Armikrog teszt

2016. augusztus 30.
71.5851
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Sophiaso profilja, adatai
Sophiaso
Úgy akartam szeretni az Armikrogot! Mikor 2013-ban meghallottam, hogy a The Neverhood című fantasztikus gyurmás kalandjáték készítői Kickstarteren gyűjtenek egy hasonló projekthez, azonnal izgalomba jöttem. Támogatni mondjuk nem támogattam őket, de nagyon vártam a végeredményt - hamar összejött nekik a több mint 900 ezer dolláros cél, amiből 2015 szeptemberére varázsoltak játékot. A konzolos verziók most érkeztek meg, és hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam az Armikrogba, ami elsőre igazán olyannak tűnt, mint a kedvenc kis Neverhoodom.


Másodikra már nem annyira. Az intró ígéretes, a grafika pedig gyurmás-stop motionös lett, és a két irányítható főhős, Tommynaut és kutyája, Beak-Beak is egészen szimpatikusnak tűntek. Már az első, nagyon egyszerű tologatós kirakósnál kiderült, hogy lesznek részek, ahova csak BB-vel mehetek be, de a játék nagy részében köteles vagyok egy képernyőn maradni a két szereplővel.

Az is hamar kiderült, hogy bár nagyon kevés gomb csinál bármit is a kontrolleren a játékban (nem lehet pl. "nézelődni", nincs parancsválasztás, nincs inventory), az a néhány funkció meglehetősen nehézkesen kivitelezhető, bizonyos részek (amik háromszor ismétlődtek a játék során) pedig egészen úgy tűntek, mintha a Pokolban járnék éppen, és az lenne a büntetésem, hogy egyszerű feladatokat a lehető leglassabban és legnehezebben oldjak meg.

A Pokol útjai révésszel vannak kikövezve.

A Pokol útjai révésszel vannak kikövezve.


Igazából az egész játék egy Pokol-színdarab is lehetne: négy torony van, a tornácukon találhatóak az említett sátáni feladatok, és a tornyok között pedig - wait for it - egy "hajóval" kell menni, szóval még Kharón, a pokol révésze is stimmel a képbe.

Azért alapvetően nem ennyire kínos a játék, de azt sem mondanám, hogy kicsit sem kellemetlen. Az, hogy lineáris a játékmenet és nagyjából semmilyen vicces kis plusz easter egg-hely sincs, megbocsátható. A grafika egyszerű, de sebaj, legyintsünk rá, mert a gyurmaanimáció még mindig király dolog. Az, hogy a történet lényegében lényegtelen és unalmas, elmegy - viszont az, hogy a Neverhood készítőinek játékában NINCS HUMOR, megbocsáthatatlan.

Olyan, mintha a sajtburgerbe nem tennének sajtot vagy mintha egy béka nem tudna brekegni. A karaktereket nem sikerül különösebben megszeretni, a történetben, a ritka párbeszédekben és átvezetőkben, meg úgy általában egész Armikrogban (ami a játék címe, de a történések helye is egyben) pedig alig van elrejtve egy-egy vicc. Ezzel nagyon mellélőttek, nem csupán azért, mert ki mástól várnánk el ezt, mint tőlük, hanem azért is, mert a játékot így semmi sem viszi el a hátán.

Beszéljünk akkor a fejtörőkről! Az első komolyabb kirakós több mint fél órára állította meg az életemet - ez volt a játék első és egyetlen kemény diója, amiről később kiderült, hogy azért, mert azon a ponton még megoldhatatlan volt, ugyanis a játékos csak később kapja meg hozzá a szükséges megoldást. Ez nem volt egyértelmű - adott volt egy hangya, AbrahANT Lincolt (érted), aki mutatott egy szekvenciát, ugyanabban a szobában pedig volt egy kóddal nyíló ajtó, amihez buta fejjel azt hittem, hogy a szekvencia a kulcs.

Egyesével átpakolgatás? Sosem volt még ilyen körülményes.

Egyesével átpakolgatás? Sosem volt még ilyen körülményes.


Hát nem, egy egészen egyszerű háromrészes megoldás volt, amit máshol kellett összeszedni, és a hangyafejű elnök tippje is máshova kellett. Igazából utólag visszagondolva lehet, hogy jobban örültem volna, ha tényleg nehezek a kirakósok, mert akkor átjárt volna a régi kalandjátékok bájos kilátástalansága és a kínlódás, amit végigjátszás hiányában lehetett átélni.

Annak megvolt a maga varázsa, az Armikrog esetében viszont csak átgondolatlanságról beszélhetünk. Kíváncsi vagyok, ArahANTnél hány játékos adta fel - de lehet, hogy csak én voltam olyan suta, hogy ott kerestem a megoldást. A történet szerint egyébként egy szörny elől menekülünk első tornyunkba, ahonnan értelemszerűen másik kiutat kell keresnünk.

Négy tornyon kell keresztülmennünk, hogy elérjünk a végkifejletig, közben kezünkbe akad egy kisbaba, a kutyánk megtanul repülni, és néha furcsa polipok beszélnek hozzánk polipul. Találkozunk a nemezisünkkel is, akit nagyon nem ismerünk meg, de nem is akarunk, a baba pedig háromszor felsír, hogy előhozza a világ egyik legidegesítőbb minijátékát.

Ügyürübügyürü a minijáték közben legalább végig sír.

Ügyürübügyürü a minijáték közben legalább végig sír.


Mindennek fejében az Armikrog még rövid is, humor és rejtett helyszínek hiányában pedig az újrajátszhatósági értéke is csekély. Kevés játékot sajnáltam még ennyire, mint ezt, mert benne volt a potenciál a zsenialitásra, megvolt hozzá minden forrás is, csak épp úgy tűnik, a 90-es években a fejlesztőcsapat kimerítette egész ötletkészletét, és mára már csak egy fáradt, semmilyen játékra futja a "legendáktól".

Kár, nagyon kár, mert Tommynaut és Beak-Beak részt vehettek volna egy igazi, humoros kalandban is, amit még évek múlva is emlegetünk. Én két napja játszottam végig, és már most is alig emlékszem rá.

Armikrog / Tesztplatform: PlayStation 4

ne várj sokat tőle...
  • Stílus: Kaland
  • Megjelenés: 2016. augusztus 23.
  • Ár: 3.090 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Egészen cuki főszereplők
  • Sokszor érdekes a stop motion alkalmazása
  • Ebben a formában kár volt átportolni konzolokra
  • Hang
    5
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    5
  • Hangulat
    6
5.5
Armikrogot! Mikor 2013-ban meghallottam, hogy a The Neverhood című fantasztikus gyurmás kalandjáték készítői Kickstarteren gyűjtenek egy hasonló projekthez, azonnal izgalomba jöttem. Támogatni mondjuk nem támogattam őket, de nagyon vártam a végeredményt - hamar összejött nekik a több mint 900 ezer dolláros cél, amiből 2015 szeptemberére varázsoltak játékot. A konzolos verziók most érkeztek meg, és hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam az Armikrogba, ami elsőre igazán olyannak tűnt, mint a kedvenc kis Neverhoodom. '>
Armikrogot! Mikor 2013-ban meghallottam, hogy a The Neverhood című fantasztikus gyurmás kalandjáték készítői Kickstarteren gyűjtenek egy hasonló projekthez, azonnal izgalomba jöttem. Támogatni mondjuk nem támogattam őket, de nagyon vártam a végeredményt - hamar összejött nekik a több mint 900 ezer dolláros cél, amiből 2015 szeptemberére varázsoltak játékot. A konzolos verziók most érkeztek meg, és hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam az Armikrogba, ami elsőre igazán olyannak tűnt, mint a kedvenc kis Neverhoodom. '>
7 hozzászólás

bekecs

8 éve, 2 hónapja és 18 napja

Sokkal jobb játékra számítottam a képek, videók alapján.... wtf smiley Akkor így kimarad.

válasz erre

Ronalddo

8 éve, 2 hónapja és 21 napja

Kár érte. Még jü hogy nem vettem meg.

válasz erre

Shade

8 éve, 2 hónapja és 23 napja

Ó, pedig én is sokat vártam tőle. Reméltem hozza majd azt a Neverhood feelinget.

válasz erre

Mordorer

8 éve, 2 hónapja és 23 napja

Tényleg a humorukról ismertek az arcok, érdekes hogy pont azt nem sikerült most beletenni! meglepett smiley

válasz erre

totyak

8 éve, 2 hónapja és 23 napja

A teszt kicsit savanyú lett, bár sok benne az igazság, de azért azt bátran mondhatom, hogy 3 ezret megér a játék. Én is többre számítottam tőle, de a Neverhood-ot meg sem közelíti. Ennek ellenére sokkal jobb szórakozás, mint bárm máshoz egy 15 dolláros kiegészítő.

válasz erre

VaPe

8 éve, 2 hónapja és 23 napja

Nagyon kár érte. Sok fantázia volt pedig benne....

válasz erre

muki

8 éve, 2 hónapja és 23 napja

A játékkal ellentétben ez egy nagyon humoros teszt lett, röhögtem rajta. röhögő smiley Kár hogy tényleg ilyen jó alapanyagból ilyen ****t csináltak. Nekem 3 ezret sem ér meg.

válasz erre
Armikrog
3.090 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljaMonyo profiljaKisember001 profilja