A Digital Reality-s srácokat mostanában igencsak a szívem bal csakrájának kiemelt helyén tartom számon. Nem feltétlen az azonos nemzetiségünk miatt, bár azért ennyi nemzeti öntudat férhet belénk, hanem a kiemelten minőségi munka miatt amit végeznek. Már a nemrég tesztelt Skydrift is igencsak rendben volt, de a Sine Morára szerintem a világon mindenhol felkapták a fejüket, ha nem ismernétek a stuffot, azonnal pótoljátok!
Valahol rossz hogy meg kell említenem, de remélem senkinek sem kell külön elmagyarázni hogy a DR ezért a "propaganda szövegért" nem utalt lótyit - ha igen, Marco, tudod a számlaszámom! Na, ennyi beszéd után nézzük is a stúdió legújabb alkotását, a címben is szereplő Dirr Durr Részinget. A koncepció itt is rendben van, ugyanis ez egy 0-99 éves korig játszható RC játékautós verseny, tehát a kiskutyától kezdve a nagymamáig mindenki jól tudna vele szórakozni, ha a nagy része nem vérezne el a megvalósítás oltárán. A progi elindítása után mindenféle cécó nélkül vág minket a főképernyőre, ahol egyrészt a kellemes szintiprüntyögéses zene alaposan meghozza a kedvünk egy kis versenyzéshez, másrészt szemrevételezhetjük az elég szegényes lehetőségeinket.
Csendélet Bang Bang módra
A Career menüpont takar négy különböző szcenáriót, vagy ha úgy tetszik géposztályt, egyenként 4-7 pályával. Akkor abszolváltunk egy ilyen osztályt, ha a versenyeken legalább harmadikok leszünk. Sorrendben amúgy a következők: az N-Dura részen főleg a régi amcsi benzinzabálók kapnak szerepet, az Evo GT-ben kifejezetten tuningra szakosodott verdákkal repeszthetünk. Aztán jön a Protech, itt a 24 órás Le Mans-i autók hasonmásai fognak visszaköszönni, míg az utolsó szakaszban, az Apex-ben F1-es járgányok volánja mögé pattanhatunk be. Mindegyik szakaszban 5 gépet tudunk megnyitni, amik természetesen eltérő menettulajdonságokkal rendelkeznek, így egy kis taktikázásra is lesz lehetőségünk. Ami jópofa, hogy egy-egy pálya sikeres abszolválásával mindenféle új tartalmat tudunk megnyitni, például új járművet, pályát a későbbi visszajátszáshoz, esetleg más festést a tütükhöz.
A második fő csapásirány a módok közül Championship névre hallgat. Ez annyiban különbözik az előbb említett karriertől, hogy itt nem tudunk autókát választani, sorrendben kell letolnunk mindent, noha a versenymódok itt is megegyeznek. Ezekből amúgy három fajtát ismer a BBR: van sima körözgetős okosság ami nagyon eredeti módon Standard-re hallgat. A második az Elimination, annyi trükkel, hogy nem a körök végén lévő utolsó esik ki, hanem 10 másodpercről számlál vissza egy óra aztán aki nullánál a végén kullog, megszívta. A harmadik típus pedig a Time Trial, itt nem meglepő módon az idő ellen fogunk ádáz harcot vívni. Gondolom az első negatívum bennetek is megfogalmazódott, lévén ez így nagyon karcsú, még letölthető formához is, legalább még ennyit hozzá kellett volna tenniük a készítőknek.
Az oldalvonli melóst kinyírja a rakéta üzemmódba váltott bója
Van még amúgy egy Free Play opció is, ahogy a neve is utal rá itt szabadon választhatunk gyakorlatilag mindenből, olyan versenyt rakva össze amit mi vagy a barátaink kívánnak. Tudom, tudom, elég volt a rizsából, beszéljek végre a többi részről is. Új verseny indítása esetén ami szembetűnik először, hogy bár önmagában a játék nem szép, de legalább stílusos. Jópofák a duci verdák, szépek a színek, leginkább az aranyos szó jut róla az eszünkbe. Aki 3450x7543 zsillónyi felbontásra vágyik az azért kerülje el a stuffot, mert lehet hogy csalódni fog. Maga a mechanika faék egyszerűségű, tudunk kanyarodni, van gáz-fék és nitro. Nincs se power up, se porig rombolható környezet, se elüthető gyalogosok. Az összes interakció amit elérhetünk, hogy tudunk a pályákon kihelyezett robbanó bójákkal operálni, illetőleg csúszkálhatunk olaj és homok foltokon, de akár a gaz elleneket is belelökhetjük. Na, ha már ilyen tárgyilagosan sikerült leírnom eddig, akkor jöjjön most az egyik abszolút negatív dolog, az irányítás.
A játékkal töltött első fél óra akkora szívás lesz, hogy sajnos simán elveheti a kedvünket a későbbiektől, ugyanis először lehetetlen küldetésnek tűnik a pályán belül maradni. Össze-vissza fogunk kicsúszni, nekivágódni mindennek, annyira csúszkálnak a járművek, géposztálytól függetlenül. Ez tényleg nagyon frusztráló, mert az ilyen árkádos, könnyed versenynél nagyon fontos az instant sikerélmény. Ha én felhúztam magam rajta, akkor képzelem hogy egy kisgyerek milyen hisztit fog lerendezni. A pályatervezés sem segít amúgy ezen, mert olyan hajtűkanyarok vannak benne, ami még GPS Mónikánál is sok lenne. Ha már így szóba kerültek, összesen kilenc darab sztédzs került a játékba, ezeken fogunk gördülni hol A-ból B-be, aztán B-ből A-ba, vagy esetleg csak egy részén kocsikázni. Az előbb említett szám azért szerencsére nem kevés, ráadásul viszonylag változatosak is, szóval ez nagyjából rendben is van. Átlagban egyébként egy kör 25-30 másodpercig tart, szóval a három lapos versenyek pár perc alatt le is zavarhatóak.
Ezt látom minden reggel a garázsomban, Ya dig'?
Még az irányításánál is nagyobb gond azonban az online multiplayer teljes hiánya, egyedül az időeredményeinket tudjuk feltölteni a világhálóra. Értem én, hogy egyszerre lehet négyen is játszani offline, na de akkor is, szinte üvölt a Racing ezért a szegmensért. Legalább a barátainkkal jót tudunk szórakozni, feltéve ha rendelkezünk négy darab irányítóval. Aztán lehet hogy akartak volna a DR-nél ilyet is belerakni, de hamar be kellett fejezniük a projektet, nem tudom, mindenesetre hiányzik az online porció, na. Egyébként egy pillanatra a versenyre visszatérve, két fajta kamera közül választhatunk, de amennyiben fontos a mentális egészségünk, hagyjuk inkább a gyári Follow-t mert a másik az valami embertelenül használhatatlanra sikeredett.
A zenék, hangok viszont nekem nagyon tetszettek, kiválóan illeszkednek a komolytalan hangulathoz. Egyetlen apró észrevétel ezzel kapcsolatban, hogy amikor új versenyt indítunk, akkor ott valószínűleg rossz a keverés, mert több decibellel is harsányabb lesz az egész mint a főmenüben volt. Viszont az acsik-trofik jópofára sikeredtek, főleg az tetszett amikor a készítők idejét kell leverni az egyik pályán. Ha jól láttam akkor 400 gamescore jár a fáradozásainkért.
Virágzik a virágzik aaaaaaa danadanadanadaj!
Összességében nem lett olyan rossz a Bang Bang, de azért messze van mondjuk a Sine Mora minőségétől. Az irányítás gyalázatos, a játékmódok is elég karcsúak, de abba a szegmensbe, ahova szánták, azért valamennyire megállja a helyét, ráadásul hiánypótló alkotás, még ha nem is a legjobb. Pár kósza órára le fog kötni minket, de csodát ne várjunk tőle.
