Assassin's Creed Valhalla: Dawn of Ragnarök teszt

Oké, azt is el kell ismerni, hogy a sorozat utolsó iterációja, a vikinges Valhalla egyáltalán nem sikerült rosszul, bár talán egy kicsit későn érkezett. Ugye pont ebben az időben debütált a PS5, így a játék fejlesztése több pólusú lett, aminek picit mindkét Sony változat megitta a levét. Ez azonban senkit sem zavart, hiszen letarolta a piacot és a franchise legmasszívabb eladásaival büszkélkedhet - a mai napig több, mint egy milliárd dollárnyi bevételt generált, ami már gombócból is sok.

Ebből a szempontból érthető tehát, hogy Ubiék miért próbálják meg az utolsó atomot is kifacsarni szerencsétlen Eivor testéből. Soha annyi DLC nem jelent még meg egyetlen részhez sem, mint a Valhallához. A kisebbek mellet volt már két nagyobb (The Siege of Paris és a Wrath of the Druids), nemrég pedig befutott talán a legmonumentálisabb, a Dawn of Ragnarök. Mi most erről fogunk értekezni és persze megpróbálunk választ találni arra a kérdésre, hogy megéri-e újabb pénzmagot kifizetni érte.

Most komolyan becsábítasz az erdőbe?

Nyilván mindenféle kiszerelésben megvásárolhatjuk - ha valamiért kimaradt ez a kaland, érdemes a legkomplettebb csomagot bezsákolni, mert úgy garantáltan elszórakozhatunk több száz órát is a játékkal, ha mindent egyben nézünk, ami igen brutális. Persze külön is kapható a DoR, viszont fontos, hogy az alapjáték szükséges az elindításhoz.

Két módon tudjuk elindítani ezt a szálat. Az egyik Ravensthorpe lesz, ahol meg kell innunk egy újabb főzetet hogy átkerüljünk a másik síkra. A második mód ennél lényegesen egyszerűbb: a főmenüböl ha új játékot indítunk, azonnal ki tudjuk választani és már mehet is a kaland. Fontos, hogy karakterünk szintje el kell hogy érje a 340-et. Az eslő megoldás tehát csak ebben az esetben működik, míg a másodi opciónal a rendszer generál nekünk egy új szereplőt a kívánt feltételekkel.

A sztori elsőre érdekesnek tűnik, viszont ha jobban elmerülünk benne, sajnos nagyon sok blődséget fedezhetünk fel. Hősünk megint Odin, oppardon, Havi lesz, akinek a nyamvadt Surtr, a tűzóriás Muspelheimből elrabolja a fiát. Persze a mentőakció kudarcba fullad, nekünk meg egy új tartományban, a törpék lakta Svartalfheimben kell először rendet tennünk, hogy aztán újra nekifussunk a dolognak. Tehát ahogy mondtam, izgalmasan kezdődik az egész, de ahogy elkezdünk kalandozni az új területen, úgy merülnek fel komoly történetmesélési problémák.

Nyugi haver, mindjárt odaérek

Nagyon a részletekbe nem mennék bele, hiszen mégiscsak ez az egyik pilon, amire a kiegészítő támaszkodik, de túlzottan sokszot kérik meg a drága OdinHavit elképesztően triviális feladatokra, ami Eivor esetében még abszolút érthető, de itt talán figyelni kellett volna a léptékre. Ezzel együtt azért bőven élvezhető a dolog. Sajnos játékmenet terén túlzottan sok újdonságról nem tudok beszámolni, mert majdnem koppra ugyanazokat csinálhatjuk, mint az alap verzió esetében.

Egyetlen kivétellel, ami a meglehetősen fura Hugr-Rip névre hallgat. Havi a törpéktől kapja ajándékba ezt az alkarra felcsatolható izét, aminek legfőbb funkciója a halottak képességeinek ellopása lesz. Ez technikailag úgy néz ki, hogy lesznek bizonyos típusú ellenfelek, akiknek tulajdonságait magunkba szívhatjuk és bármikor szabadon felhasználhatjuk azt.

Például ha a muspel katonákból szipkázunk el energiát, akkor felvehetjük az alakjukat és tudunk a láván sétálni, illetve elvegyülhetünk közöttük. De átváltozhatunk egy jó nagy hollóvá meg jégóriássá is. Összes öt féle ilyen "tulajdonságot" kapunk, amikhez természetesen különféle logikai feladatok is tartoznak. Oké, ez egy erős túlzás, mert teljesen egyértelmű lesz, hogy egy adott szituációban melyik formát kell elővenni, de legalább megpróbálják változatosabbá tenni az amúgy copypaste játékmenetet.

Na, ez itt tényleg a kert

Persze az új kütyühöz tartozik egy külön fejlesztési fa is, amihez meg speckó nyersanyag kell - erre lesznek jók az itteni raidek. Ezt leszámítha tehát pontosan ugyanazt kapjuk, mintha Eivorral kanyarognánk, csak egy új területen. Ami amúgy teljesen korrekt méretet kapott, de nyilván ne várjatok azért Witcher nagyságú bejárható részt.

A marketing szerinti tartalom úgy nagyjából megvan. Harminc-harmincöt órányi kalandot ígérnek, ami úgy igaz, hogy mindent, de tényleg mindent felfedezünk és összegyűjtünk benne. Nekem a végigjátszás olyan tizenöt órára rúgott, amiben volt keresgélés, néhány raid és másodlagos feladat abszolválása, meg a karperec tápolása. Biztosan ki lehet hozni belőle többet, de egész egyszerűen meguntam és inkább a sztorira koncentráltam. Szóval korrektnek mondható, bár az szintén igaz, hogy kiegészítőhöz képest meglehetősen borsos árat kérnek érte, de biztosan fog ez lejjebb csúszni.

Egyébként az a fura helyzet állt elő, hogy PS4-en teszteltük a játékot, természetesen PS5-ről indítva. A külcsín még mindig kifejezetten jónak mondható: Svartalfheim kellően szép és kidolgozott a hatalmas szobraival, de látványosak a lávafolyamok is. A bugok azért a helyükön vannak, de egyáltalán nem vészes a helyzet. Ennél két dolog is sokkal jobban zavart: a botrányos töltési idők és a képfrissítés relatíve alacsony mivolta. Előbbit talán nem nagyon kell magyarázni: teljesen elszoktam attól, hogy néha több percet kell várni két fast travel pont betöltése között, de amire be tudsz lépni a főmenübe, addig is tudsz csinálni valami komolyabb szendvicset magadnak.

Oké, de az én hajam akkor is szebb

Az FPS szám pedig oké, hogy eléri a harmincat, de lényegesen kevesebbnek tűnik, egyáltalán nem érzed a folytonosságot közben. Ahogy említettem, ez a PS4 verzióra igaz, gondolom az echte nextgen masinákon és PC-n nincs ilyen gond. Azt hiszem, a legjobban egy példával tudom illusztrálni, hogy mi a fő gond a Ragnarökkel.

A játék elején két drága törp kísérünk elég sötét jövőt vázol fel ennek a síknak: jöttek a muspel katonák, csinálják a feszkót, el akarják pusztítani per foglalni ezt az egészet, falvakat mészárolnak le, satöbbi. A helyi lakosoknak az volt a szerencséje, hogy viszonylag sok "óvóhelyük" van, amiket rettenetesen keményen elrejtettek és csak vaslogikával lehet rájönni, hogy merre találjuk őket. Ez a valóságban azt jelenti, hogy baszom nagy narancs nyilakat rajzoltak fel hordókra meg lovaskocsikra, amik pontosan mutatják az utat. Hát, köszi.

Havi előre megy, nem hátra

Szóval egyáltalán nem lett rossz kiegészítő a Dawn of Ragnarök, mert tartalom van benne elég, egész pofás az új placc, lehet kószálni benne. A sztori sem lenne rossz, ha jobban átgondolták volna.

A technikai háttér érthetően limitált a lastgen gépeken, de a Hugr-Rip kivételével a játékmenet teljesen megegyezik a már látottakkal, és azért ez sem kecsegtet túl sok új opcióval. Ha bírtad a Valhallát, akkor ezt is zsákold be nyugodtan, mert pontosan ugyanazt fogod kapni csak pepitában. Ezzel együtt tényleg itt lenne az ideje némi kihagyásnak és valami új koncepciót felvzolni a franchise jövőjét illetően.