Assassin's Creed: Syndicate teszt

Nem is nagyon szeretném felemlegetni, mert mindenki emlékszik, hogy milyen rettentően optimalizálatlanul kaptuk kézhez: a frame rate kis túlzással nem létezett, az online rész szinte egyáltalán nem működött, de ezen kívül is zsákszámra jöttek a keményebbnél keményebb bugok. Hiába volt rövid idő alatt 2 patch is, nagyon gyenge lett az összkép.

Ez már csak azért is volt érdekes, mert ugye kettő darab AC játék jött ki szinte egy időben, a Unity és a Rogue, még az előző generációra. És hogy mi ebben a röhej? Hogy sokkal jobban sikerült a kalózkodás (a durva rókabőr-faktor ellenére is) mint Párizs felszabadítása.

Na, tippeljetek, vajon mi következik?

De hát új év, új remények, gondolhatták ezt a készítők, aztán gondolom nem kevés brainstorm következett, hogy az elég durván lázadozó rajongókat mivel is elégítsék ki. Kaptunk egy új helyszínt, Londont, kettő darab főszereplőt, kicsit csavaros sztorit, valamint temérdek újrahasznosított elemet és sajnos megint iszonyatosan sok hibát. De ezt úgy is megfogalmazhatnám, hogy a Syndicate kettőt előrébb lépett, hármat pedig hátra.

Az időpont 1868, a helyszín pedig a korabeli London. Az asszasszinokra elég csúnyán rájár a rúd, mivel szinte az egész metropoliszból kirugdosták őket a templomosok. Hőseink, Jacob és Evie Frye ezt bizony nem nézik túl jó szemmel, ezért elhatározzák, hogy bizony ők felszabadítják a várost és rendet tesznek végre a templomosok között. Igen ám, de ez nem lesz annyira egyszerű, hiszen az aktuális főgané nagyon szépen felépítette birodalmát és gyakorlatilag mindent kontroll alatt tart, így lépésről lépésre kell haladniuk az ikreknek.

Persze a szituáció nem ennyire egyszerű, mert nagyon sok híres ember fordul majd hozzájuk segítségért, ráadásul egy Piece of Eden is felbukkan, alaposan összekuszálva néha a szálakat. Többet nem is árulnék el erről a szegmensről, mert ugyan nem Oscar esélyes, de az érdekesebbek közül való, szerencsére.

Esküszöm, nem én voltam!

A két hérosz, Jacob és Evie egyébként abszolút vállalható és szerethető, csak más okok miatt. Az ikerpár férfi tagja egy igazi kivagyi bunkó, hatalmas arccal, állandóan bunyóra és gyilkolásra készen, míg a lány megfontolt, empatikus és roppant intelligens, ellensúlyozván tesója hiányosságait.

A kettejük közötti dinamikai ellentét szinte kézzel fogható, roppant mulatságos párbeszédeik lesznek, ráadásul teljesen más habitussal állnak neki a küldetéseknek. Noha alapjában véve bármikor válthatunk kettejük között, a fő sztori missziókat azonban csak meghatározott szereplővel tudjuk abszolválni. Ahogy az előző epizódban Párizs, úgy a korabeli London is hatalmas lett. Összesen hat kerületben randalírozhatunk, valamint maga a térkép is nagyobb, mint a Unity esetében volt.

Videóteszten az Assassin's Creed: Syndicate:


A pályatervezők alaposan kitettek magukért most is, sikerült szinte minden nevezetességet belepasszírozni a játékba, ugyanakkor az első visszalépéssel már itt találkozni fogunk, sajnos a külcsín formájában. A francia epizódnak talán a legerősebb pontja a grafika volt. No, ezt itt semmilyen formában sem igaz.

A rondától még így is fényévéknyire van a program, viszont messze nem figyeltek úgy a részletességre, mint tavaly. A leglátványosabban ez a szereplők kidolgozottságán figyelhető meg: hőseink ugyan remekül festenek, viszont mindenki más azért hagy nem kevés kívánnivalót maga után. Nem hiszem el, hogy egy év alatt nem lehetett úgy rendbe tenni a motort, hogy a Syndicate is pofásan nézzen ki. Ezen mondjuk a jelenlévő bugok sem segítenek.

Oda fogunk betörni

Derékig állunk a falakban, az átvezetőkből eltűnnek a szereplők, csak a kezükben lévő tárgyak maradnak meg, nem tudunk felvenni egy küldetést, átgázolunk a hullákon, hogy csak néhányat említsek meg a problémákból. Viszont az is igaz, hogy messze nem olyan a helyzet, mint a Unity esetében, de igazából ez sem vígasztal senkit. Még akkor sem, ha legalább a frame rate stabilan hozza a 30 fps-t.

Jó, néha lehet, hogy lesz 40 is. Persze ezek megint olyan dolgok, amiken a foltocskák javítani fognak, csak elmondhatatlanul unalmas, hogy egy teljes árú játék esetében lehetünk bétateszterek. A másik teljességgel érthetetlen dolog az online játék hiánya, mivel sem kompetitív, sem pedig kooperatív multi nem került a stuffba, pedig egy kicsit stabilabb szerverekkel sokat dobott volna az élményen. Bár az is lehet, hogy ez már a Ubi nagyon alacsony minőségellenőri mércéjét sem ütötte meg.

Viszont ami konkrétan kriminálisra sikeredett, az az irányítás. Nem értem, hogy mi a jó életért erőltetik ezt a két gombos szabad futást, amikor olyan hihetetlenül pontatlan, mint Kanalas Optimuszprájm a vidéki céllövöldében. Olyan jól funkcionált a dolog, amikor csak az R2-t kellett nyomnunk, aztán hősünk rohant, ugrált, ereszkedett, amikor kellett.

Most meg folyton beleakadunk valamibe, nem arra megyünk, amerre mi szeretnénk, valamint küldetéseket is fogunk elbukni emiatt. A másik ilyen a fedezékrendszer használata. A sunnyogáshoz most egy dedikált gombot kell majd lenyomnunk. Így ugyan sokkal halkabbak leszünk, viszont minden nyomorult tereptárgyhoz oda is akarunk majd tapadni, nyilván a lehető legrosszabb időben és helyen.

Mr Jacob Hyde

Szinte teljesen átalakult a harcrendszer és a fejlődés is. Instant killt továbbra is csak akkor tudunk okozni, ha meglepetésből támadunk, de ez így rendben is van. A bunyó viszont nagyon hasonlít a Batman játékokhoz: egyszerre majdnem mindig többen támadnak ránk.

Ütjük-verjük őket, aztán ha sárgán felvillan egy ellen, akkor kell a counter mozgást megnyomni, valamint ha védekező állásba megy át, akkor pedig az ezt megbontó fejelést kell bemutatnunk, aztán már mehet is a kombózás. Rendkívül látványos kivégzéseket produkálhatunk amúgy. Mindenféle kütyüt is be tudunk vetni természetesen, a dobókéstől kezdve a revolveren át a füstbombáig van itt minden.

Minden küldetésért, gyilkosságért tapasztalati pontot kapunk, amiből aztán szépen fejleszthetjük hőseink képességeit. Először kis nyikhajok vagyunk, aztán megtanulhatunk zaj nélkül lopakodni, nagyobbat sebezni, foglyul ejteni embereket, növelni az életerőnk, szóval a klasszikus dolgokat. Minél több képességet sajátítunk el, annál magasabb lesz az összesített szintünk. Szerezhetünk perkeket is, amik egy, az adott képességhez kapcsolódó folyamatos tevékenységgel tudunk bezsákolni.

Például ha kinyírunk 150 katonát, növekedni fog a sebzésünk. Ha egy háztetőről leugorva likvidálunk 75 ellent, akkor gyorsabban mászunk falat. Szóval ilyesmikre kell gondolni. A felszerelésünket a megszerezhető nyersanyagokkal és lótyival tudjuk fejleszteni amúgy, amire nagy szükségünk is lesz, mert a játék egyharmadától szépen bekeményítenek.

És hol vannak a stadionok?

A küldetések sokszínűsége és a tartalom szokott mélysége viszont abszolút a pozitívumokat erősíti. Végre elfelejtették azt, hogy zsilliónyi gyűjtögetéssel tolják ki a játékidőt, inkább érdekesebb, nyomozósabb missziókat kapunk. Minden egyes kerületet fel tudunk szabadítani az adott templomos uralma alól, csak bizonyos számú mellékfeladatot kell megcsinálnunk.

Ezek lehetnek gyerekrabszolgák felszabadítása, egy magasabb rangú templomos csendes likvidálása, esetleg foglyul ejtése. De szerezhetünk az embereinknek új bázisokat és nyersanyag lerakatokat is. Ezek azonban csak egy szelete az egésznek, mert találkozni fogunk egy rakás helyi celebbel (Charles Dickens, Charles Darwin, Graham Bell, Duleep Singh, Frederick Abberline), akiknek teljesen eltérő nyomoraik lesznek és több lépcsős feladatokkal bíznak meg majd bennünket.

Ha ez nem lenne elég, akkor nyomozhatunk majd gyilkosságok ügyében is, valamint a bázisunkon oldhatunk meg különféle missziókat. Ja, igen, ez utóbbi most nem egy csinosításra váró épület, hanem egy folyamatosan mozgásban lévő mozdony, ami elég badass.

Ha csak a fő feladatokra koncentrálunk, egy jó 12 óra így is lesz az anyagban, de a szintezés miatt kénytelenek leszünk valamennyit farmolni, ezért inkább 15-20 óra környékére tenném. Persze ha rámegyünk a kimaxolásra, akkor inkább 40 lesz a reális.

Annyira kemény vagyok, hogy szellemeket fogok kergetni bicsiz

Szintén új elem a lovas kocsizás, ami alapból nem egy rossz ötlet, viszont ahogy Marcoék is mondták a videó tesztben, elég nevetséges, hogy úgy irányítjuk a hátast, mint egy autót. És igen, tényleg lehet a lóval tolatni. A hangok nem lettek rosszak, bár nekem bántja a fülem, hogy a legtöbb ember választékos amerikai angolt beszél, nem pedig igazi mocskos britet, de ez maradjon az én bajom.

Sajnos az összegzésnél nem vagyok olyan túl könnyű helyzetben, mert, ahogy olvastátok, jó pár hibát kijavítottak, ugyanakkor ez még mindig nem az a minőség, amit a második résszel megismertünk. A grafika érthetetlen módon esett vissza, kivették a teljes online szegmenst, a játék kezelhetősége majdnem kriminális, valamint a bugok és a hosszadalmas töltési idők is maradtak.

A két főhős, az egész jó történet, valamint a feladatok minőségbeli javulása azonban nálam jobban esik a latba, mert így sokkal jobban élveztem a kalandot, mint a tavalyi rész esetében. Ha végre egyszer engedné a kiadó, hogy több idejük legyen a fejlesztésre, akkor szerintem egy egészen kiváló cím lehetne ismét az Assassin's Creed, így azonban marad megint a kompromisszumkötés, fanyalgás, valamint a várakozás a foltokra és DLC-re. Hátha 20 euróért kapunk majd rendes irányítást is.