Assassin's Creed: Rogue teszt

Maradjunk is az Ubisoftnál, meg természetesen az Assassin's Creed sorozatnál. Ahogy azt már tudjátok, idén egyből két epizóddal lepnek meg minket: jelen cikkünkben tárgyalt Rogue, valamint a szintén nemsokára kivesézésre kerülő Unity ez a két díszpéldány. Az ötlet egyébként nem volt rossz, mivel az R csak PS3-on és X360-on elérhető (PC is lesz, valamikor 2015-ben), míg a Unity csak PS4-en és Xbone-on elérhető, természetesen PC-s porttal egyetemben.

Sőt, egy picit tovább is megyek, mivel a Rogue nem valami félvállról vett csökevény, hanem egy nagyon komoly történeti kapocs az AC3, a Black Flag és a Unity között. Először én is azt hittem, hogy ez valami botrányosan hulladék izé lesz, amit csak a minél több zöldhasú besöprése miatt adtak ki, aztán vegetálhatok a gyönyörűséges Unity teszteléséig. Jelentem, a helyzet nagyon nem ez, sőt, mondhatni elég ocsmányul fordított a dolog, de nézzük is a részleteket.

Az időpont 1752, a történelemből jól ismert Hétéves háború, ami a 18. század legnagyobb katonai konfliktusaként vonult be a könyvekbe, hiszen Ausztrália kivételével mindenki hadban állt egymással, de főleg a britek és a franciák aprították egymást a gyarmatokért. Történetünk hőse Shay Patric Cormac, egy bohókás, nem túl komoly asszasszin, akit jobban leköt az élet élvezete, mint a rendkívül komoly katonai készülődés. Szépen apránként haladunk egyébként a történetben: először csak befejezik a képzésünket, megismerkedünk az alapokkal, kapunk egy új hajót, a Morrigant, meg közben fél füllel azért olyan infók is eljutnak hozzánk, hogy a Templomosok elraboltak egy nagyon fontos ládikát meg egy tekercset.

Itt is jártam

Aztán persze ezt majd nekünk kell megszerezni, viszont a sztori itt egy nem várt fordulatot vesz, amin még egy picit én is megdöbbentem. Spoilerkedni nem fogok, legyen elég annyi, hogy a tényleges játék a második fejezet után indul be, mivel ekkor már mi is a Templomos eszmékért, pontosabban a Testvériség megfékezéséért küzdünk, miközben egyre több brit gyarmatot támadnak a franciák, így őket is szépen helyre kell majd raknunk.

A sztoriról nem is mondanék el többet, mivel egy nagyon fontos eleme a játéknak, talán nem túlzás még a legfontosabb jelző sem. Egy-egy szekvencia lezárása után el is tűnődtem, hogy minden prüszkölésem ellenére, az AC világa bizony nagyon jól és ötletesen van felépítve és megálmodva! Az elbeszélés egyébként két idősíkon zajlik egyszerre, mivel Cormac fejezetei között a jelenben is kóricálunk az Abstergo vállalat központi telephelyén, pont úgy, mint a Black Flag esetében. Szóval aki szereti az összeesküvés-elméleteket és csavaros, több szálon futó sztorikat, az biztos, hogy itt megtalálja a számítását, ugyanakkor nem csak ez a része sikerült kellemesre az anyagnak.

A grafika ha nem is szemet kápráztatóan gyönyörű, de amit ki tudott még préselni az előző generációból, azt szerintem meg is tette. Igen, hiányzik nagyon az élsimítás, lesz majd egy kis töltögetés meg pop up, főleg hajókázás közben, az árnyékok sokszor furán viselkednek, viszont mindezek ellenére nagyon idilli az egész. Napfelkeltében és napnyugtában hajókázni még mindig eléggé király. A szereplők kidolgozottságára amúgy nem érkezhet panasz, valamint nekem a helyszínek is sokkal jobban tetszettek, mint az eddigi epizódok esetében. Attól függően, hogy épp melyik kontinensen randalírozunk, egymást váltogatják majd a pici helyőrségek, a falvak valamint a nagyobb városok, amik közül a korai New York szépen ki is emelkedik.

A mászkálás még mindig látványos

A játékmenet természetesen változatlan, mert ez még mindig egy nyitott világú, akicó orientált kalandjáték, ahol a jól megszokott másodlagos tevékenységeket is megtaláljuk. Ha pontosabban akarnék fogalmazni, akkor ezek miatt fogjuk a fél életünket a gép előtt tölteni, ugyanis megint szinte megszámlálhatatlan tevékenységünk akad. Tudunk vadászni, hogy aztán felszerelést csináljunk a csontokból és bőrökből. Gyűjthetünk új dalokat, kis Abstergo logókat, nyitogathatjuk a kincses ládikákat. Keresgélhetünk régi, elveszett Templomos térképeket, amik aztán ki fognak adni egy nagyon király vértet.

Apró újdonság, de Viking ereklyék után is matathatunk, amik persze egy még klasszabb páncélt jelentenek. Lesz még itt háborús dokumentumok utáni hajsza, illetve különféle tervrajzok keresgélése, amivel a hajónkat tudjuk eléggé brutálisra felpimpelni. Szintén újdonság a restaurálás lehetősége, amivel néhány épületet szebbé tehetünk, amik pedig természetesen a havi jövedelmünket növelik. Ezek csupán a szárazföldi tevékenysége voltak, a hajókázás felsorolásába még bele sem fogtam!

Természetesen a nagyon rendben lévő ágyúzásos-kanyargós csaták is maradtak, meg persze az erődök lerombolása és elfoglalása. Amikor NY-ba érünk, ott nyílik meg még egy új lehetőség, nevezetesen különböző bandák központját tudjuk lerombolni és elfoglalni, persze a Templomosok nevében. Az eagle vision is kibővült egy új elemmel, mert a városokban egy új ellenfél típust is behoztak, nevezetesen a stalkereket, akik rejtőzködnek és próbálnak lesből kicsinálni minket, viszont erre egy elég hátborzongató hang figyelmeztet minket, aztán ha kiszúrjuk ezeket, akkor elég ocsmány halált fognak halni.

Pimp my ride bicsiz!

Szóval ahogy látjátok, a tartalommal az égvilágon semmi baj sincs, pontosan azt kapjuk, amire számítani lehetett, minimális bővítésekkel. Hogy átkössem az egészet a negatívumok talajára, ez viszont nem biztos, hogy jó. Amíg teszteltem a játékot, volt egy nagyon furcsa érzésem az egész idő alatt, aztán az ötödik memória szelet közben jöttem rá, hogy mi az ami ennyire kicsapta a biztosítékot a fejemben. A Rogue ugyanis nem más, mint a Black Flag, csak új dialógusokkal kibővítve.

Elhiszem, hogy nagyon kevés idő állt a fejlesztők rendelkezésére, de azért valamit ki lehetett volna találni. Sőt, tovább is megyek: amikor az Abstergo épületében kóválygunk, az szinte kockáról kockára megegyezik az előző epizóddal, még a plakátok is pontosan ugyanazok a falakon. Szóval summázva, rettenetesen, de tényleg iszonyatosan kevés a változtatás az előző részhez képest, ami miatt abszolút megértem a fanyalgókat, hogy jé, itt egy újabb AC, ami pont olyan, mint az előző, szóval ezt sem fogom megvenni. Ebbe nem is tudok belekötni, valamit ki kellene találnia az Ubinak, mert ha a CoD-ot szidtuk a futószalag mivolta miatt, akkor a Creed esetében ez hatványozottan lesz igaz.

És nem, a Unity sem váltja meg a világot, sőt, de erről pár nap múlva értekezünk. Szintén nagy változás, viszont ezt én nem tudom hibaként értékelni, hogy teljesen kivették a multit a Rogue-ból, jelezvén, hogy itt tényleg a szingli kampányon van a hangsúly. Persze az is lehet, hogy nem akartak bíbelődni a kódolással, aztán így oldották meg, de szívesebben hiszek az első állításban. A zenék, a hangok és a szinkronok viszont eléggé jók lettek, egyenesen imádtam, amikor a Morriganre lépve a matrózok felüvöltöttek, hogy a hídon vagyok, meg az is jópofa volt, ha vízbe ugrottam, akkor valaki mindig epésen megjegyezte, hogy a kapitány épp fürdik.

Itt meg én vagyok a Jégtörő

Iszonyatosan nehéz értékelni ezt a részt, végig nagyon vegyes érzéseim voltak. Egyrészt nagyon jó, hogy gondoltak azokra is, akiknek nincs mostani konzolja, mivel egy teljes értékű epizódot raktak össze egy kifejezetten érdekes és változatos történettel megspékelve, ami ezer szállal kötődik például a Unityhez is. Szintén örvendetes, hogy nem vágtak a büdzséből, nem érezzük, hogy ez csak egy low end port lenne, amolyan gyöngyöt a disznók elé effekttel, valamint én a multi kivételét is pozitív dolognak tartom. Ugyanakkor amellett sem szabad elmenni, hogy új történet meg kapcsolódás ide, hajókázás és rengeteg lehetőség oda, bizony ez csak egy nagyon durva rókabőr a Black Flag-hez, de még az AC 3-hoz képest is, gyakorlatilag nulla eredeti ötlettel és egyéb eltéréssel.

Viszont az is igaz, hogy én sokkal jobban szórakoztam ezzel az epizóddal, mint az előző kettővel együttvéve, szóval a pontozás tekintetében nagyon nagy bajban vagyok. Szívem szerint egy kövér nyolcast adnék neki, viszont ha az eszemre hallgatnék, akkor pedig 6 pontnál nem érne többet, így marad a hét, ami jól tükrözi, hogy ez egy rendkívül kellemes cucc, viszont azért bőven van hibája is. Stay tuned, pár nap múlva találkozunk, aztán megvizsgáljuk, hogy a Unity milyen is lett egész pontosan!