a pályák száma is elég kevés, ez mégse jelenti azt, hogy hamar ráunnánk a harcokra. Ha valaki csapatalapú játékra vágyik, ahol a társakkal való kooperáció elengedhetetlen, akkor keresve se találhat jobbat a Bad Company 2-nél. A játékban kasztrendszer van, amely kifejezetten jól működik, s tovább bonyolítja a játékot. Ha kedvünk tartja, orvosként szolgálhatjuk csapattársainkat, mérnökkel segíthetjük a barátságos járműveket, vagy éppen a pálya másik feléről vadászhatjuk le az ellenfelet egy mesterlövésszel. Külön öröm, hogy a többjátékos módban a lövéseknél számít a gravitáció is, így egy messzi célpont likvidálásához az illető fölé kell célozni. A játékmódok leginkább a területfoglalást részesítik előnyben, de hagyományos deathmatch-el is találkozhatunk.


A Modern Warfare 2-vel szemben itt jóval taktikusabban kell mozognunk, hiszen a géppuskák ropogása mellett a különféle járművek is megnehezítik az életünket, a terep rombolhatósága miatt pedig sehol se érezhetjük magunkat biztonságban. A pályák ráadásul elképesztően nagyok, kiismerésükhöz tetemes idő fog kelleni. Talán ez az a játék, amelyben a háború ábrázolása a legközelebb áll a valósághoz; társaink segítségért kiáltanak, de mi nem rohanhatunk oda hozzájuk, mert a környéket mesterlövészek pásztázzák, s az egyetlen biztonságot jelentő házat éppen abban a pillanatban rombolta porig egy tank. Szerencsére éppen akkor érkezik meg az egyik helikopterünk, amikor rejtekhelyünket felfedezték az előre nyomuló ellenséges katonák, de mivel nyílt terepen vannak, ezért esélyük sincs a helikopteren helyet foglaló gépágyú ellen. Nagyon nehéz pontosan visszaadni azt a hangulatot, amit egy-egy nagyobb csatában érzünk; ezt mindenkinek ki kell próbálnia, akit valaha is érdekelt a háború.

A hatalmas pályák és a terep rombolhatósága miatt azt hihetnénk, hogy a Battlefield: Bad Company 2 grafikailag nem hozza az elvárt szintet, de szerencsére a DICE emberei ismét megmutatták, hogy értik a szakmájukat. Gyönyörű helyszínekre visz utunk, a sivatagtól kezdve az erdős részeken át a jégbe borult hegyekig mindenhol jól fest a játék. Talán a karakterek kidolgozottsága az egyetlen negatív pont, de még ez se olyan vészes, hogy elrontaná az összképet. A pusztítást testközelből átélve pedig gyakran a lélegzetünk is eláll, ilyet még nem nagyon láthattunk más játékokban. A textúrázás helyenként eléggé puritán, de az összkép kárpótol minden egyes grafikai hibáért. A háború élményét tovább fokozzák a kiváló hanghatások: a géppuskák élethűen dörrennek, s a közeli házba becsapódó rakéták okozta hangsokk annyira jól van kivitelezve, hogy az ember valóban ott érzi magát a csatatéren. Egyedül a zenék jellegtelenek, bár ezek között is van olyan, amely minőségével és hangulatával kimagaslik a többi közül.

Háborúzni nem jó dolog, de a Bad Company 2 esetében ez a mondás nem állja meg a helyét. Amennyiben kikészít a Modern Warfare 2 gyakran követhetetlenül gyors játékmenete, vagy csak a taktikusabb FPS-eket szereted, ez a te játékod lesz. Arra azonban felkészítelek, hogy a Battlefield sorozat legújabb része nem sétagalopp, a nyeréshez taktikára, társakra és bátorságra lesz szükség. Bár a Call of Duty sorozat sikerét biztosan nem éri el a DICE játéka, mégis bárkinek ajánlható, aki egy kicsit is szereti a háborús témával megáldott játékokat. Ennél valósághűbb szimulációval konzolokon jelenleg nem nagyon találkozhatunk, de a PC-s kínálatban is egy kimagasló alkotás a Bad Company 2.