Army of Two: The 40th Day teszt

/>Az Army of Two: The 40th Day az eredeti játék továbbgondolt, jóval kiforrottabb folytatása. A két főszereplő ezúttal is Salem és Rios, a maszkokat viselő zsoldosok, akik előbb lőnek, majd utána nem is kérdeznek semmit. A játék hangvétele jóval komolyabb lett, bár helyenként megtalálható benne a humor, de érezhetően visszavettek a morbid poénokból a fejlesztők. A helyszín ezúttal kevésbé változatos, hiszen egyetlen város, Shanghai utcáin zajlik a csata. Kína egyik legnagyobb városát pusztító terrortámadás éri, éppen akkor, amikor a két szereplő is a helyszínen tartózkodik, s mi mást is tehetnének ilyenkor, minthogy fegyvert ragadnak, és megtisztítják az ellenségtől a várost.


Aki játszott az első résszel, az azonnal szembesülni fog az irányítás megváltozásával, az eredeti Army of Two ugyanis nem volt éppen felhasználóbarát. Az első részben a fegyverváltás különösen körülményesre sikeredett, szerencsére ezt a részt megváltoztatták a folytatásban. Végre elegendő egy gombot megnyomni ahhoz, hogy lecseréljük a kezünkben levő fegyvert, így jóval gördülékenyebbek lettek a harcok. Egy másik fontos újítás, hogy a kameranézetet végre nem automatikusan váltja át a gép, hanem mi magunk állíthatjuk azt. A fedezékrendszerre épülő harcok alatt az eredeti játékban gyakran rossz szögbe állt a kamera, s a program annak függvényében helyezte át a kamerát az általunk irányított szereplő másik oldalára, hogy mennyire voltunk egy adott fedezék szélén. Ez sajnos csapnivalóan működött, a védelemként használt objektum gyakran kitakarta az előttünk levő célpontokat. A The 40th Day viszont megadja nekünk a lehetőséget, hogy manuálisan állítsuk a nézetet, így végre bárkire ráláthatunk. További fontos tényező, hogy magát a célzást is megreformálták, míg az első részben negyvenszer lőttünk mellé shotgunnal a tőlünk egy centire levő ellenfeleknek, addig a folytatásban halálos pontossággal pumpálhatjuk tele az ellenfeleket ólommal. A lövöldözés folyékonyabb lett, ami egy ilyen jellegű játéknál nem elhanyagolható szempont.

Újabb kooperatív technikák is megjelentek a játékban. Szinte alig találkozunk vele a játék során, de bizonyos helyzetekben lehetőségünk van megadást színlelni. Ilyenkor vagy mindketten a tarkónkra tesszük a kezünket, vagy csak az egyikünk színleli a megadást, a csapat másik tagja pedig egy messzebbi helyről veszi célba az ellenfeleket. Amikor tettetjük a megadást, akkor egy rövid ideig ránk figyelnek az ellenfelek, ami tökéletes lehetőség arra, hogy társunk messziről leszedje őket, esetleg mi magunk rántsuk elő pisztolyunkat egy olyan pillanatban, amikor az ellenség nem számít rá. Az aggro ezúttal is fontos szerephez jut, az agresszívabb játékos simán magára vonhatja a figyelmet a folyamatos lövéssel, s így a társa gond nélkül kereshet a pályán egy olyan pozíciót, ahonnan aztán halálos pontossággal szedheti le a meglepett ellenfeleket. Az előző rész egyik legrosszabb megoldása az volt, amikor valamelyikünket egy magasabb pontra kellett feljuttatni. Ilyenkor a szintkülönbség miatt nem lehetett elérni a társunkat, ha esetleg lelőtte az ellenfél, s csak a restart checkpoint volt az egyetlen megoldás a játék folytatására. Ezúttal csak a legritkább esetben vagyunk rákényszerítve erre, valamint akkor is tudunk lassan mozogni,ha a földre kerültünk. Az Army of Twoban ha lelőttek minket, akkor nagyra nőtt óvodásként tehetetlenül ültünk a földön, ezúttal viszont lassan el tudunk mászni egy fedezék mögé, vagy éppen a társunk mellé.


A fegyverek módosítása talán a legjobb része a játéknak, az összes gyilkoló eszközt kedvünk szerint alakíthatjuk át. Rengetegféle festés közül választhatunk, gépfegyvereinket hangtompítóval, gránátvetővel vagy apró sörétes puskával szerelhetjük fel. Több tucat fegyver közül válogathatunk, s ezeket a legváltozatosabb módon alakíthatjuk át, így mindenki megtalálhatja a számára kedves gyilkoló alkalmatosságot. További érdekesség, hogy ezúttal nem csupán az előre legyártott maszkfestések közül válogathatunk, hanem mi magunk is készíthetünk az EA honlapján saját festést. itt közel ötvenféle sablont festhetünk fel a maszkokra, tetszőleges mennyiségű és méretű formákat kenhetünk fel az arcvédőre. Én magam is összedobtam pár perc alatt két maszkot, de a türelmesebbek igazán komoly festéseket is létrehozhatnak.

Szintén újdonság a morálrendszer, bizonyos helyzetekben választhatunk, hogy pozitív vagy negatív döntéseket hozzunk. Ezek nagy része eléggé blőd, mint például egy tigris megmentése, vagy éppen lelövése. Ettől függetlenül remek ötlet, továbbá a kivitelezés is dicséretet érdemel, hiszen a döntés után a játék egy stílusos rajzfilmes videóval mutatja be döntésünk következményeit. Ezek a részek az egyetlenek a játékban, amikor nem saját motorral készült átvezető-filmet látunk, ami komoly probléma a The 40th Day esetében. Az előző részben szemkápráztató átvezetők kényeztették szemeinket, ezúttal azonban nagyrészt a játék engine-jét használták a fejlesztők egy-egy jelenetnél. Nyilván anyagi okai voltak ennek a döntésnek, de emiatt kifejezetten erőtlenül hatnak az amúgy monumentálisra tervezett jelenetek. Jó példa erre az a pillanat, amikor Shanghai-t megtámadják a terroristák, s az épületek sorra dőlnek össze. Sajnos az effektek kifejezetten csúnyák, ami miatt a robbanások erőtlenek, és a füst se az igazi. A fegyverünkből kirepülő golyók is furcsán hatnak, hiszen ha eltalálunk egy ellenfelet, akkor azonnal meghal, ha meghúzzuk a ravaszt, de a töltények jóval később érnek oda.

Grafikailag amúgy nem lenne rossz az Army of Two: The 40th Day, de az effektek gyakran rontják el az összképet. Ettől függetlenül nem csúnya a játék, bár az első rész realisztikusabb kinézetét egy kicsit mintha elrajzfilmesítették volna a fejlesztők ebben a részben. Azt is fontos megjegyezni, hogy a készítők talán túl sokat játszottak a Gears of Warral, hiszen a környezet egyértelműen arra a játékra hasonlít. Lerombolt városban megyünk végig, ami nem feltétlenül baj, csak nagyon messze van az eredeti ötlet fogalmától. Hangok terén sincs ok a panaszra, a fegyverek kifejezetten jól szólnak, Rios és Salem szinkronhangjait az előző részben megismert színészek adják, így ezzel sincs gond. Talán a zene az egyetlen problémásabb rész, amely annyira semmilyen, hogy szinte észre se vesszük a létezését.

Multiplayer részről sajnos nem tudok nyilatkozni, mert meglehetősen kevés játékot találtam, s ezek többnyire laggoltak, így gyorsan fel is adtam a további próbálkozást. Az is hátráltatott a többjátékos mód kipróbálásában, hogy nem volt partnerem, s ez a játék tipikusan olyan, ahol a társunkkal való kommunikáció fontos tényező. Az alap játékot elnézve viszont biztosan szórakoztató egy rövid ideig a multiplayer rész, de nem hinném, hogy emiatt venné meg bárki a játékot. Összességében az Army of Two: The 40th Day egy egészen jó kooperatív móka, az előző résznél mindenképpen jobb, bár hasonlóan rövid. Ha szereted az ilyen jellegű lövöldéket, akkor nem rossz választás, de nem egy örök darab, így két végigjátszás után akár be is mehetünk a legközelebbi boltba, hogy kicseréljük valami másra a játékot.